Heti küldetés # 0. HALIHÓ!

10 dolog rólam vagy ilyesmi...

Ma egyedül vagyok itthon. Készülök a jövő hétre, jár az agyam, még az utolsó és utolsóelőtti simításokat próbálom elvégezni, de persze tudom, hogy mindig lesz még valami, ami eszembe jut, és még több minden, amit el fogok felejteni. Ilyenkor Férj is tudja, hogy egyedül kell lennem, és így a gyerekekkel mára mamához költözött :)
De most úgy gondoltam, hogy lazításként, és mert látom magam, hogy mennyire stresszelek és idegeskedek, pedig gyerekek lesznek, az én terepem, ha lehetek szerény..., de mégis nagy dolog, mert az a cél, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. És remélem, hogy így is lesz.

Izgatott vagyok azért is, mert mindhárom gyerekem ott lesz, és bár Kata igen sokat ügyesedett, de azért így is kellek neki sokszor, és nem tudom, hogy fogja bírni a gyűrődést, mert ő lesz a legkisebb :) 

Az utóbbi napokban a fáradtság volt leginkább jellemző rám, mert próbáltam utolérni magam, igyekeztem megfelelni az anya, a feleség és mindenféle háztartási alkalmazotti teendőimnek, és elég nehezen ment és megy. (E tekintetben hoztam elhatározást - erről már sokszor írtam :) -, amit majd megosztok szintén veletek.) Ez a fáradtság azt jelentette, hogy reggel 8-tól este 10-ig mindig mentem és pörögtem, nem volt időm lazítani, és elfáradtam. De tényleg. 

Aztán egyik nap leültem, - amikor már a gyerekeim aludtak, - és elővettem egy tábla csokit, és nekiálltam átgondolni a dolgaimat. Tudtam, hogy nem jönnek oda megenni a csokit, mert este van, és bár tudom, hogy este nem egészséges csokit enni, de ekkor éppen erre volt szükségem...

Hogy is vagyok én, és mi mindenhez értek, mire vagyok képes és mire nem, milyen feladataim, terveim, céljaim vannak az életemben. Nem mondom, hogy mindennek a végére értem, hiszen fáradt voltam, de néhány dolog testet öltött. Ezeket fogom még a későbbiekben részletezni, de most arra gondoltam, hogy megosztok 10 olyan dolgot magamról, ami nekem fontos, és amit fontosnak tartok, hogy mások is így ismerjenek. :)

1. Erősen extrovertált típus vagyok. Mondjuk ezt alapvetően tudtam, hogy egy nyitott típus vagyok, hamar barátkozom és nincs gondom a kommunikációval. Szeretem az embereket, és szeretem élvezni az életnek a normális és boldog menetét. Aztán találtam egy tesztet, amit kitöltöttem, és az jött ki, hogy én egy GONDOSKODÓ REALISTA vagyok :) Érdekes, férjjel is megcsináltattam, neki más jött ki :) 
Érdekes dolgok jönnek ki, ha kíváncsi vagy rá, akkor megcsinálhatod! :)
2. Vegetáriánus vagyok. - Ezt mondjuk szerintem mindannyian tudjátok, akik olvastok, vagy követtek engem. Nem emlékszem a konkrét napra, de azt tudom, hogy több, mint 20 éve élek így, és ez egy nagyon jó döntésem volt. A Családom is vegetáriánus, a Férjem is az. 
Lehet nem látszik rajtunk, pedig DE :)

3. Nagyon szeretem a gyerekeket. - Nemcsak az én 3 saját gyerekemet, hanem alapvetően a gyerekeket. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy közöttük dolgozhattam sok-sok éven át, taníthattam, nevelhettem gyerekeket, akik ugyan már maguk is felnőttek, de a FB-on ott vannak és nem felejtettek el, esetleg még meghatározó ember is voltam az életükben. Én ebben reménykedem :) 
Szeretek közöttük munkálkodni, dolgozni értük, fontosak nekem. Az ismeretlen gyerekek is.
Ezért jelent nekem sokat, ha írhatok nekik gyerekanyagokat Jézusról, ha táborozhatok velük, ha taníthatom őket... Hálás vagyok érte.

4. Szeretek főzni. - Ezt nem mindig gondoltam így, néha úgy éreztem, hogy csak muszájból főzök, és mert etetni kell a családot, de vannak jó pillanataim. Nagyon szeretek vendégül látni embereket, szeretek ilyenkor kitenni magamért, és jókat főzni. Még akkor is, ha amolyan hagyományos étkezés folyik nálunk. Ezt szereti a családom. Aztán egyszer, nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy nyitok egy blogot, ahol főzök, de persze én nem úgy, abban a látványos és szépen megterített, megkoreografált módon, hanem úgy, ahogy nálunk, a családban működik. Ezt már egyszer bezártam, aztán újra nyitottam, mert nem is tudom igazán, hogy van-e értelme. De az is tény, hogy nem akartam keverni a lelki és az evős dolgokat :)

5. Szeretek itthon lenni. - Annak ellenére, hogy egy társaságkedvelő ember vagyok, akinek erősen szüksége van arra, hogy mindig eseményben, kalandban, történésben legyen, néha szükségem van egyedüllétre és csendességre. Szeretem a kis házunkat (tényleg kicsi), szeretem a hangulatát, a kertünket, a családi élet hangulatát, a kutyát és a macskát, a tyúkokat, és szeretem, hogy a saját fürdőkádamban fürödhetek, lazíthatok. Itt tudok a legjobban feltöltődni.

6. Grafomán vagyok. Mindig mindenhol tollak és papírok vesznek körül, füzetek és radírok meg ceruzák. Ettől persze Férj néha megőrül, de tudja, hogy ez nekem fontos, ha eszembe jut valami, vagy rajzolni szeretnék, jegyzetelni... Ebből kifolyólag mániám a papír-írószeres boltok látogatása is. Az a jó egyébként ebben, hogy itt Móron az egyikbe nem járok, mert eléggé nem kedvesek és nem szimpatikusak, a másik meg messze van, de oda szoktam járni, ha bajom van, pl. füzeteket kell hirtelen vásárolnom :)
Most, hogy a táborra is készülök, akármerre nézek, mindenhol papírok és cetlik vannak...
Egyébként lehet, hogy ezért is lettem eredetileg gyors-és gépíró.

 Nagyon szerettem, de sajnos már sokat felejtettem.

De gépelni még mindig nagyon szeretek. És gyors is vagyok benne :)

7. A férjem bányász.  Egy bányánál dolgozik. A legtöbbször, amikor házasságról meg gyereknevelésről szóló könyveket olvasok, ott valaki mindig lelkész. És lelkésznek lenni vagy lelkész feleségnek lenni, mindig is kitüntető dolog volt, és most is az. Az én Férjem nem lelkész, bányász. 
Nagyon különleges világ a bányászé, és az egész lelkületé. Amikor tudod, hogy lent vagy a föld alatt, és izgulsz, hogy nehogy történjen valami (bár most már zárják be a bányát, hamarosan vége lesz ennek is), de azért imádkozol nap, mint nap, hogy épségben hazajöjjön hozzád és a gyerekeidhez. 
Nem lelki munka, hanem kemény, fizikai. Mégis olyan jelleme lett és maradt közöttük, ami építő és ami csodálattal tölt el. 
Tisztelem én a lelkészeket és a lelkész feleségeket, a barátaim között is látom, hogy milyen sok a munkájuk és mennyit mennek, és tisztelem a feleségeiket, kik támogatják őt, és a hátteret biztosítják. Én örülök, hogy az én Férjem nem lelkész, de mégis ő a családunk papja, és remek segítőtárs.

8. Tinédzserkoromban írtam regényt. De annyira rosszak voltak, hogy azóta már eltüzeltem. Ebben is megmutatkozik a grafomániám, hogy muszáj írnom, késztetést érzek rá. Nem hiszem, hogy valaha is írni fogok regényt vagy könyvet, mert rájöttem, hogy nem vagyok ilyesmire alkalmas, de legalább írhattam és írhatok (még remélem) gyerekanyagokat, amelyek számomra fontosak. 

 
9. Franciaország mániás vagyok. Ezt is tudjátok rólam. Sokszor beszéltem már erről. Megadatott az nekem, hogy kétszer járhattam Párizsba, de az az igazság, hogy e tekintetben kicsit telhetetlen vagyok. Vágyom oda újra. Nem tudom, hogy meg fog-e adatni, hogy egyszer Férjjel elmehessek oda, de nagyon remélem. És persze a nyelvet is nagyon szeretem, minden vágyam, hogy újra használhassam a tudásomat, mert már nagyon elkopott...

 
10. Szeretek blogot írni. Most ebben fejezem ki a grafomániámat, és fontos nekem a blogom. Minden, ami benne van, őszinte és én vagyok. Az évek során és folyamán, amelyet 2009. március 29-én indítottam, először Családhang, majd most Családra hangolva néven sokat alakított, nevelt és formált engem. És jó dolognak tartom, hogy megismerhetek a blog világán keresztül másokat is. 

Úgyhogy örülök Nektek, akik engem olvastok, és én meg örülök  Nektek, akiket olvashatlak!

Tábor

Izgatottan készülök a jövő héten kezdődő bibliai gyermektáborunkra.
Tényleg izgatott vagyok, és van bennem egy kis félelem is, mert az egész szervezése, lebonyolítása, kitalálása rám hárult, és bár szeretek szervezni és kitalálni, de azért izgatott vagyok.
A témánk Jézus csodái lesznek, azok alapján a tanulmány füzetek alapján, amelyet tavaly írtam, írtuk Judit barátnőmmel.

 

Sok-sok ötlet és terv van, ami remélem, hogy megvalósul. 

Szóval, ennek a tábornak a szervezésében élem a mindennapjaimat, kicsit el vagyok havazva, mert sok mindenre kell figyelnem, de ti, akik szerveztetek már tábort, tudjátok, hogy milyen ez.

Nem tudom, hogy lesz-e időm minden nap beszámolni az eseményekről, de előbb-utóbb...

A Nyári Gyerektáborokról

Ti szoktatok táborozni? És főleg, gyerektáborokba menni?

Nos, ez ideig mi sem tettük. AZ elején úgy éreztük, hogy még kicsik hozzá a gyerekeink, és az az igazság, hogy Kata és Nimród még tényleg kicsit volt hozzá. De Zsófia elérte azt a kort és időt, amikor már tudtam, hogy önálló, és szüksége van arra, hogy más felügyelete alatt legyen, még akkor is, ha egy szobában aludt velünk. Mert olyan sokan voltunk.

Igen, igen, az idei FÜRKÉSZ TÁBORRÓL beszélek.
Sok érdekes és különleges dolog történt ott, amelyben nagylányom örömmel vett részt. Ő mondjuk bírja is az ilyesmit :)

Ugye szereted te is a gyermektáborokat? Szerintem ez igen jó ötlet. Mindegy, hogy kézműves tábor vagy túra tábor, esetleg alkotó tábor, de én a legjobban a bibliai jellegű táborokat preferálom. A mi, bózsvai táborunk azért is izgalmas, mert dolgozni is lehet oda menni. Persze már a nagyobbaknak, a tinédzsereknek, akik fizetést is kaphatnak, vagy az egyik táborban dolgoznak és egy másik tábort lenyaralhatnak... Ez mindig jó lehetőség. Lehet menni konyhai személyzetnek, gyermekfelügyelőnek, gyerektanító mellé segítőnek, állatgondozásra és még ki tudja mi mindenre. Ezt én persze nem tudom, csak láttam az évek során :)

Bózsvát nagyon szeretem, mert biztonságban tudom ott a gyerekemet. Körbe van kerítve, ismerik a szabályokat, hogy nem mennek ki a tábor területéről, és az is nagyon klassz, hogy mindenki figyel mindenki gyerekére. Szeretünk ott lenni, mert kalandos az élet Bózsván. 
Ilyenkor mi házban lakunk, mert én kicsit kényelmes vagyok, ellenben Férj bátor, és ő sátorozik. Ő mindig sátorozik.

Szóval, hogy miért érdemes a gyerekeket nyári KERESZTÉNY táborba küldeni? 
Zsófia szereti a napközis tábort is, amelyet az iskola szervez, és szerintem mindenhol jól érezné magát, mert ilyen a természete. Ő ezeket az alkalmakat bulinak éli meg, kimondottan társasági ember. 
De én nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy táborban legyen bibliai tanítás és vezetés. 
Látom azokat a fiatalokat, akik valamikor az én gyermekcsoportomban voltam - húha! -, hogy felnőttek, és komolyan veszik a feladatukat. Itt megtanulnak valami mást, valami többet. Remélem, hogy egyszer az én gyerekeim is közöttük lesznek.

1) KIBÍRJA - Ha Zsófián múlna - mint már sokszor említettem - egész nap csak a tévé előtt ülne, és bámulná. Ha rajta múlna. Itthon sem néz állandóan tévét, de Bózsván nem is jutott az eszébe, mert mindig volt mit csinálni, volt hova menni, program és terv. Meg kellett tanulnia, hogy vannak a tábori életnek szabályai és törvényei. A Fürkész táborban például nagy előnyt jelentett, hogy nem igazán volt wifi, - nem is igazán tudtam használni a telefonomat sem -, de a tinédzserek és kénytelenek voltak kommunikálni egymással, ami azért jó. Zsófi meg kibírta tévé nélkül.

2) MOZGÁS. - A gyerekek általában mozgásszegény környezetben élik a mindennapjaikat. Csak ülnek az osztályban órákon keresztül, görbe háttal és nem igazán fáradnak el. Itt rengeteg a mozgás. Mivel nagy a terület, rengeteget mozoghatnak. Ráadásul a táborban volt reggeli torna, amiben az elején még aktívan részt vett, de a tábor végére, már nem igazán ment a felkelés. :) A jó levegő és az, hogy folyamatosan mozgásban van, megteszi a hatását.

REGGELI TORNA

REMEK TÚRÁZÁSI LEHETŐSÉG, itt éppen Kőkapura indul :)

3. CSAPATMUNKA. - Mivel a Fürkész táborban csoportokban élnek, dolgoznak és mozognak, ez nagyon fontos alap arra, hogy megtanuljanak együtt dolgozni, munkálkodni, meghallgatni egymás véleményét, és azt, hogy nem megy, nem mehet mindenki a saját feje után. Amikor a csoport kommunikációján, megbeszélésén múlik azt, hogy meg tudják-e csinálni a feladatokat, az nagyon jó, nagyon aranyos és élvezetes.

ÁT KELLETT JUTNI ÚGY A FEHÉR ÉS PIROS FONALAKON, HOGY NE ÉRJENEK HOZZÁ. 

CSAPATMUNKA!

MOCSÁRJÁRÁS - EGYÜTT MUNKÁLKODVA ÉS EGYMÁSRA FIGYELVE. - Zsófiának ez gyengesége, de ebben nagyon jól teljesített.

NEM BELEBESZÉLVE A MÁSIK MONDATÁBA. - Jelentkezni jól megtanult az iskolában :)

UGRÁS A CSAPATÉRT!

 

4. ÚJ BARÁTOK - Bózsva egy kicsit bennfentes tábor, a legtöbb lakója, vendége adventista, vagy visszajáró érdeklődő, akik szeretik ezt a hangulatot, érdekli őket az egészséges életmód, a túrázások, a lelki beszélgetések stb. A gyerekeknél ráadásul sokkal gyorsabban alakul ki a barátkozás is. Zsófia könnyen megnyílik, Nimródkám már kevésbé. Neki a 2. héten nehezen ment, de szerdára már volt barátja, de akkor sem érezte jól magát. De ennek ellenére jó látni, hogy beszélget másokkal, játszik másokkal, odafigyel a másikra.
Csodálatos volt látni, és Zsófi mesélt is róla, hogy jó barátságot kötött egy kisfiúval, aki mily véletlen, szintén Nimród :) - Egyébként Mézes Judit barátnőm kisfia, akiről már olyan sokat beszéltem...

 

Szeretném felhívni a figyelmet a hátuk mögött található zászlóra. Az a különlegessége, hogy ezt a gyerekek maguk találták ki (mármint a nevet), maguk készítették, alkották meg, ők rajzoltak rá, a nagy fiúk mentek az erődbe zászlórúdért, és így, csapatmunkában készült el.
De vannak és lesznek barátságok és még több és új...

5. LELKISÉG - Nagyon jó dolog az, hogy a gyerekeink ezalatt az idő alatt is hallhatnak bibliai tanításokat, figyelhetnek Isten üzenetére. Ki tudja, hogy mit hoznak haza a kicsi szívükben, de ha már egy apró magocskát, akkor is jó.

CSOPORTBESZÉLGETÉS ÉS LELKIZÉS :)

REGGELI ELŐADÁSRA KÉSZÜLŐDVE

6. FÜGGETLENSÉG. - Nagyon nehéz ezt mondani, és megélni, de itt nagyon önállóvá válnak a gyerekek. Megtanulják azt, hogy függetlenek legyenek. Nem igazán látjuk őket, mert mennek a feladataik után, meg játszanak, bicikliznek, barátkoznak, már egyedül sorban állnak az evéshez, ha megszólal a kolomp... Szóval ez sokat segít. Leginkább Nimródon láttam, aki az 1. héten nagyon küzdött azért, hogy megtanuljon bicózni, és ha nem ment, újra és újra nekifogott. És pl. a férfi zuhanyzóba is egyedül ment, megfürdeni, fogat mosni, nem is igazán kellett ránéznem. Persze, megkértem apukákat, hogy nézzenek rá, de nem igazán kellett a segítség, és nagyon büszke voltam rá. Meg vagyok is.

Zsófia már régóta önálló és független, talán kicsit túlságosan is....

7. ÚJ KÉSZSÉGEK - alakulnak ki. Mivel ilyenkor érzékenyebbek a gyerekek, jobban oda tudnak figyelni egymásra. Vannak persze konfliktusok, de megtanulnak bocsánatot kérni, segíteni a másiknak, megosztani a tulajdonukat (ami azért nem könnyű a gyerekeknél), figyelni arra, hogy jusson mindenkinek elég étel, hogyha valaki vizet kér, adni tudjon a másiknak és még sorolhatnám... Vagy kiderülhet, hogy milyen remekül kézműveskedik a gyerek, kiélheti kreatív hajlamait és ez nagyon jó. Ebben igazából Kata működött a legjobban.

KATA ÉS ANNA BABA BARÁTSÁGA

8. TERMÉSZET. - Bózsva gyönyörű. Egy csodálatos kis helyen található, egy különleges hangulatot árasztó hely. Remek kirándulási és túrázási lehetőséget biztosít, jó sok megmászni való heggyel. De sok gyermek, főleg ha a városban él, itt megtapasztalhatja a Teremtő Isten csodálatos jelenlétét itt.

Szóval, tudom, én tényleg elfogult vagyok, de azt mondom nektek, ha egyszer szép és különleges helyre szeretnétek menni, akkor szeretettel ajánlom ezt a tábort, nézzetek be hozzánk! Mi jövőre mindenképpen megyünk. Újra!

UI: A jövő héten a gyülekezetünkben Gyermektábor lesz. Kicsit izgatott vagyok, de remélem, hogy minden rendben lesz. Majd beszámolok.

Biciklizésről és Érdemről

Bózsvának az egyik csodálatos ajándéka volt az, hogy Nimródkám 1 nap alatt megtanult biciklizni. :)
Itthon sokáig próbálkoztunk, elég nehezen ment, futottunk mellette, egyensúlyozni tanítottuk, és nem sikerült. De Bózsvának van egy csodálatos hatása, vagy valami különleges, mert ahogy oda értünk, sőt anyukámékhoz, Nimród ráült a biciklire és már ment is. Mi meg csak néztünk...
Ahogyan az is meglepett, hogy az egyébként bújós, anyával alvós Kata egyedül aludt el. Már most is ezt teszi.
Szóval, Bózsva valami csodálatos élményt hozott nekünk.

Aztán hazajöttünk, és sokszor elmentünk bicózni, kisebb távokat. Zsófia mindig is bátrabb volt, ő amolyan bevállalós, vagány csaj, ahogy szerintem Kata is ilyen lesz.
De most már jól ment neki, nagyobb távokat is megcsináltunk. Mór és Csókakő között elkészült egy biciklis út, ami nem messze van tőlünk. Majdnem a város végén lakunk, úgyhogy a Vértes nincs messze, jó kis gyalog-és biciklitúrázási lehetőségek vannak. Gyönyörű a táj, különlegesen élvezetes rácsodálkozni nemcsak a tájra, hanem növényekre, hallgatni az állatvilágot is.
Erre szoktunk bicózni és túrázni is. Itt gyakoroltunk Nimróddal is. És ennek a gyakorlásnak meglett az eredménye.

Már az első pihenőig simán elmentünk, ami kb. 2,5 km hozzánk.

A biciklizés úgy jó, ha az egész család műveli, de mivel a mi gyerekülésünk már nem volt jó, használhatatlanná vált, és szerettük volna Katát is magunkkal vinni, rövid keresés és egy baráti felajánlás után kaptunk biciklisülést, amit a mai napon fel is avattunk. Úgyhogy itt szeretném megköszönni Vámosné Zsuzsának az üléseket :) Köszi, Köszi, Köszi!

Ezért ma, amikor a gyerekek felkeltek, megreggeliztünk, útnak indultunk a Mamához. Mama Mór másik végében lakik, kb. 3 km-re tőlünk, és első körre is azt kell mondjam, hogy nagyon ügyesek voltak. Zsófiának ez már nem táv, de Nimródkám is végigcsinálta. Kata pedig egyszerűen élvezte az utazást apával.
És én is örültem, hogy előtte sokat eljártam kerekezni a gyerekekkel, mert nem lett rögtön izomlázam. (Ne felejtsétek el, én alföldi lány vagyok, aki az egyenes tájhoz és talajhoz szokott, így azért az elején, amikor idekerültem okozott némi gondot a sok hegy és a nehéz terem... Jó, nem is voltam edzésben, de ma már nekem is jól megy. Persze, lehet még ezen javítani....) 
Jó kis túra volt.

Nagyon büszke voltam rájuk.

A mamánál aztán kicsit pihentünk, a gyerekek játszottak, én pedig hazaindultam, mert vasárnap a vasalós napom, ilyenkor szoktam elvégezni olyan feladatokat, amiket csak akkor tudok, ha nincsenek otthon a gyerekek. Így én hamarabb hazatekertem, és lazításként kivasaltam, (ami tényleg kikapcsol), mostam megint egy jó adag ruhát, kicsit lomtalanítottam (mindig lomtalanítok, de mégsem látszik :) ), és nekiálltam főzni is. Szóval,nem unatkoztam. 

Estére el is fáradtam. Így úgy gondoltam, hogy adok magamnak egy kis pihenőidőt.

Kitöltöttem egy kis teát a kedvenc poharamba, kiültem a kedvenc padunkra, és Pogó társaságát élvezte (aki mindig nagyon örül a társaságnak, főleg, ha simogatják és szeretgetik) lazítottam. Mert - csak így szerényen mondva - megérdemeltem. 

Szoktátok ti is úgy érezni, - remélem igen -, hogy megérdemletek valamit. Egy csokit, egy szelet sütit, egy hintázást, egy részt egy sorozatból, egy keresztrejtvényt, egy kis egyedüllétet, egy kis sétát, futást, ilyemire gondolok... 

Mit szoktatok megérdemelni magatoknak?

Mondjátok el, tényleg kíváncsi vagyok!

Egy reggeli séta margójára

Első nap reggelén, - azaz Hétfő reggel - Férj elment sétálni. Szeret fotózni, és ritkán tud ennek a hobbijának időt szentelni. Szeretem azt, ahogy lát dolgokat, amiket észrevesz.
Nézzétek az ő szemével, hogy hol laktunk 2 hétig :)

 

 

 

 

Randi kettesben

Ugye tudjátok... :) Bózsván jártunk, ahol az 1. héten Családos tábor volt, a 2. héten pedig gyermektábor, ún. Fürkész tábor. Hamarosan fogok írni róluk, de most úgy gondoltam, hogy a Családos tábor egyik ihletett, elgondolkodtatott dolgáról szeretnénk írni. 

Jó volt újra csoportban beszélgetni, átgondolni a házasságunkat. Jó csoportunk volt, nagyon lelki beszélgetések folytak. Érdekes, hogy ilyenkor hogy megnyílik az ember, őszintévé válik. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a régen, akár 30 vagy több évnyi házasság után is tenni akarnak az emberek a házasságukért, nem belesüppedve élik a mindennapjaikat. Szerintem ez nagyon fontos. Fontos, hogy az emberek akarjanak tenni a házasságukért, nem belenyugodva élni mindennapjaikat! 

Volt esős napunk is, de alapvetően végig jó időnk volt. :)

Szóval, egy beszélgetés alkalmával gondolkodtam el azon, hogy jó a mi házasságunk, de tényleg jó!

Az az igazság, arra jöttem rá, hogy mennyire jó lenne többet együtt lenni. Ez elég nehezen ment az utóbbi években, hiszen gyerekek születtek, és nem igazán tudtunk kettesben kimozdulni. 

Most már Kata is nagy lett, önálló, lassan lehet közös randikat szervezni.

Már most el kezdtem gondolkodni azon, hogy később, hogyan és mi mindent lehetne tenni együtt, közösen.

Úgy gondolom, hogy meg kell tanulni igazán élveznünk egymást társaságát. Nemcsak nekünk, hanem nektek is :) Egy házasélet lehet igazán mozgalmas, izgalmas, nemcsak munka, otthon, gyerekek, rohanás... Persze ez jellemzi általában az emberek életét, és nagyon kell figyelni, hogy ne essünk bele abba a hibába, hogy beálljunk a mókuskerékbe, mert nem mindig jó. Kell dolgozni, és a mindennapokkal foglalkozni...

Igen, küzdünk az idővel, a prioritásokkal, a feladatokkal, néha nem ugyanarra akarunk menni, más a fontos. De az is tény, hogy KELL időt szakítanunk egymásra.

Az egyik kedvenc íróm, akit Jim Hohnbergernek hívnak arról ír a könyveiben, hogy minden nap szán a feleségére 1 órát a hintájukon. Az az ő 1 órájuk, amikor, ha jön valaki hozzájuk vendégségbe, akkor is várnia kell, mert azt az időt a feleségére szánja. Ez olyan nagyszerű!!!

Ezt a könyvet szeretettel ajánlom:

itt rendelhető

Sokszor tűnik úgy, hogy nehéz megszervezni, de MEG KELL! Változtatni kell.

Tudok olyan házaspárt, akinek a házassága a tavalyi táborban még kemény és katasztrofális volt, és eltelt 1 év, és idén csodálatos változás történt. Szóval, van néhány ötlet, ami közösen megoldható és együtt lehetünk a társunkkal.

1. Esti séta kettesben. - Ez persze akkor megoldható, ha van valaki, aki vigyáz a gyerekeidre, pl. nagymama, barát vagy babysitter. Ha nagyobbak már, akkor nem biztos, hogy kell, de azért sosem árt rájuk nézni. :)

2. Egy közös vacsora. - Lásd a fent említett segítség fontosságát! De szerintem minden megoldható, ha nagyon akarjuk

3. Közös önkénteskedés. - Ha van a településeden lehetőség, érdemes részt venni benne. Először kettesben, aztán később a gyerekek bevonásával. Ha mást nem is teszünk, de összeszedhetjük a régi ruháinkat, vagy a régi lekvárjainkat, bármit. Ez jó érzés, és közös célokat is tűzhetünk ki együtt.

4. Múzeumlátogatás. - Sok múzeum ingyenes, de azért ha belépős sem gond. Persze, ha van Szép Kártyája az embernek :) De azért érdemes elmenni kettesben is egy-egy ilyen helyre és alkalomra. Szüksége van az agyunknak is feltöltődésre, kultúrára, odafigyelésre, memorizálásra. A gyerekeinkkel voltunk a füzéri várnál, de nem emlékszünk semmire, mert inkább a terelgetésre és a keresgélésre figyeltünk.

Családilag bevettük a füzéri várat!!!

5. Bowling! - Ez egy titkos vágyam és tervem. Még lánykoromban, amikor még egyke voltam és Nyíregyházán éltem, akkor a lányokkal (értsd: női kollégákkal) eljártunk bowlingozni. Igazán remekül éreztük magunkat. Jó kis bulik voltak azok :) A legviccesebb mindig az volt, hogy nem tudtak nekem sosem 35-ös cipőt adni... De egyszer bowlingozunk egyet, az biztos!

6. Menjünk túrázni! - Kettesben túrázni jó és szórakoztató dolog. Nem kell hallgatni a gyerekek dünnyögését, sírását, nyavalygását (már bocsánat, de akármennyire is szeretem a gyerekeimet, néha fárasztó azt hallgatni folyamatosan: Éhes vagyok! Szomjas vagyok! Pisilni kell! Elfáradtam! Felveszel! Mikor érünk már oda? Mit kell nézni? - vagy azt mondani: Ne kiabálj! Csendesebben! Hallgass már egy kicsit! Na szaladj el messze! Tedd le azt a hatalmas botot! Ne szúrd ki a testvéred szemét! .... stb.
A túrázás egy szórakoztató dolog tud lenni, persze, ha az időjárás is megengedi. Jó dolog arra, hogy megismerjük a természetet és csodálkozzunk a gyönyörű kilátásban.
7. Élvezzük a naplementét vagy nézzük közösen a csillagokat! - Most mondanám azt, hogy vegyünk egy plédet egy parkba vagy bármilyen romantikus helyre :), de elég, ha csak az udvarra leterítetek egy pokrócot,  - amikor nincsenek itthon a gyerekek, vagy esetleg már alszanak. Esetleg gyerekpezsgőzhetünk is együtt :) Tiszta romantikus fílingje van, nem? 

És ne feledjük!

KETTESBEN LENNI JÓ!

Ismeretlen Szoftver

Ez annyira jó, hogy muszáj volt itt megosztanom...

Itthon

Hazaértünk.
Véget ért a 2 hetes csodajó és csodaklassz nyaralásunk.
Kicsit sajnálom, hogy vége, de azért itthon is jó. Hiányzott már a ház, az állatok, az ismerős utcák, a konyhám, hiányzott a fürdőkádam, az ágyam és a takaróm is.
Jó volt Bózsván, amely szívem csücske nyaraló helye.
Mesélek majd, mert sok-sok élménnyel teli jöttem, jöttünk haza.

Már most nagyon várom, hogy újra mehessünk!
Ezért is mondom, hogy gyakran, hogy Bózsva, folyt. köv....

Takarítási szabályok

vagy valami ilyesmi... 

Nagyon régen rajzoltam ezt. Talán még Zsófia volt kicsi, amikor sok időm volt, és mindenfélét alkottam neki. Egyébként szeretek rajzolni, most is szívesen rajzolgatok, csak időm nincs rá annyi, amennyit szeretnék. :)
Szóval, ez egy olyan ház, ahol szép rend van. Mondjuk a házban bent nem látszik (olyan profi azért nem vagyok),  de a szándék a fontos :)

Szeretem a szabályokat. Valószínűleg a kisfiam tőlem örökölte ezt a mániáját, hogy fontosak a szabályok, és mindent szabály szerint kell követni.  
Sokat és sokszor hallgattam már az életemben, hogy rendetlen vagyok, de már nem zavar. 
3 gyerekem van, és pörgős, eseménydús életem. Abban hiszek, hogy bár fontos a rend, de minden megvár, csak a gyerekekkel töltött idő nem! Ritkán szoktam akkor takarítani, amikor ők itthon vannak. Persze, van, hogy együtt csináljuk meg a dolgokat, vagy kiosztom a feladatot, esetleg kiakadok, mert úgy néz ki a szobájuk, hogy rosszul leszek a látványától... de nem lételem az, hogy mindig minden glédában álljon.

Ami fontos, és amit szeretnék betartani és betartani is!
 
1. TEDD EL, ÉS NE TEDD LE! - nálunk rendszeresen dolgok "véletlenül" olyan helyre kerülnek, ahol soha nem is laktak, léteztek, vagy voltak. Ezért kérem mindig őket, ha valami a földön van, akkor hajoljon le, és vegye fel. Sokkal egyszerűbb. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem küzdök ezzel. A kocsikulcsot például rendszeresen nem teszem fel a helyére, és mindig keresni kell. Meg még néhány dolgot, de jó, hogy közösen tanuljuk!
2. MINDENNEK VAN EGY HELYE! OTT MEGTALÁLOD! - ez összefügg az elsővel, de nálunk ez elsődleges és nagyon fontos.
3. A TISZTA HÁZBAN KÖNNYEBB TAKARÍTANI, MINT EGY RENDETLENBEN! - szerintem ehhez semmit nem kell hozzáfűzni. 
4. TERV, TERV, TERV! ÉS LISTA! - :)
5.  CSINÁLD RUTINSZERŰEN! - nekem néha nem jut időm arra, amit beterveztem. Készítettem már egy haladási tervet :), ami alapján szeretném csinálni, és ami alapján szoktam is, de nem mindig fér bele. Még. 
6. NE VÁRJ AZ UTOLSÓ PILLANATIG!

Bózsva, szívem fontos csücske

Most egy kis időre szeretnék elbúcsúzni tőletek.
Ahogy említettem, nyaralni megyünk. Egész évben erre várunk, hogy kimozdulhassunk, feltöltődhessünk, jókat beszélgethessünk, túrázhassunk, erősíthessünk a házasságunkat, a gyermekeink sokat legyenek friss levegőn, és ami nem utolsó szempont: Jókat együnk! :) Itt, ebben a táborban Vegán étkezés történik, amit nagyon szeretek, és nagyon várok.

Nem teszek ígéretet, hogy minden nap megleplek benneteket valamivel, mert tudom, hogy NEM lesz időm, lehetőségem. Ilyenkor szeretek távol lenni a net világától, - persze, azért dolgozni néha kell majd -, de ha lesz rá lehetőségem, akkor megmutatom nektek, hogy milyen finomakat eszünk, mi mindent csináltunk, hova mentünk, ilyesmi.
Addig is, szeretettel néhány kép, ahová megyek.
Gyönyörködjetek!

BÓZSVA, A KIS FALU A ZEMPLÉNBEN:



MAGA A TÁBOR, AHOVÁ MEGYÜNK:

 HANGULATKÉPEK:

 

 

 

 

 

 

Bózsva, nyaralásunk színhelye

Most egy kis időre szeretnék elbúcsúzni tőletek.
Ahogy említettem, nyaralni megyünk. Egész évben erre várunk, hogy kimozdulhassunk, feltöltődhessünk, jókat beszélgethessünk, túrázhassunk, erősíthessünk a házasságunkat, a gyermekeink sokat legyenek friss levegőn, és ami nem utolsó szempont: Jókat együnk!
Itt, ebben a táborban Vegán étkezés történik, amit nagyon szeretek, és nagyon várok.
Nem teszek ígéretet, mert nem tudom hogy lesz időm, lehetőségem, mert ilyenkor szeretek távol lenni a net világától, de ha lesz rá lehetőségem, akkor megmutatom nektek, hogy milyen finomakat eszünk.
Addig is, szeretettel néhány kép, ahová megyek.
Gyönyörködjetek!

BÓZSVA, A KIS FALU A ZEMPLÉNBEN:



MAGA A TÁBOR, AHOVÁ MEGYÜNK:

 HANGULATKÉPEK: