Marvel - Végtelen háború

Az elmúlt héten sok romantikus filmet néztem meg. Fogok még róluk írni, de gondoltam, most másról számolok be.

Egyik este, amikor a gyerekek lefeküdtek és elaludtak, Férj javasolta, hogy nézzünk  meg közösen valami filmet. Közös mozizásra ritkán van lehetőség, igazi moziban meg főleg. Van ugyan tévénk, ( bár nem tudom minek és miért),  és végiglapoztuk, de minden csatornán - jó, mondjuk mi nem fizetünk elő semmire, mert alapvetően nincs időnk rá, csak és kizárólag a Híradót szoktuk nézni, de azt se mindig... - valami nagyon rossz műsor ment. A vetélkedőktől és a realityktől ideges leszek, más csatornákon már huszadjára adják le a Murdockot, amit már kb. annyiszor is láttam, akármennyire jó sorozatnak is tartom, egy idő után unalmas.

Az egyik csatornán adták az Üvegtigrist, és bár számomra azon kevés jó magyar filmek  közé tartozik, amit szeretek, már ezt is sokszor láttam. Így kerestünk közösen valami mást! És persze ő választott.

Filmekben általában más a véleményünk. Ő a háborús, sci-fi-jellegű,  és akciófilmeket szereti, (tudjátok, ő pasi!) meg a dokumentumfilmeket, ami persze szintén háborús. Én ezeket nem szeretem. Az akciófilmek jöhetnek, de a háborús semmiképpen!
De néha-néha megnéztem vele egy-két olyan filmet, amit Ő szeret, mert Ő is megnézett velem olyat, amit én szeretek. Mit mondhat az ember lánya egy olyan Férjre, aki végignézi vele a 6 részes, BBC-s Büszkeség és Balítéletet? Na, ugye?

Sose rajongtam a sci-fikért vagy az ilyen űrlényes filmekért, és most sem szeretem. De egyszer leültünk, és megnéztük valamelyik filmet, talán a Vasember lehetett, meg egy Thort, és rájöttem, hogy nekem ez tetszik. Én magam lepődtem meg a legjobban, de ez így van. Jó, ebben azért van szerepe Chris Hemsworthnek :) és Jeremy Rennernek, aki viszont régóta a kedvenc színészeim között van. Ez amolyan csak olaj a tűzre volt. :)

Az évek során úgy alakult, hogy megszerettem a Marvel-sorozatokat is. Az elején ezekre is húztam a számat, sok idióta ott ugrál mindenféle jelmezben - gondoltam, de aztán találtam néhány jót. És csak úgy megsúgom csendben, hogy Thor-rajongó lettem.

Az utóbbi hetekben Marvel-maratont rendeztem, hogy megpróbáljam megérteni az összefüggéseket, hogy mikor mi történik. Elég katyvaznak tűnik néha, de egyébként, ha ráérez az ember :) 

Tavaly tele volt minden azzal, hogy elkészült a Bosszúállók - Végtelen háború című gigantikus film, és persze, hogy kíváncsi voltam, hogy mi történik a kedvenc szuperhőseinkkel, de moziba nem jutottunk el. De pár hónap elteltével csak megnéztem!

Hát... ami tény, hogy akciódús volt, sok helyszínen forgatták, nagyon sok karakter volt benne, szinte mindenkit belesűrítettek, akit lehetett, bár az én egyik kedvenc hősöm, Sólyomszem  (ő Jeremy Renner) nem volt benne. (De talán a folytatásban.)

Mindenesetre kíváncsi voltam. És amikor egy nagy gyermek, akit valamikor tanítottam, és tudom, hogy nagy Fan-Clubos, mert ez a mániája, de aki már felnőtt egyébként - azt mondta, nekem, hogy ha megyek moziba, zsebkendővel kell megnézni, mert őt nagyon megviselte, még jobban kíváncsi voltam. EZ milyen már, nem? Nekem zsebkendő a romantikus filmekhez kell általában. Már amelyikhez...

Miután megjelent a mozikban szinte minden hírportál ezzel volt elfoglalva, ki mit tett, miért tette benne, kinek mi a döntése ebben és hasonló. Sok mindent olvastam, sokan kiborultak, míg mások a legjobb filmnek tartották.

Hát persze, hogy kíváncsi voltam.

Íme az előzetes:

Nos, nekiültünk.

Nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem. Tényleg gigantikus munka volt vele, és nagyon profin megszerkesztett film, a látványa nagyszerű, de valahogy nekem mégis túlzsúfolt volt, és túl sok történt benne egyszerre.

Az viszont jó volt, hogy megpróbálták kicsit humorosra venni a dolgokat. Szerintem egy ilyen filmhez kell humor. 

A főgonosszal (Josh Brolin) csupán az volt  bajom, hogy túl érzelmes főgonosz volt. Én azt szeretem, ha a rosszfiúknak jól oda lehet csapni, és a hősök győznek. Egyébként jó színész. :) Nekem erről szólnak az ilyen filmek. Itt meg filozofált, és megpróbálta átadni és meggyőzni, hogy miért jó, ha a világegyetem fele megsemmisül (túlnépesedés).

Ahogy szokták mondani, mindenki hozta a formáját.
És hogy mi tetszett benne?
Amerika Kapitány (Chris Evans) új stílusa. Nekem bejön a szakáll! :)
Azért várom a folytatást.
Mert hogy lesz!!!!

Kata és Anya napok

Az úgy volt, hogy a két nagy iskolai kirándulásra ment 3 napra Zánkára.
Csend honolt itthon, és furcsa volt.
Katácskám ezt élvezte, még akkor is, ha hiányoztak nekik a tesók. Én pedig úgy gondoltam, hogy itt az ideje igazán rá figyelni, és vele tölteni sok időt. Így szinte minden délután csináltunk valamint, mentünk valahová.

Hétfőn és Kedden biciklivel ment az oviba, és nagyon élvezte, mert eddig mindig úgy volt, hogy én vittem, és a nagyok tekertek előttünk, de ez most neki volt kemény menet.  (Alsó kép)
Hétfőn délután aztán elmentünk a Vértesbe kicsit sétálni. Jókat fotózott, és élvezte a közös kirándulásunkat. (Bal felső kép.)
Kedden pedig úszni voltunk. (Jobb felső kép.)
És nagyon élveztük minden percét.

Ha minden jól megy, szeptembertől iskolába megy, és van még egy kis megharcolni valónk.
Például az, hogy meg kellene szólalnia, és egy-két dologban részt venni.
De lassan alakul, és ügyesedik is.
Mert egyébként egy nagyon jó fej csaj! Nagyon szeretem!

Kis szösszenet :)

Ez még mindig egy nem lakberendezési blog, de amikor megláttam ezt az előszobát, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ... szent irigységem támadt. Mert nekem még mindig nincs előszobám :(, és ez a komód!

Egy ilyet bármikor elfogadnék.

Komolyan mondom, még helyet is csinálnék neki a  házban, ami pedig nagy szó. Mert hogy ténylegesen nincs hely már így sem semminek, de megoldanám... Tényleg!

Hát nem jól néz ki? 

Borsópörkölt

Hát igen. Régen osztottam meg receptet az utóbbi időben.  Pedig főzök, és ugye az iskolai étkeztetésnek még mindig hadat üzentem. Ráadásul most a gyerekeim (Nagy és Középső) Zánkán vannak, így néhány napig nem kell nagy mennyiséget főznöm. :)

Nincs jobb érzés attól, amikor van EGY étel, amit mindenki egyformán szeret. Mert egy nagy családban és családra nem mindig könnyű főzni.
De a BORSÓPÖRKÖLT TÉSZTÁVAL az egyik olyan étel, amit mindenki szeret, és szívesen eszik.
És ráadásul nem is bonyolult. Mert mi lenne benne bonyolult?

Emlékszem pár éve, amikor néztem a Vacsoracsatát (már nem tudom, hogy ki és kinek), valaki, aki vega volt készített borsópörköltet. Aztán a vendégek nem győztek csodálkozni, hogy létezik ilyen étel is, mintha valami nagy dolog lenne... Pedig nem az.

Kell hozzá: BORSÓPÖRKÖLT  és kell hozzá TÉSZTA.
És ennyi!

HETI ÜZENET 37 - ERŐ

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

52/9. Újrakezdés

Csilla és Mária kedélyesen csevegnek egy csésze kávé mellett.
Mária hirtelen vágyakozva felsóhajt: "Olykor azt kívánom, bárcsak még egyszer újra kezdhetném az egészet!"
"Én is! - csatlakozik hozzá barátnője - Ma reggel például!" Sokatmondó mozdulatot tesz a kezével, amely feleslegessé tesz minden magyarázatot.
"Ha még egyszer újra kezdhetném, jobb anya és jobb feleség lennék" - folytatja Mária a témát.
Csilla bólintással teljes egyetértést jelez.

A két asszony semmiképpen sem kivételes eset. Mindnyájan megvallhatjuk, hogy időnként szeretnénk, ha mindent egészen elölről újrakezdhetnénk - természetesen a már meglévő tapasztalataink birtokában!

De hiszen pontosan megtehetjük ezt! Egyszer már komolyan végig kellene gondolnunk, hogyan lehet "újrakezdeni". Először is az kell hozzá, hogy elégedetlenek legyünk mostani állapotunkkal, mint Csilla és Mária. Másodszor el kell határoznunk, hogy ez a mai nap a legalkalmasabb erre az új kezdésre. Azután minden hibánkkal külön-külön kellene foglalkozunk. Óvakodjunk azonban attól, hogy elérhetetlen, tehát előbb-utóbb csüggedést okozó célokat tűzzünk ki magunk el. Senki sem képes arra, hogy egyik percről a másikra tökéletes legyen.

Nem járunk talán rossz úton, ha feljegyezzük fáradozásainkat és kis eredményeinket is.

Éberek és vidámak voltunk-e ma reggel, már az első csésze kávé előtt? Ha igen, tíz pont.

Nem szidtuk le nagyobbik lányunkat, amikor felébresztette a picit: további tíz pont.

Ahelyett, hogy a lányunknak dörgedelmes prédikációt tartottunk volna: "Te itt kényelmesen eszel, miközben én rohangálok utánad, és elrakom a te széthagyott holmijaidat!" - inkább bátorítsuk, valahogy így: "Segíthetek még valamiben, hogy nyugodtan megebédelhess, kedvesem?" - Ezért is jár néhány külön jópont.

 Nem jár azonban jópont azért, mert figyelmesen végighallgattad Tomit, aki napközben lelkendezve berohant, és elmesélte aznapi élményeit. Lelkesedéstől sugárzó arca már önmagában is elég jutalom Meg lelkes felkiáltása: "Anyu, te igazán odafigyelsz arra, amit mondok!' Az a tény, hogy végighallgatják, bizonyossá teszi őt abban, hogy nagyon sokat jelent az édesanyjának.

Azután eljön az este, s mivel egész napon át Istennel kapcsolatban voltunk, neki mondhatunk el mindent, ami aggasztott és bánatot, férjünket sem fogadjuk azzal, hogy egyszerre kiöntjük eléje az egész nap bajait. Ezzel ugyanis már sok estét tettünk tönkre.

Valószerűtlennek látszik mindez? Mindent egyszerre akarni - nos, ez természetesen valószerűtlen vágy. Ezért egymás után, esetenként, egy-egy kicsiny célt kell magunk elé tűznünk, és meg kell próbálnunk nem visszaesni ismét régi hibáinkba.

Ha ezekkel a célkitűzésekkel kezdjük újra az életünket, hamarosan megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen a Szentlélek gyümölcsét teremjük. Ki tudja? Talán néhány hét vagy hónap elteltével egész kosárra való lesz a szép sorban megérett gyümölcsökből - s mindezt az újrakezdésnek köszönhetjük!

Genetikai cuki kép :)

A Facebookon találtam.

És tényleg működik. Nálunk is mindenkinek megvan a hasonmása.
Amikor a gyerekeim a szüleimnél nyaraltak, ezt a képet osztottam meg:

Akkor egy családtag ezt írta a képhez:
Középen Kisandika (Valóban, Zsófia és én nagyon hasonlítunk egymáshoz. Gyerekkoromban pont így néztem ki.)  Jobb oldalon Kisjucika (És valóban, Kata nagyon hasonlít anyukámhoz kiskorában, és a mozdulatai is nagyon). A bal oldalon egy fess legény! Andikám, csak szívből gratulálni tudok ehhez a 3 gyönyörű gyermekhez! 
Az egyetlen dolog, amit nem tudott, és én írtam is neki, hogy a bal oldalon pedig Kiszoli látható, az én sógorom. Kinézetre, természetre, mindenhogy hasonlítunk.
Úgyhogy a genetika tényleg működik! 

Filmajánló - Doktor Szöszi

Nagyon sokáig úgy voltam az ilyen filmekkel, hogy á, én ugyan ezt nem nézem meg!  Mert nem az én stílusom és egyébként is, rózsaszín, meg divatbolond nőcske mászkál benne.
Aztán pár éve (jó pár, még talán Zsófia volt kicsi) egyszer anyósom mondta, hogy aranyos ez a film, érdemes megnézni.
Szerintem akkor meg is néztem, de nem hiszem, hogy túl nagy nyomot hagyott volna bennem. 
Aztán nem olyan régen, itt a lomtalanítás alatt, amikor a régi cd-ket és dvd-ket válogattam, Férj megkért, hogy másoljam fel az összegyűjtött filmeket a külső "vincseszterre", hogy annyival kevesebb legyen a hely. Meg is tettem. 
Akkor akadt a kezembe ez a film, és gondoltam, újra megnézem. Akkor, abban a pillanatban biztosan valami könnyedre vágytam, és azt kell mondanom, aranyos volt.
Így utólag végiggondolva, azért volt benne mondanivaló.

Hát persze, hogy van benne minden, ami romantikus, ami csajos és ami szőke... :)

•  Népszerű lány, aki szép és szépség profija.
• Jóképű szerelme is van, akivel persze szakítanak, mert a fiú szerint nem elég jó neki. Túl rózsaszín...
• Bizonyítási kényszer, hogy igenis bejut a Harwardra! 
• És persze ott is megküzd mindenkivel és a legjobb lesz, mert annyira cuki! :)

Idegesítenek a kisméretű kutyák, a csivaváktól meg egyenesen rosszul vagyok, de Gyilkos igen vicces volt. Főleg a második részben. :)
Ha még nem láttátok, és van kedvetek a rózsaszín, néha idegesítően csajos dolgokhoz, akkor ITT meg tudjátok nézni. Ha még nem láttátok. :)

Doktor Szöszi /Legally Blonde, 2001/

Elle Woods (Reese Witherspoon) egy sikeres lány, a gimiben ő volt Miss Június, ő vezette a leányszövetséget, és mindenekfelett gyönyörű természetes szőke haja van. A barátja a jóképű Warner, akivel komoly terveket szövögetnek. Egy nap viszont Warner úgy dönt, hogy véget vet kapcsolatuknak. Elle túl szőkének bizonyul a fiú számára. Warner a gimnázium után a Harvardra készül, ráadásul a felkészítő alatt összeismerkedett egy bájos lánnyal. Elle viszont nem adja fel, mindent megtesz, hogy bekerüljön a neves egyetemre, hogy visszaszerezze a szerelmét. Az elvárások azonban túl magasak egy elkényeztetett szőke kislánynak. Elle-nek most bizonyítania kell a szerelméért, saját magért és az összes butuskának tartott szőke lányért.


Továbbra sem lesz a kedvenc filmjeim között, de ha szőke nős filmekre vágyom, és egy könnyed kis szórakozásra, akkor néha biztos előveszem.

Filmajánló - Költői szerelem

A gyerekek nem voltak itthon hétvégén, és csend volt a házban. A macska aludt a jó meleg takarón, én pedig fejben az iskolára készültem. Mégis úgy éreztem, hogy készülődés közben kell valami, amit nézni szeretnék, és persze, mivel romantikus időszakomban vagyok, romantikus filmet. Így, ahogy mostanában szoktam ráklikkeltem a YouTube-ra, beírtam, hogy romantikus filmek, és ezt dobta ki. Én pedig ráklikkeltem.

Nem mindig szoktam végignézni az itt található filmeket, mert van, amelyik fárasztó és egyébként is. De Aaron Ekhart neve ismerősen csengett, meg tudtam, hogy láttam már valahol, így gondoltam, elkezdem. És milyen jól tettem!

Nagy rajongója vagyok a kosztümös, romantikus filmeknek (Pride and Prejudice Forever!!!), és tényleg ritkán találni olyat, ami jó. Nos, ez jó volt. Még akkor is, ha csak a film fele volt kosztümös :), de azért romantikus volt teljesen. És most ez kellett nekem!

 

Az egyetlen problémám Gwyneth Paltrow-val van, akit nem kedvelek. Már a Marvel-filmek Pepper Pottsaként is idegesített. Persze sok filmet láttam tőle, és nem is nevezném tehetségtelennek :) - micsoda kegy tőlem!, de tényleg... Biztos neked is van olyan színész, vagy színésznő, akiről tudod, hogy jó színész, de nem bírod. (Nekem van több ilyen.)

Nos, azért belevágtam, és bizony nem bántam meg. 

Maga a történet - története két szálon fut. Egyrészt a jelenkori Angliában, ahol egy ösztöndíjas amerikai irodalmár egy híres költő szerelmes levelére bukkan, és nyomozásba kezd egy rideg és távolságtartó irodalomprofesszorral, akit még rokoni szálak is fűznek ehhez a nyomozáshoz. Tudjátok, ahogy lenni szokott, bonyolult barátság alakul ki köztük, ami először komoly szakmai síkon mozog...

Őket játssza Paltrow és Ekhart, és jól. Távolságtartó, de mégis van ott valami a levegőben...

A másik szál pedig a 19. századba visz minket, ahol egy házas férfi és egy biszexuális nő szerelme bontakozik ki. A szerelmes leveleket, amiket egymásnak írtam, bocsánat a szóért, de nem tudok mást ide írni, imádtam. A hangulata, a stílusa, az irodalmisága, a varázsa... Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket, és mindig is úgy éreztem, hogy egykoron, régen másképpen fogalmaztak az emberek. Sokkal mélyebben írták le, amit éreztek, és ami bennük volt. 

A történetben ez a pár két költő, akik számára a kapcsolatuk az utókor számára rejtve maradt, de hihetetlen varázsa és romantikája volt az egésznek.

Jelzem: nem pártolom sem a homoszexualitást, ami a filmben bizonyos fokig megjelenik, sőt kimondottan ellenzem. Nem pártolom a titkos viszonyokat sem.  Alapvetően ezek ellen vagyok, mégis most szeretnék a film erejéig elvonatkoztatni, csak egy kicsit! Mert a film nagyon jó!

A másik két szereplő is meglepetés volt nekem. Jeremy Northamot kevés filmben láttam, viszont Jennifer Ehle ismerős lehet mindenki számára, akinek rajongása tárgya a Büszkeség és Balítélet. Igen, ő annak a fantasztikus BBC-s sorozatnak az Elisabeth Bennettje. Szerintem igen jó színésznő, sajnálom, hogy beskatulyázódott, és nem igazán tudott belőle kitörni.

A filmnek -  attól függetlenül, vagy azért, mert romantikus volt, sőt azt mondanám, hogy túl érzelmes, de nem csöpögős, - egyetlen percét sem untam. Nekem nagyon tetszett. 

Kicsit furcsa érzések is kerítettek a hatalmukba a végére. Míg a világ a 19. században jóval visszafogottabb volt, egy leszbikus elvonult a világ elől és csendes magányában élt, addig ma minden azt harsogja, hogy el kell fogadni, és ha nem teszed meg, neked kell elvonulnod! Nem hiszek ebben a nagy, demokratikus szabadságban, nem hiszem azt, hogy ez másokra tartozik. 

Régen is voltak tiltott érzések, és most is vannak. 

A döntés, hogy hogyan viszonyulunk, csak rajtunk múlik.

Szeretettel ajánlom!

HETI ÜZENET 36. - Wifi

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

52/8. AZ IGAZI ÉN

Dóra Fiatal Édesanyák Körének vezetője. Már többször elmondta az édesanyjának saját életéből az alábbiakat:

"Egy napon, amikor előadásra kértek fel az édesanyák egyik összejövetelén, ezt a témát választottam:

Különösen az örömmel foglalkoztam részletesebben. végül is az egész előadásom erre épült fel. Beszéltem a fényről, amely a szemünkben ragyog, ha engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjék bennünk. Az anyák elé festettem olyan ember képét, akik szomorúan merednek maguk elé, mert nincs belső örömük, amely visszatükröződnek az arcukon, és elmondtam, hogy milyen rossz bizonyságtevői ezek Isten mindenhatóságának és szeretetének.

Nos, az előadás bumerángként visszaütött. Előadás után elmentem az édesanyákkal egy étterembe, egy kis uzsonnára. Amikor egy pincérnő felvette a rendelésünket, hozzám hajolt és súgva mondta: "Önnek azonnal hozok egy csésze teát. Olyan letörtnek látszik." ÉN! Olyan letört? S mindez ráadásul az örömről szóló egyórás előadásom után!"

Tréfás, nem igaz? És Dóra koránt sincs egyedül ezzel a problémával. Az ember mond valamit, és másképpen cselekszik.

Természetesen nem könnyű vidámnak és nyugodtnak maradni, amikor ezer elintéznivaló vár ránk. Mondjuk ugyan gyermekeinknek, hogy kicsiny és nagy problémáikkal egyaránt az Úr Jézushoz  fordulhatnak. De milyen gyakran hozzuk őket zavarba a tulajdon problémáink és nehézségeink miatt hiányzó lelki nyugalmukkal! Gyermekeink is felismerik már, hogy mi magunk akarunk mindent megoldani, ahelyett, hogy bíznánk az Úrban, aki majd gondoskodik rólunk.

Dóra történetének azonban volt utójátéka is. Hadd mondja el ő maga!

"Nyomasztó hőség volt aznap. Az emberek kedvetlenül vonszolták magukat a nagy élelmiszer áruházban. Egyszer csak találkoztam a szomszédnőmmel, s miután néhány panaszos mondatot mondott az időjárásról, így folytatta: "Maga olyan felszabadultnak és vidámnak látszik, mintha semmit nem érezne a hőségből. Úgy néz ki, m int akinek nagy belső békessége van."

Ne engedjük, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, mint Dóra az étteremben. De milyen jó, ha valami hasonlót tapasztalunk meg, mint amit ugyanő az élelmiszer áruházban. Így tehetünk azután bizonyságot Isten kegyelméről és jóságáról.