A gyerekek nem voltak itthon hétvégén, és csend
volt a házban. A macska aludt a jó meleg takarón, én pedig fejben az
iskolára készültem. Mégis úgy éreztem, hogy készülődés közben kell
valami, amit nézni szeretnék, és persze, mivel romantikus időszakomban
vagyok, romantikus filmet. Így, ahogy mostanában szoktam ráklikkeltem a
YouTube-ra, beírtam, hogy romantikus filmek, és ezt dobta ki. Én pedig
ráklikkeltem.
Nem mindig szoktam
végignézni az itt található filmeket, mert van, amelyik fárasztó és
egyébként is. De Aaron Ekhart neve ismerősen csengett, meg tudtam, hogy
láttam már valahol, így gondoltam, elkezdem. És milyen jól tettem!
Nagy
rajongója vagyok a kosztümös, romantikus filmeknek (Pride and Prejudice
Forever!!!), és tényleg ritkán találni olyat, ami jó. Nos, ez jó volt.
Még akkor is, ha csak a film fele volt kosztümös :), de azért romantikus
volt teljesen. És most ez kellett nekem!
Az
egyetlen problémám Gwyneth Paltrow-val van, akit nem kedvelek. Már a
Marvel-filmek Pepper Pottsaként is idegesített. Persze sok filmet
láttam tőle, és nem is nevezném tehetségtelennek :) - micsoda kegy
tőlem!, de tényleg... Biztos neked is van olyan színész, vagy színésznő,
akiről tudod, hogy jó színész, de nem bírod. (Nekem van több ilyen.)
Nos, azért belevágtam, és bizony nem bántam meg.
Maga
a történet - története két szálon fut. Egyrészt a jelenkori Angliában,
ahol egy ösztöndíjas amerikai irodalmár egy híres költő szerelmes
levelére bukkan, és nyomozásba kezd egy rideg és távolságtartó
irodalomprofesszorral, akit még rokoni szálak is fűznek ehhez a
nyomozáshoz. Tudjátok, ahogy lenni szokott, bonyolult barátság alakul ki
köztük, ami először komoly szakmai síkon mozog...
Őket játssza Paltrow és Ekhart, és jól. Távolságtartó, de mégis van ott valami a levegőben...
A
másik szál pedig a 19. századba visz minket, ahol egy házas férfi és
egy biszexuális nő szerelme bontakozik ki. A szerelmes leveleket, amiket
egymásnak írtam, bocsánat a szóért, de nem tudok mást ide írni,
imádtam. A hangulata, a stílusa, az irodalmisága, a varázsa... Nagyon
szeretem az irodalmat és a verseket, és mindig is úgy éreztem, hogy
egykoron, régen másképpen fogalmaztak az emberek. Sokkal mélyebben írták
le, amit éreztek, és ami bennük volt.
A
történetben ez a pár két költő, akik számára a kapcsolatuk az utókor
számára rejtve maradt, de hihetetlen varázsa és romantikája volt az
egésznek.
Jelzem:
nem pártolom sem a homoszexualitást, ami a filmben bizonyos fokig
megjelenik, sőt kimondottan ellenzem. Nem pártolom a titkos viszonyokat
sem. Alapvetően ezek ellen vagyok, mégis most szeretnék a film erejéig
elvonatkoztatni, csak egy kicsit! Mert a film nagyon jó!
A
másik két szereplő is meglepetés volt nekem. Jeremy Northamot kevés
filmben láttam, viszont Jennifer Ehle ismerős lehet mindenki számára,
akinek rajongása tárgya a Büszkeség és Balítélet. Igen, ő annak a
fantasztikus BBC-s sorozatnak az Elisabeth Bennettje. Szerintem igen jó
színésznő, sajnálom, hogy beskatulyázódott, és nem igazán tudott belőle
kitörni.
A
filmnek - attól függetlenül, vagy azért, mert romantikus volt, sőt azt
mondanám, hogy túl érzelmes, de nem csöpögős, - egyetlen percét sem
untam. Nekem nagyon tetszett.
Kicsit
furcsa érzések is kerítettek a hatalmukba a végére. Míg a világ a 19.
században jóval visszafogottabb volt, egy leszbikus elvonult a világ
elől és csendes magányában élt, addig ma minden azt harsogja, hogy el
kell fogadni, és ha nem teszed meg, neked kell elvonulnod! Nem hiszek
ebben a nagy, demokratikus szabadságban, nem hiszem azt, hogy ez másokra
tartozik.
Régen is voltak tiltott érzések, és most is vannak.
A döntés, hogy hogyan viszonyulunk, csak rajtunk múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése