2018. szeptember 2., vasárnap

52/8. AZ IGAZI ÉN

Dóra Fiatal Édesanyák Körének vezetője. Már többször elmondta az édesanyjának saját életéből az alábbiakat:
"Egy napon, amikor előadásra kértek fel az édesanyák egyik összejövetelén, ezt a témát választottam:

Különösen az örömmel foglalkoztam részletesebben. végül is az egész előadásom erre épült fel. Beszéltem a fényről, amely a szemünkben ragyog, ha engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjék bennünk. Az anyák elé festettem olyan ember képét, akik szomorúan merednek maguk elé, mert nincs belső örömük, amely visszatükröződnek az arcukon, és elmondtam, hogy milyen rossz bizonyságtevői ezek Isten mindenhatóságának és szeretetének.

Nos, az előadás bumerángként visszaütött. Előadás után elmentem az édesanyákkal egy étterembe, egy kis uzsonnára. Amikor egy pincérnő felvette a rendelésünket, hozzám hajolt és súgva mondta: "Önnek azonnal hozok egy csésze teát. Olyan letörtnek látszik." ÉN! Olyan letört? S mindez ráadásul az örömről szóló egyórás előadásom után!"

Tréfás, nem igaz? És Dóra koránt sincs egyedül ezzel a problémával. Az ember mond valamit, és másképpen cselekszik.
Természetesen nem könnyű vidámnak és nyugodtnak maradni, amikor ezer elintéznivaló vár ránk. Mondjuk ugyan gyermekeinknek, hogy kicsiny és nagy problémáikkal egyaránt az Úr Jézushoz  fordulhatnak. De milyen gyakran hozzuk őket zavarba a tulajdon problémáink és nehézségeink miatt hiányzó lelki nyugalmukkal! Gyermekeink is felismerik már, hogy mi magunk akarunk mindent megoldani, ahelyett, hogy bíznánk az Úrban, aki majd gondoskodik rólunk.

Dóra történetének azonban volt utójátéka is. Hadd mondja el ő maga!

"Nyomasztó hőség volt aznap. Az emberek kedvetlenül vonszolták magukat a nagy élelmiszer áruházban. Egyszer csak találkoztam a szomszédnőmmel, s miután néhány panaszos mondatot mondott az időjárásról, így folytatta: "Maga olyan felszabadultnak és vidámnak látszik, mintha semmit nem érezne a hőségből. Úgy néz ki, m int akinek nagy belső békessége van."

Ne engedjük, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, mint Dóra az étteremben. De milyen jó, ha valami hasonlót tapasztalunk meg, mint amit ugyanő az élelmiszer áruházban. Így tehetünk azután bizonyságot Isten kegyelméről és jóságáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése