52/9. Újrakezdés

Csilla és Mária kedélyesen csevegnek egy csésze kávé mellett.
Mária hirtelen vágyakozva felsóhajt: "Olykor azt kívánom, bárcsak még egyszer újra kezdhetném az egészet!"
"Én is! - csatlakozik hozzá barátnője - Ma reggel például!" Sokatmondó mozdulatot tesz a kezével, amely feleslegessé tesz minden magyarázatot.
"Ha még egyszer újra kezdhetném, jobb anya és jobb feleség lennék" - folytatja Mária a témát.
Csilla bólintással teljes egyetértést jelez.

A két asszony semmiképpen sem kivételes eset. Mindnyájan megvallhatjuk, hogy időnként szeretnénk, ha mindent egészen elölről újrakezdhetnénk - természetesen a már meglévő tapasztalataink birtokában!

De hiszen pontosan megtehetjük ezt! Egyszer már komolyan végig kellene gondolnunk, hogyan lehet "újrakezdeni". Először is az kell hozzá, hogy elégedetlenek legyünk mostani állapotunkkal, mint Csilla és Mária. Másodszor el kell határoznunk, hogy ez a mai nap a legalkalmasabb erre az új kezdésre. Azután minden hibánkkal külön-külön kellene foglalkozunk. Óvakodjunk azonban attól, hogy elérhetetlen, tehát előbb-utóbb csüggedést okozó célokat tűzzünk ki magunk el. Senki sem képes arra, hogy egyik percről a másikra tökéletes legyen.

Nem járunk talán rossz úton, ha feljegyezzük fáradozásainkat és kis eredményeinket is.

Éberek és vidámak voltunk-e ma reggel, már az első csésze kávé előtt? Ha igen, tíz pont.

Nem szidtuk le nagyobbik lányunkat, amikor felébresztette a picit: további tíz pont.

Ahelyett, hogy a lányunknak dörgedelmes prédikációt tartottunk volna: "Te itt kényelmesen eszel, miközben én rohangálok utánad, és elrakom a te széthagyott holmijaidat!" - inkább bátorítsuk, valahogy így: "Segíthetek még valamiben, hogy nyugodtan megebédelhess, kedvesem?" - Ezért is jár néhány külön jópont.

 Nem jár azonban jópont azért, mert figyelmesen végighallgattad Tomit, aki napközben lelkendezve berohant, és elmesélte aznapi élményeit. Lelkesedéstől sugárzó arca már önmagában is elég jutalom Meg lelkes felkiáltása: "Anyu, te igazán odafigyelsz arra, amit mondok!' Az a tény, hogy végighallgatják, bizonyossá teszi őt abban, hogy nagyon sokat jelent az édesanyjának.

Azután eljön az este, s mivel egész napon át Istennel kapcsolatban voltunk, neki mondhatunk el mindent, ami aggasztott és bánatot, férjünket sem fogadjuk azzal, hogy egyszerre kiöntjük eléje az egész nap bajait. Ezzel ugyanis már sok estét tettünk tönkre.

Valószerűtlennek látszik mindez? Mindent egyszerre akarni - nos, ez természetesen valószerűtlen vágy. Ezért egymás után, esetenként, egy-egy kicsiny célt kell magunk elé tűznünk, és meg kell próbálnunk nem visszaesni ismét régi hibáinkba.

Ha ezekkel a célkitűzésekkel kezdjük újra az életünket, hamarosan megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen a Szentlélek gyümölcsét teremjük. Ki tudja? Talán néhány hét vagy hónap elteltével egész kosárra való lesz a szép sorban megérett gyümölcsökből - s mindezt az újrakezdésnek köszönhetjük!