Új Teklák és György 2.0

Az történt, hogy nem olyan régen a tyúkjainkat és a kakasunkat valami elvitte, lefojtotta. :( Emiatt szomorúak voltunk. Persze a mi hibánk is volt, mert nem zártuk be őket (néha elfelejtettük), és mivel a kertünk olyan, hogy szinte csak mi műveljük (a környék elég elhanyagolt), megjelentek a vadállatok is. Télen konkrétan őzikéink szoktak lenni, meg nyulak, és persze a róka is előjön. Ezért kell figyelni. A pulink nem túl beszámítható e tekintetben. :(

Aztán egy kedves ismerősünktől (Férj és az Ő Férje együtt dolgoztak a bányánál, még Ziva cicánk is tőlük van) kaptunk egy Kakast, aki György 2.0 névre hallgat nálunk. Nekem még nem áll rá a szám erre a névre, mert megszoktam a régit, és simán leMarcizom, mintha bármit is számítana, de azért igyekszem... :) De György sokáig egyedül volt, és nagyon unatkozott.

Ezért ma elszaladtunk Kisbérre, ahol nagyobb piac van, mint itt Móron, és vettünk 4 nagyon aranyos és nagyon szelíd tyúkocskát mindenki örömére. Főleg György volt boldog, és ahogyan illegette magát, hát az meg űbercuki volt! :)

A tyúkok, akik nálunk továbbra is Teklák nagyon édesek, és szelídek. Nem voltak boldogok Györgytől és György nyomulásától sem, hát még elég kicsik... de remélem, hamarosan összeszoknak. Az egyik tyúk annyira szelíd, hogy simán meg lehetett simogatni, és Zsófi kezéből is elvette a magokat. Úgyhogy most nagyon örülünk. 

Én nagyon szeretem az állatokat.
Tekláéknak és Györgynek is megígértem, hogy mi nem esszük meg őket. A Csajokkal megállapodást kötöttem tojás ügyben, remélem tartják a szavukat. :)

Mr és Mrs. Smith - Filmajánló, vagy nem is tudom...

Éles váltás az eddigi gondolataim után... Nem olyan régen láttam a neten Brad Pittet, amint kikarikírozta az Amerika elnökét. És gondolkozni kezdtem erről a fiúról. Aztán nem olyan régen adták ezt a filmet, és még jobban gondolkoztam róla... :)

  Mr. és Mrs. Smith (Mr. & Mrs. Smith, 2005)

(Brad Pitt és Angelina Jolie)

Én nem vagyok sem Pitt, sem Jolie rajongó. Sőt, kimondottan nem tartoznak a kedvenceim közé. Ennek ellenére Brad Pittet egy elég tehetséges színésznek tartom. Jó színész. De amíg "nők milliói" oda vannak érte, addig nekem ő nem az esetem. Túl szépfiú ő nekem. Én a markánsabb típusú pasikat kedvelem, már ha mondhatom ezt. De nézzétek csak meg az én Férjemet, és mindjárt érthető lesz. :)
Egyébként tényleg.
Tudom, hogy ezalatt a film alatt jöttek össze - ahogy mondani szokták -, és aztán ők voltak az álompár. Én ezekben nem hiszek, mármint a színészeknek nem annyira hiszek, mert ilyen sokszor szerelmesnek lenni, ahogy ez nálunk megy...
Azt is tudom, hogy sok embernek tetszik ez a film, nekem az elmegy kategória, noha én bírom a lődözős akció filmeket. Bár mostanában inkább a sorozatokat szeretem, mert az rövidebb ideig tart és 45 perc mégis kevesebb, mint 1,5 óra, amin mostanában simán elalszom. A legtöbb filmen elalszom esténként, pedig van, amit szeretnék megnézni, vagy már láttam, és teszik, de olyan későn adják, hogy ki bírja kivárni.
És vasalás közben pedig könnyebb sorozatra kapcsolni, mert az megállítható, és mondjuk egy részt meg lehet nézni egy nap alatt. Bár nekem volt olyan, hogy 1 hétig nem sikerült egy részt. :)

 Itt a teljes film, ha kíváncsiak vagytok rá:

Egyik család sem szívesen teregeti ki a szennyest, titkai pedig mindenkinek vannak, még házon belül is. Smithék látszólag egy teljesen hétköznapi életet élnek. Sem a kívülállók, sem ők maguk nem sejtik, hogy mit rejteget előlük a másik. Jane és John mindketten bérgyilkosok,  azonban a házaspár tagjaiban semmi más közös nincs, sőt, két egymással rivalizáló szervezetnek dolgoznak. Smithék nyugodt külvárosi élete teljesen felborul, amikor új megbízást kapnak. Bár szigorúan nem vittek addig haza munkát, most rákényszerülnek, hisz a következő célpontjukról kiderül, hogy évek óta megosztják vele hitvesi ágyukat.

És ami a lényeg, és már régen is került szóba, ő nálam nem kerül bele a 20-as listában.

Sorry Brad!
Ti hogy vagytok vele?

Lélek gyümölcse az öröm

Relatív és abszolút öröm

Ebben a nehéz időben, vagy mondhatnám azt, hogy az utóbbi időben sok öröm ért. Maga a vírus és karantén nem az, és a néha-néha előjövő, feltörekvő tanulási nehézség, küzdelem sem az. A Legkisebb úgy döntött, hogy lázad a tanulás ellen. Neki elég nehéz lehet, mert nehezen nyílik, és mire megszokta a tanító nénit, meg a sok új helyeztet, amiben fél év alatt része volt, itthon kellett tanulni.

És anya máshogy működik, mint a kedves tanító néni. Ezzel vannak küzdelmeink. 

De alapvetően és minden mellett azt kell mondjam, hogy sok öröm és pozitív tapasztalat ér. 

• Sok jó és különleges beszélgetés a neten keresztül. 
• Sok felfedezése a világnak - és a net mértékkel való használata.
• Rájöttem, hogy egykor mennyire szerettem a történelmet, és jó újra felfedezni ezt a tantárgyat. 
• A nagylányomra nagyon büszke vagyok, neki nagyon jól bevált az online oktatás, sokkal jobb jegyei vannak, mint amikor iskolába jár, pedig akkor sem volt rossz, de több idő van arra, hogy felkészüljön a dolgokra. Nagyon alapos, és szereti jól megcsinálni a dolgait. Nem maximalista, mert ha így lenne, akkor minden rendben lenne körülötte, mondjuk a szobájában, de mint tudjuk a művészek milyenek... :)
• Sok visszajelzést kapok, hogy jó, hogy van az új oldalam, és hogy sokan használják.Én magam is nagyon élvezem, de persze nem tudom úgy feltölteni, ahogy szeretném. 
• Pozitív tapasztalat nálunk - és ez erősen az -, hogy az itthoni bibilai történetek feldolgozása nyitottabbá tette a gyerekeimet Isten felé. Szeretik és érdekli őket, mi történt vele. És gondolkoznak. A gyülekezetben sajnos  nincs mindig erre lehetőség, és én ezt sajnálom. 
• Nagyon jól esett, hogy mostanában többen is visszajeleztek nekem, hogy szerintük mi jól neveljük a gyerekeinket. Sokáig voltak kétségeim, (egyszer majd írok erről - valamikor), de most úgy gondolom, hogy igen. Miért is legyek szerénytelen, nem igaz? Te nem úgy érzed, hogy mindent megteszel a gyerekedért, megtanítod minden jóra, ami szerinted helyes, és igen, neveled, vitázol velük, a jobbítás szándékával. Szerintem ez a jó anya. Megtanultam, hogy meg kell tanulniuk :) önálló döntéseket hozni, már kisebb korban is, mert mindennek van következménye. Ez egyébként nehéz, főleg egy kontrollos anyának. :) 
• Férj itthon van (sok szabadsága gyűlt össze, amit sokáig nem adtak ki neki, így most 3 hetet itthon van, és nagyon élvezzük), és nagy segítség nekem. Ő látja, hogy 9-től délután fél 4-ig szinte tanulok a gyerekekkel, és levett bizonyos terheket a vállamról. Pl. a főzést. :)

Az öröm relatív az emberek között.  

Van, aki ennek, van aki annak örül. Az anyagiaknak, hogy szellemileg a másik felett áll, hogy erősebb testileg, hogy neki több mindene van, mint a másiknak, esetleg többet keres. Persze, mi magyarok (és ez meggyőződésem) nagyon kárörvendők vagyunk. Szeretünk örülni, a másik kárára. De sem Móricz, sem a Biblia nem beszél arról, hogy ez a helyes, ez a jó. Ez csak egy darabig működik, de aztán? 

A Biblia arról beszél, hogy a mennyei örömök sokkal fontosabbak. Azok az örömök, amiket felfedezünk az életben, az Úrban. Nekem a Filippi levél a kedvenc könyvem, sokszor szerepel benne az ÖRÜLJETEK kifejezés!

A hetvenkét tanítványt, akik örömmel jelentik: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.", Jézus így inti: "Ne annak örüljetek, hogy engedelmeskednek nektek a lelkek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lukács 10,20)

Minket Jézus mai tanítványait sem a mások fölött aratott lelki vagy anyagi hatalom kell, hogy örömmel töltsön el, hanem sokkal inkább az a tudat, hogy meghívottak vagyunk az örök örömbe, a mennyek országába.

Ez az örök öröm csak azé a tanítványé lehet, aki már ebben az Istentől kapott földi életben törekszik annak megragadására, megszerzésére, elnyerésére. Aki mindent képes odaadni a megtalált kincsért, mint a szántóvető vagy a kereskedő (Máté 13,44-46) Aki minden alkalmat megragad az evangélium (örömhír) hallgatására és az úrvacsorában a bűnbocsánat örömének átélésére és befogadására. Aki nem erre törekszik, annak lesznek ugyan földi örömei, de ezek igazi értéke csupán akkor lesz megdöbbentően világossá számára, amikor csak mérhetetlen szakadékon túlról tekinthet Ábrahám kebelére." Lukács 16,23

Amíg a földi örömeink hajszolásával önmagunk számára keressük a boldogságot, addig az örök boldogságra való törekvéssel Istennek szerzünk örömöt. Az öröm abszolút az Istennél. Isten - egyszülött Fia élete árán - ez egész világot is hajlandó felforgatni egyetlen bűnös megtalálásáért, hogy nagy legyen az öröm a mennyben egyetlen bűnös megtérésén. Lukács 15,10
Ő szeretné megadni számunkra, elveszett, de megtaláltatott bűnösök számára a végső jutalmat: Menj be Uram ünnepi lakomájára, örök örömébe! Máté 25,21

Káosz és Nyugalom

EZ EGY RÉGI ÍRÁS, DE ÚJRAGONDOLVA, ÉS ÁTÉRTÉKELVE A MOSTANI HELYZETET.

Az az igazság, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a valóságot. Jelenleg, most karanténban vagyunk. Kinek így nehéz, kinek úgy. De minden nap úgy kell ébrednünk, hogy van értelme ennek a létnek is. Az én gyerekeim reggelente azért imádkoznak, hogy vége legyen a karanténnak, a vírusnak, és hogy minél kevesebb ember betegedjen meg. Szerintem megértik azt, hogy milyen nehéz is így élni. És nekik még jó dolguk is van, mert van mit enni, van fedél a fejük felett, van udvar, ahová ki tudnak menni játszani. Igen, nem mehetnek biciklizni, amit nagyon szeretnének, nem mehetnek kirándulni (mehetnénk, de mi betartjuk a szabályokat), és nem utazhatnak el anyukámékéhoz, nem aludhatnak a mamánál. És nem tudjuk, hogy mikor IGEN. 

Mégis, minden ellenére, az az igazság, hogy az a cél lebeg a szemem előtt, hogy még boldogabb életet éljek. Így is, ilyen körülmények között is. Nem vagyok elégedetlen. 

Amikor elvégeztem a Lelkigondozói szakot, a szakdolgozatot a MEGELÉGEDETTSÉGBŐL írtam, hogy mi nők hogyan viszonyulunk ehhez. 

El kell gondolkodnom - ettől függetlenül - hogy elégedett vagyok-e? Nem vagyok-e telhetetlen? 

Vannak olyan dolgok az életemben, amelyekre mindig úgy gondolok, hogy jó, hogy van, de ...

Nektek is van ilyen? Biztos van.

• Mostanában arra vágyom, hogy nagyobb legyen a házunk, mert kevés benne a szoba, és kevés a helyünk. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy eljuthassak újra Párizsba. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy - 10 kilóval kevesebb legyek. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy legyen munkahelyem, legyenek tyúkjaink, és még sok-sok vágyam van... 

Még akkor is, ha az embernek nem olyan nagy elégedetlenségei vannak...  Szerintem ezek a legszebb és legigazabb gondolatok. Mert Isten ilyen. Terve van velünk, már előre terve volt velük. Nem eleve, hanem előre! Békességet ígér nekünk, és nem rossz dolgokat. Reménnyel teli jövőt. Csodálatos, hogy Isten azt ígéri nekünk, hogy az életünket, a sorsunkat jóra fordítja!

Úgy szeretem az ő ígéreteit!

Úgy szeretem, hogy ő ilyen Isten.

Veletek is előfordult már, hogy arról álmodoztatok, hogy a szürke napokat bárcsak felváltanák a színesek? Többször és sokszor?
Annak idején, amikor beszélgettem emberekkel, és megkérdeztem tőlük, hogy mi van velük, azt mondták, hogy semmi, mert velük soha semmi izgalmas nem történik. Hogy lehetséges ez? Az élet nem unalmas! Minden nap sok apró öröm kell, hogy érjen minket, csak MI vagyunk azok, akik nem vesszük észre, mert elégedetlenek vagyunk, mert semmi nincs úgy, ahogy mi szeretnénk!
Úgy gondoljuk, hogy szürke az életünk.
Mondjuk az biztos, hogy szürke marad, ha mi magunk nem gondoskodunk színekről benne!

Ami tény, és ami fontos, hogy legyenek álmaink, céljaink, ötleteink. Nem baj, ha azt mondják, hogy ez csak álom! Én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak. És ez nem az ezoteriás dolog, ami arról szól, hogy bevonzom a jó dolgokat az életemben, és valóra válik. Mert én abban hiszek, hogy vannak álmaim és vágyaim, és Isten elé viszem, és ha az ő akaratával megegyezik, akkor ő ebben támogatni fog.
Sokan az életükről, házasságukról gondolkodnak úgy, hogy ez rossz, hogy nem egy idális élet, nem erre számított, nem ezt akarta... Működhet az önsajnálat, lehet szorongás amiatt, mert esetleg az "élet" nem úgy alakította a dolgokat, ahogy ő szerette volna. És ilyenkor persze Isten szokott lenni a hibás, akiben meg nem is hisznek.

Csalódások fognak történni, és lesznek is az életben. Mindenki életében megjelenik, mindenki részese lesz. Ki így, ki úgy. A kérdés, hogy ki hogyan dolgozza fel. A kérdés az, hogy mi a cél. Mi a fontos. Hogy mi az életem igaz értelme és célja!

Nincs olyan ember, aki ne akarna boldog lenni. Nem létezik olyan ember, aki nem a boldogságra vágyna, vagy keresné azt. És ez jó dolog. 
Viszont azt is látom, hogy minden jó dolog ellenére, ami történik az emberek életében, elégedetlenek, még több kell nekik, felháborodnak, engedetlenek és elégedetlenek. (Én is ilyen vagyok, csak általánosságokban beszélek). 
Én elhatároztam, hogy olyan életet szeretnék élni, ami a háláról szól, és aminek Isten a közepe. Mert rosszat könnyű találni, de jót? Az ember minden apró dolognak örül.

• Számold meg az áldásaidat! Azokat, amelyeket Isten ad neked nap, mint nap! Hidd el, sok összegyűlik, főleg, ha még fel is jegyzed őket!

Tényleg igaz az a bibliai gondolat: AHOL A TE SZÍVED, OTT A TE KINCSED! Máté evangéliuma

Ne felejtsétek el! 
- Ne hasonlítsuk magunkat mások valós életéhez. Az, hogy ki milyen az interneten és a Facebookon az csak egy dolog. (Mindenki azt gondolja, hogy én milyen kedves, türelmes ember vagyok, és milyen jól nevelem a gyerekeimet és ők milyen szófogadóak - ha nálunk élnétek, látnátok, hogy ez nincs így. :) )
- Ne jusson az eszünkbe irigyelni más családi életét, mert nem tudjuk mi van benne. És ne is kritizáljuk, mert ki tudja mit hogy élt meg.
- Én például szeretem a Printerestet nézegetni és mindenféle blogot olvasni, és látom, hogy mennyire remek dolgokat lehet csinálni, milyen fantasztikus anyukák vannak, akiknek ezer dologra van idejük, és mások olyan süteményeket készítenek, ami majdnem megszólal,és ez milyen csodálatos! És bizonyos tekintetben az is, sok jó ötletet lehet ellesni. - Én azonban azt gondolom, hogy lehet hétköznapinak is maradni. Elnézem, hogy egyes bloggereknek hogy van idejük minden nap szuperebbnél szuperebb ételeket megosztani, fotózni, beállítani, én meg csak a családom elé rakom az ételt, és mindenki eszik... Nem kell a tömeg után menni! Lehet ők mennek rossz fele!
- ÉN hiszem, hogy a boldogság választható! Van is egy ilyen könyv:

A boldogság választható! Igen, nagyon sok nő küzd a depresszióval vagy mentális betegséggel, és azt látom, hogy ha segítségre van szüksége, fél kérni. Mármint segítséget. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek keménynek kell lennie, és amazonként küzdenie, megmutatnia, hogy minden helyen túlélő, -közben meg összeroppan -, azt látom, hogy csak és kizárólag Isten az egyetlen út, aki meg tud minket gyógyítani kívül és belül, aki segíteni tud nekünk, hogy boldogok legyünk!

Szerintem ez a legfontosabb! 

És még egy dolog jutott az eszembe... Hogy néha indokolatlanul sok bánat, visszaélés, nehézség, betegség jön az életünkben, küzdelmek, amelyeket nem kértünk, de kapunk. Sok dolog térdre kényszerít bennünket. Szó szerint kiszívja az életet, az energiát belőlünk. De tudjátok, meg kell érteni, - bár tudom, hogy ezt nehéz tőlem elfogadni, hiszem olyan sok tragédia velem még nem történt, de azért persze igen... - Hogy nem baj, ha fáj. A tragikus dolgokat meg kell gyászolni, átmenni a szomorúságnak és a bánatnak azon az útvesztőjén, ami nagyon fáj.Én azt értettem meg ebben is, hogy Jézus ezt tudja, és velünk érez, és velünk sír. Érti és érzi a fájdalmunkat.

Én enélkül nem is tudnám élni az életemet. Isten nélkül nem lehet boldog és tökéletes életet élni. 

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Római levél 8,28

Lehet, hogy az élet nem mindig úgy néz ki, mint ahogy gondoltuk. De ha a mindennapjainkban megkeressük az apró örömöket, akkor van remény és lehetőség a megtalálására!

Life in colors - Welcome zöld

Live in colors - Sárga a szürkével jól mutat

A kisfiam kedvenc színe a sárga. Mindig is szerette. Nekem kellett egy kis idő, mire megszoktam, de vannak jó párosítások. Mivel nekem a szürke mindenképpen a kedvenc színem, és azt gondolom, hogy ehhez minden más szín jól mutat, így ez a két szín együtt majdnem tökéletes. :)

Csak mert tetszik... :)

Lekváros kifli

Nálunk a kifli mindig jó és hasznos ételnek számít. A sima vagy a virslis kifli leginkább, de most úgy gondoltam, hogy a lányok is örüljenek, lekváros kiflit készítettem.

Az a baj, hogy a tészta arányait nem tudom, ezt mindig szemre készítem.

Csak liszt, élesztő, só, víz van benne, és hogy a tésztája puhább legyen szoktam beletenni Görög joghurtot, de a teljes vegánok használjanak nyugodtan Alpros termékeket. Azt is tudom ajánlani. :)

Viszont amit ilyenkor lehet készíteni, az a lekváros kifli.
Kisfiam nem eszik lekváros dolgokat, mert gyümölcsből van, de mi szeretjük.

Milly Johnson: Madarak és méhek

Pár napja fejeztem be ezt a kedves, aranyos, kis romantikus könyvet.

A karantén miatt, meg a sok tanulás miatt (mert kell valamire fogni! :) ) nem igazn jutott időm arra, hogy olvassak. Hetek óta húzódott már, mert esténként úgy estem be az ágyba, mint ahogy egy zsák krumpli dől el a sarokban. Nagyon fáradt vagyok, mert nagyon lefáraszt az itthon tanítás. Nem lázadok érte,mert ez a helyzet, de a legjobban én, magamon érzem azt, hogy elfáradtam.Kicsit türelmetlenebb is lettem.

Ezért döntöttem úgy, hogy újra lazítok kicsit, ne csak mindig az idegeskedés legyen, úgyhogy elővettem a titkos receptet, az olvasást.

És való igaz, hogy nem mély, filozófikus könyvet választottam, még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy OKOSKODÓNAK tűnjek. Nem vagyok az. :) De olvasni meg szeretek, így persze, hogy olyat kerestem, ami könnyed és lazulós. 

Ez a könyv egyébként könyvtári. Még a karantén előtt jártunk ott a Nagylánnyal, de ugye most a kijárás miatt nem lehet menni. Ő is szomorú, mert már szinte mindent kiolvasott, de nekem nem jutott rá időm. Úgyhogy most azokat olvasom, amik hazakerültek, mert eddig nem volt rá időm. Persze van még néhány könyv, ami elolvasásra vár, de majd szépen, lassan a végére érünk ennek is. :)

Szoktam egyébként Milly Johnsontól olvasni, és nagyon aranyos. 

Ez a könyve is, könnyed volt és főleg romantikus. 

Pont, amire szükségem volt. 

Nagyon jót szórakoztam. Vicces volt, ahogy elképzeltem a skót tájszólással beszélő nagydarab fickót és az apró termetű írónő helyzetét. Vicces helyzeteket és sok félreértést tartalmaz. Aranyos volt.

És elgondolkoztató az, hogy egyes nők mire képesek a pénzért, és egyes férfiak mi mindent meg nem tesznek egy szép nőért és a sok szexért. De tényleg. :)

Persze a főszereplők majdnem tökéletesek voltak. 

A romantika kedvelőinek szeretettel ajánlom. 

Tartalom:

Stevie Honeywellt, a romantikus regényírót és egyedülálló anyát alig pár hét választja el a menyegzőjétől, amikor Matthew, a vőlegénye kereket old Jo MacLeannel, Stevie igéző barátnőjével. Stevie azonban érti a módját, miként szerezze vissza elcsábult szerelmét. Őrült edzésbe és fogyókúrába fog, s kétsége sincs a felől, hogy kapcsolatuk hamarosan ismét édes lesz, mint a méz.

Adam MacLean ugyancsak eltökéli, hogy visszahódítja szíve hölgyét. Csupán rá kell vennie Stevie-t, szövetkezzen vele furfangos tervében. Bár e kilátás egyiküket sem villanyozza fel igazán – mindketten a másikat okolják partnerük elvesztéséért –, Stevie szükség törvényt bont alapon kötélnek áll, amikor önfejlesztési stratégiája csúnyán csődöt mond.

Így esik, hogy a két párocska, mint valami skót néptáncban, párt cserél. A nagy kérdés csak az, kivel ropják majd éppen, amikor a zene elhallgat.

Life in colors - Romantikus hangulat

Vasárnap lemaradt a Life in Colors sorozatom. Elfelejtettem. :) De ma pótolom.:
Mostanában úgy is romantikus hangulatban vagyok. :)

Másként gondolkodni nem tragédia!