Él az emberben egy elemi vágy, amikor arra vágyakozik, hogy legyen valakije, akivel fontosak egymás számára, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnézhetnek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez a bajában menekülhet, és akivel átélheti mit jelent a másik segítőjének és mindenének lenni.
"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar." (Walter Trobisch: Szerettem egy lányt - Evangéliumi Kiadó - 20.p) - OLVASD EL EZT A KÖNYVET IS, ÉRDEMES!
Az életben az ember sokszor belekezd valamibe, s ha sikerül örül annak, ha nem, akkor pedig máshogy folytatja. A házasság nem ilyen eset. Azt nagyon tudatosan kell elkezdeni, és az élet végéig felvállalni.
Az ember életének alakulása nagymértékben attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete - vagyonos, egészséges, magas pozíciót vívhat ki -, de ha nem él egyetértésben társával, akkor nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel, problémával kell megküzdenie, és választottjával számíthatnak egymásra, érzik a másik odaadó szeretetét, akkor érdemes együtt élniük, és igazzá válik a régi mondás, hogy "párosan szép az élet".
Erről a szép, őszinte és odaadó érzésről beszél az Énekek Éneke is. Azt mutatja be, hogy a jó házasságot nem ingyen kapja két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Ez az ideális állapot, s az ember a szíve mélyén erre az ideális állapotra kívánkozik és vágyakozik.
A kezdetektől.
A kezdetektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése