Aki szeret, az nincs többé egyedül

Él az emberben egy elemi vágy, amikor arra vágyakozik, hogy legyen valakije, akivel fontosak egymás számára, akiben megbízhat, aki érti és értékeli őt, akivel kölcsönösen felnézhetnek egymásra, akivel együtt tudnak örülni, akihez a bajában menekülhet, és akivel átélheti mit jelent a másik segítőjének és mindenének lenni.

"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar." (Walter Trobisch: Szerettem egy lányt - Evangéliumi Kiadó - 20.p) - OLVASD EL EZT A KÖNYVET IS, ÉRDEMES!

Az életben az ember sokszor belekezd valamibe, s ha sikerül örül annak, ha nem, akkor pedig máshogy folytatja. A házasság nem ilyen eset. Azt nagyon tudatosan kell elkezdeni, és az élet végéig felvállalni.

Az ember életének alakulása nagymértékben attól függ, hogyan sikerül a házassága. Lehet, hogy valakinek egyébként nagyszerű az élete - vagyonos, egészséges, magas pozíciót vívhat ki -, de ha nem él egyetértésben társával, akkor nem sokat ér az egész. Ha viszont sok nehézséggel, problémával kell megküzdenie, és választottjával számíthatnak egymásra, érzik a másik odaadó szeretetét, akkor érdemes együtt élniük, és igazzá válik a régi mondás, hogy "párosan szép az élet".

Erről a szép, őszinte és odaadó érzésről beszél az Énekek Éneke is. Azt mutatja be, hogy a jó házasságot nem ingyen kapja két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni. Ez az ideális állapot, s az ember a szíve mélyén erre az ideális állapotra kívánkozik és vágyakozik. 
A kezdetektől.