Hármas kötél

Azt gondolom, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy házasságunkat egy életre tervezzük. Senki sem úgy mond igent, hogy tudja, hogy hamarosan el fog válni. (És most nem gondolok azokra akik valamilyen ok vagy érdek miatt kötnek házasságot.) Csak és kizárólag azokra, akik hiszik és vallják, hogy Isten volt az, aki megteremtette a házasság intézményét, hogy ő volt az alapítója, a kitalálója és a kivitelezője.

Hiszem azt is, hogy ha azt az utat követjük, amelyet ő mutat meg, arra fel lehet építeni egy kapcsolatot. Én hiszem, hogy öröm lehet egy házasság, és nem nyűg. Sosem szerettem azt, amikor esküvőre készülő fiataloknak ilyeneket mondtak: "Miért legyen jobb neked, mint nekem?" Miért baj az, ha valaki boldog? Miért baj az, ha boldog akar lenni és úgy vág neki a házasság ismeretlenségének? Hiszen a házasság olyan, mint egy utazás. Fel kell fedezni, végére kell járni. Én hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatokban beválik az, amit a Szentírás képvisel. És amit ő mond az a HÁRMAS KÖTÉL.

"Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogy nem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el .

(Préd. 4,9-12)

Én a házasságomban mindig Istent tekintettem a harmadik személynek. Ez már ifjú koromban így volt. 20 évesen döntöttem Isten mellett. És amikor az ember eldönti, hogy ezt az utat szeretné járni, akkor az egész életét rábízza Istenre. MINDENT. Ebben a mindenben benne van a társválasztás is.

Valljuk be őszintén, ez egy nehéz helyzet. Mert szeretjük kézben tartani a dolgainkat. Az a biztos - gondoljuk sokszor - amit mi elintézünk, amit mi megszervezünk, utána járunk, elintézünk... Pedig nem biztos, hogy tényleg jó, és nem biztos, hogy a javamra van.

Ha tényleg javítani szeretnél a házasságodon, akkor kezdjétek a beszélgetéssel. Menjetek vissza egészen addig, amikor megismerkedtetek. Beszélgessetek arról, hogy milyen tulajdonságok vonzottak a másikban. Idézzétek fel az első randevú élményét, és azt a pillanatot, amikor megfogalmazódott benned: "Megtaláltam az igazit!"

Tegyétek mérlegre a házasságotokat vagy jegyességeteket, mert vallom, hogy a jegyesség a legfontosabb. Mindennek az alapja. Ha a jegyességben nem működnek a dolgok a házasságban sem fognak. Beszéljetek őszintén egymással. Sértődés és indulat nélkül. Ne vessétek egymásnak a szemére a rossz tulajdonságait - nem is az a célom ezzel, hanem az, hogy elsősorban egymás jó tulajdonságait erősítsétek. Kritizálni nagyon könnyű!

Beszéljétek meg, hogy hol szeretnétek javítani a kapcsolatban, jelöljetek ki valamilyen célt, útirányt. Vegyetek magatokhoz segítségeket. Bibliát, tollat, ceruzát, fényképeket, kis emlékeket, amiket összegyűjtöttek az évek alatt. Osszátok meg egymással az érzéseiteket! Nem kell szégyellni őket! A FÉRFIAKNAK SEM!

Kedves Férfiak! A nők szeretik az érzelmes férfiakat! Nem hiba és nem bűn, ha kimutatjátok, amit éreztek. Ettől lesz a kapcsolat emberi és mély.

Sok sikert!