Hát én immár kit válasszak?

BOLDOG HÁZASSÁG, DE HOL A HIBA? - részlet

(beszélgetéstöredék egy házasságával bajba jutott férfi és a lelkigondozó között)

- higgye el, amit elmondtam, csak egy eset a sok közül, ebből az egyből is, azt hiszem, világos, hogy a házasság intézménye elavult. Ideje volna már, hogy önök rávennék az egyházat "valami kis újításra".

- Az előbb, míg életéről beszélt, említette, hogy szabadidejében éveken át hegedülni tanult, de abbahagyta, mert nem haladt. Jól emlékszem, így mondta?

- Igen, így.

- Nos, miért nem cserélte ki inkább a hegedűt? Másikat kellett volna vennie és tovább próbálkoznia.

- Tréfál? Gondolja, hogy egy másik hegedűn jobban tudtam volna hegedülni? De miért említi éppen a hegedűt? Most nem erről beszélgetünk.

- Egy kicsit erről is. Azt hiszi, hogy a házasság intézményétől boldogtalan annyi házasság? És a házasok ártatlanok?

- Értem már! Szóval nem a hegedűben van a hiba, hanem a hegedűsben, s nem a házasságban, hanem a házasokban. Jól értettem?

- Igen, valahogy így akartam mondani.

- De akkor miért adott Isten, vagy a természet olyan ösztönt belénk, hogy ha a szemünkkel ölelni tudnánk, minden nő terhes volna?

- Igen, ezt Paul Valery mondta, de ha jól emlékszem azt is hozzáteszi, hogy ha szemünkkel ölni tudnánk, halottakkal volna borítva minden utca! - Látja, milyen jó, hogy uralkodnunk szabad és uralkodni is lehet ösztöneinken!

- Nem volna okosabb, ha inkább levezetnénk szexuális ösztöneinket, és mindenki akkor és azzal élhetne, akivel akar? Nem ez volna az igazi szabadság?

- Gondolom, hallott már valamit arról, hogy még a majmoknál is felfedezhető bizonyos "házasélet", legalábbis egy utód felnevelésének az idejére? Nos, ha valaki azt az "elvi álláspontot" vallja, hogy "ha megunom, majd elválok", éppen majomnívóig jutott el. Sőt, Wernwr Fischer lipcsei professzor "Tier zu Tier" c. könyve szerint pl. a gibbon egy életen át a kiválasztott párjával él, s ivadékaikat együtt nevelik fel, méghozzá példás, békés családi harmóniában. Végül még kiderül, hogy a gibbon nívóig is messze az út számunkra.

- Köszönöm.

- Nem akartam bántani, csak egy tényt állapítottam meg. És hadd tegyem még hozzá, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy minden szépérzékű, európai férfi csak addig vállalja a poligámiát, amíg meg nem találja élete párját, és az meg nem szerette. Ettől kezdve elv ide, elv oda - a feleségétől monogám módon való hűséget kíván. Azt kívánja, pontosabban azt követeli meg, hogy csak vele éljen testi-lelki közösségben. Tegye szívére a kezét, ön másként érzett, mint fiatal férj?

- Hát nem éppen... sőt tulajdonképpen... most is ez a legkevesebb, amit a feleségemtől elvárhatok!

- De mért nem várhatná ezt el ő is öntől? Úgy gondolom, hogy ilyen haladó nézetekkel, mint az öné, már túl van a múlt század képmutató kettős erkölcsiségén, ahol a férfiak lelkesen vallották, s a nők egy része kényszeredetten elfogadta azt a durva férfi "szellemességet",- " más dolog, ha kiköpök az ablakomon, és más, ha beköpnek rajta": Úgy gondolom, hogy ön, mint az új világ embere, egyenjogú embernek tartja feleségét? Pontosabban: Őt is embernek tartja?

- Hát igen... de azért egy kis reformáció nem ártana a modern házasságokban!

- Egyetértek Önnel. De nem az intézményt kell reformálni, nem a házasságot, hanem a házasfeleknek kell külön-külön és együtt megújulniuk, s akkor kiderül, hogy jó a régi intézmény is. Sőt: az az egyedül jó. Ismeri Molnár Ferenc novelláját erről a kérdésről?

- Arra gondol, amelyikben egy tudós nincs megelégedve a házasság intézményével?

- Igen, - és újat akar kitalálni, s egy vaskos könyvet ír az "új"ról. Könyve végén kitalálja a házasság intézményét, mert ennél jobbat senki sem tud kitalálni. Valóban, ez az ősi, kipróbált isteni rend az, amely elég időt és lehetőséget ad a kölcsönös alkalmazkodásra, amely egy férfi és egy nő boldog együttélésének feltétele, és amelyben életrevaló utódokat nevelhetnek.

- Szóval, úgy látja, hogy bennünk van a hiba, a feleségemben és bennem.

- Igen. És ha nem bántom meg, a feleségét most hagyjuk ki a dologból.

- Akkor... nekem kellene megváltoznom?

- Ámen.

Dr. Gyökössy Endre