2009. augusztus 22., szombat

A számla

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
„ A virágágyás kigyomlálásáért: 500,- Ft. A szobám rendberakásáért: 1000,- Ft. Mert elmentem tejért: 100,- Ft. Mert három délután vigyáztam a húgomra: 1500,- Ft. Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000,- Ft. Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700,- Ft. Összesen: 4.800,- Ft”
A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy cédulára ezeket írta:
„Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft. Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft. A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft. A könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft. Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft. Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemlékért, amiket készítettem neked: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft.
Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült le az arcán.
Összegyűrte a papirost és azt írta a saját számlájára: „fizetve”.
Aztán az anya nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
A szeretet ingyenes.
Bruno Ferrero nyomán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése