Tehetséges gyermekem

Mostanában mindenki oda van Zsófiért, hogy milyen okos meg milyen értelmes. Lehetek kicsit elfogult? Szerintem is. Én hiszek abban, hogy időben el kell kezdeni a fejlesztést.

Biztosan ismersz Te is olyan családokat, ahol az egyik gyerek valamiben tehetségesebb a másiknál. Aztán összehasonlítják mindenkinél. Hát, meg kell mondjam néha ebbe a csapdába én is beleesek. Mert sokszor úgy érzem, hogy többet tud a lányom másoknál, máskor meg úgy érzem, mégsem úgy viselkedik, ahogy szeretném. Nincsen kivételes képessége még. Elég hamar elkezdtem énekelni neki és a zene iránti szeretetét nyitogatni. Nagyon fontosnak érzem a nevelés szempontjából. 

Ahány nevelés könyvet elolvastam, szinte mindegyikben két nagyon fontos tantárgy jelent meg, ami a kreativitást és a gondolkodást fejleszti: a zene és a matematika. Nos, - őszinte leszek - egyikhez sincs tehetségem. Humán vagyok. :)

Sokszor van az, hogy valamelyik gyerek valamiben tehetségesebb a másiknál, és akkor már rögtön kivételes bánásmódban részesül. Mint József. Józseffel is különösen viselkedtek, máshogy. Mert kivételes volt. Isten választottja! - de vajon hogy alakult volna az élete, ha nem történik meg ez a kivételezés, amit Jákob tett? Én biztosra veszem, hogy Jákob többi fiának is volt valamihez tehetsége. Minden gyermek ért valamihez, mindenkiben van valami rejtett, titkos tehetség, csak meg kell találni benne! Ezt hiszem és vallom!

Megtanítjuk az ellenséges érzést a gyerekekben, pedig csak tehetségesebb kicsit, okosabb kicsit... stb. Ezek az emberek sokszor kérkednek a gyermekeik tehetségével. Persze normális, ha valaki büszke a gyerekére, én is az vagyok. 

A legtöbb szülő dicsekszik az egyik gyereke tehetségével, de a másiknak a képességeit meg nem veszik észre. Ettől zárkózottabb, csendesebb, magányosabb lesz. Lehet, hogy a "kedvenc", de lehet, hogy a másik. 

Sokszor a tehetséges gyerek - mint József is - többre értékeli magát ilyenkor. Hiszen a szülők is ezt erősítik benne. Hajlamos többet tartani magáról. József is önelégültté vált és lenézte a testvéreit. A tehetséges gyerekek is így vannak ezzel. De kitől is származik a tehetség? Ki adja az adottságokat?  MINDEN ISTENTŐL VAN. A gyerekeknek meg kell tanulniuk azt, hogy a tehetségüket Istentől kapták és neki tartoznak hálával.

Ráadásul a nem tehetséges gyermek lassan közömbös lesz, vagy mint a József testvéreiben gyűlölet és harag jelenik meg. Lehet, hogy látványosan, de az is lehet, hogy titokban. Vagy cinikus és nem törődöm lesz.

Saját rokonaim között is így volt. Egy családban volt két fiú. Az egyik rokon egy kimagaslóan tehetséges, matematikailag zseni fiú. Külön világa volt mindig, de valahogy nem tudott beilleszkedni sehová. Igen tehetséges volt. Jó képességű, de mégis, valahol sérült. Hiába volt tehetséges, mégis hátrányban volt. Kikapott, ha nem 5-öst vitt haza, mindig mindenért elverték, szóval eléggé görcsölt. Ellenben az öccse az az igazi rosszfiú volt, sok minden vad dolgot csinált. Mégis ő volt a kedvenc. Már nagyok, felnőttek, de családjuk, kapcsolatuk van. Ha látom őket (igen ritkán), akkor is lehet érezni, hogy ki a kedvenc.

Azt gondolom, hogy minden lehetséges módon  segítenie kell egy anyának a gyermekét. Bármi legyen is az. Eszembe jutnak Brunella Gasperini könyvei. Ha akartok jókat nevetni és szórakozni, őt ajánlom:

Nagyon fontos, hogy minden gyermekünket dicsérjük minden teljesítményéért. Legyen az apró dolog vagy nagy. Én fontosnak tartom. Én Zsófit amiért lehet mindenért megdicsérem. Mert rájöttem, hogy mostanában többször mondtam azt neki: "Nem!, Nem szabad!, Ne csináld!, Ne menj oda!" stb. A gyerekek szeretik, ha dicsérik őket és igyekszenek is megfelelni. Utána nagyon lelkesek.

Ha az anya bátorítja és dicséri a gyermekét, de ezzel a bátorítással és dicsérettel Istenre mutat, rá irányítja a tekintetet, akkor megtanítja helyesen értékelni magát. Akkor nem lesz nagyképű, magamutogató, nem értékeli többre magát társainál. 

Nagyon nagy feladatunk van. Sok sikert mindenkinek! És sok tehetséges gyermeket!