A család létszáma

Elmondom, hogy mi mindenen gondolkodtam mostanában. Bea oldalát is olvasva sok minden jutott az eszembe ... Lehet, hogy zavaros és össze-vissza szavak lesznek, de így érzem most, ezt érzem. Eléggé sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi legyen az életemben tovább. Két választási lehetőség áll előttünk: vagy egy harmadik baba, akit nagyon szeretnék, és örülnék neki, Zsófi is. A családom annyira nem lelkesedik. Persze, tudom, hogy ezt nekünk kell eldönteni, de most eléggé úgy érzem, hogy nem bírnám.
Nem zavar a korom. A családom leginkább erre szokott hivatkozni, hogy 40 leszek, ilyenkor már vállalni gyereket veszélyes és egyébként is... (tény: anyagilag elég padlón vagyunk, viszonylag kicsi a házunk - de ezek sem tartanának vissza.) Ráadásul nagyon szeretem a koromat. Most érzem, hogy élek. Nem vagyok az az alkat, aki letagadja, vagy elhallgatja a korát. Sőt, azt tapasztalom, hogy most, közel a 40-hez sokkal jobban érzem magam a bőrömben, úgy érzem, hogy élvezem a nőiességemet. (Persze a szó helyes és biblikus értelmében. Tudjátok, mire gondolok.) Persze, nem mondom, hogy nem szeretnék még fiatalabb lenni, mondjuk egy tízessel :), mert akkor nem is gondolkodnék. Szívesen szülnék még.

Tényleg ez a nagy kérdés, hogy legyen-e harmadik? Legyen-e, amikor néha kettővel is türelmetlen vagyok? Legyen-e, amikor hamarosan 40 leszek, és már érzem magamon azt, hogy fogy az erőm, energiám, nehezebben mozdulok ...
Vannak szülők, akik anélkül, hogy meggondolnák, hogy helyesen tudnak-e ellátni egy nagy családot, vállalnak gyerekeket. Pedig a gyerekek teljesen a szüleik gondoskodására és tanítására vannak utalva. Én nagyon szeretem a gyerekeimet, és tényleg fontosak nekem. Az életem értelmei, és boldog vagyok, hogy ők léteznek, hogy kaptuk őket Istentől. Igaz, későn kaptam Istentől ajándékba őket. 
Nem tudom... néha tényleg helytelen sok gyereket vállalni. Én azt gondolom, hogy kell valamiféle anyagi háttér is hozzá. Mi elég nehezen élünk egyik hónapról a másikra. Igazából az is nagy kérdés, hogy nem kellene-e inkább munkát keresnem. De itt megint felmerül a kérdés, hogy egy 40 éves, 2 gyerekes anyukát felvesznek-e valahová? Mert manapság nem nagyon kapkodnak értünk. ... :)

Szóval, sok gyereket vállalni néha jogtalan. Nemcsak az anyával szemben, hanem a gyerekekkel szemben is. És még a társadalommal szemben is. Azt gondolom, hogy a szülőknek mindig szem előtt kell tartaniuk gyermekeik jólétét. Nem vallom azt, hogy luxuskörülményekhez kell szoktatni a gyereket. Valaki, akinek 1 gyereke van, azt mondta nekem, hogy azért nem vállal másodikat, mert azt az egyet is fel kell nevelni. Hát... lehet, de fel lehet kettőt és hármat is nevelni. Másoknak sikerült...
Ne kényszerüljenek a szülők arra, hogy minden idejüket nehéz munkával töltsék, csak azért, hogy a gyerekek életszükségletéről gondoskodjanak. Az én gyerekeim már azért is hálásak, ha néha-néha kapnak egy Túró Rudit. Mert igen, meg kell gondolunk milyen dolgokat veszünk meg!  (Mindegy, ebbe most nem megyek bele.)

Nekünk, szülőnek fontos arra figyelni, hogy mielőtt növelnénk a családunkat, azt vajon Isten dicsőségére hozzuk-e a világra, vagy sem? Arra kell törekednünk, hogy házasságunkban kezdettől fogva évről évre Istent dicsőítse. 
Nagy kérdés, hogy elegendő ereje van-e az anyának arra, hogy gondozza a gyermekeket?
Van-e az apának lehetősége, hogy formálja és nevelje gyermekét?
Nagyon fontos, hogy egy anya egészséges legyen minden tekintetben. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is. Leromlott egészséggel és kedvét szegett lélekkel képtelen kellően gondját viselni őt körülvevő kis gyerekseregnek.  (Mostanában sokat küzdöttem ezzel, azért tudom, hogy így nehezebb.)
Isten azt szeretné, hogy a mi szülők, értelmes lényekként cselekedjünk, és úgy éljünk, hogy gyermekeinket helyesen neveljük.  Az anyának kell, hogy annyi ereje és ideje legyen, hogy gyermekeinket az angyalok társaságára nevelje. Legyen bátorsága a maga részét kiválóan, munkáját pedig Isten félelmében és szeretetében elvégezni, hogy gyermekei a család és a társadalom áldására legyenek.

A férj és édesapa fontolja meg mindezeket a dolgokat, nehogy felesége, gyermekeinek édesanyja túl legyen terhelve, és így erőt vegyen rajta a kétségbeesés. Azon kell lennie, gyermekeinek anyját ne hozza oly helyzetbe, hogy ne tudjon eleget tenni számos kicsinyeinek, akik emiatt megfelelő nevelés nélkül nőnek fel.

A szülők ne növeljék gyorsabban családjukat, mint ahogy gondozni és nevelni tudják őket. Nagy igazságtalanság az anyával szemben, ha évről évre karján újabb csecsemővel jelenik meg. (Van egy család, akiket ismerek, 16 gyerekük van. Ez persze jól is hangozhat, de... ) Szerintem ez csökkenti és gyakran megsemmisíti a társas kapcsolatok örömét és növeli otthoni nyomorúságát. Elrabolja gyermekeitől azt a gondoskodást, nevelést és boldogságot, amelyet a szülők kötelessége lenne megadni nekik.

Ne értsetek félre! Remélem, nem is teszitek! Nem a sok gyerek és a nagycsalád ellen vagyok! Csak ezeken gondolkodtam mostanában. Mert foglalkoztat!