Nekünk még ennyi adatott együtt, de életünk boldog és elégedett. A lehető legjobb dolog, ami történt velünk az, hogy megismertük egymást, hogy összeházasodtunk és gyerekeink születtek.
Mindig meg szoktuk ünnepelni. Tegnap is megtettük csak szerényen.
Előtte való nap kb. 1 órát aludtam, mert Nimród lázas volt és egész éjszaka fent voltam vele, így nem készítettem pizzát (amit minden évben szoktam), sem tortát (amit szintén minden évben szoktam).
De azért volt sütemény. Somlói galuska.
A
kedvencem az, amikor azt mondják: "Ó, 7 tél és 7 nyár válogatja meg..."
Ettől kiakadok. Micsoda babonaság ez! Mintha az évek számítanának, azok
jelentenének valamit, nem az emberi viselkedés, hozzáállás, nem az,
hogyan kommunikálok a másikkal, hogyan beszélek azzal, aki a
házastársam...
Valakit zavar az a családban, hogy "rajongunk" egymásért nagy Őmmel. Azt mondták ez nem normális.
Én nem értem. Csak 20 évesen lehet szerelmesnek lenni? 40 körül már nem lehet? Nem olyan?
Sokkal könnyebb azt mondani a másiknak: "Neked se legyen jobb!" Már miért ne legyen?
A
házasság nem lehet szenvedés, unalmasság, céltalanság... Isten a
legjobb dolognak teremtette. Ezzel koronázta meg a Teremtést. Jézus maga
is egy menyegzőn tette az első csodáját! Mi kell ettől nagyobb
bizonyíték?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése