Ott él egy kedves baráti család, akikkel egyidősek a gyerekeink. Ritkán tudunk találkozni, és mindig örülnek, ha együtt lehetnek.
Reggel így indultunk, ezzel a beszélgetéssel a kocsiban:
Zsófia: - Anya, hova is megyünk?
Anya: - Szentgálra.
Nimród: - Anya, hova is megyünk?
Zsófia: - Értem, Szent-tálra.
Apa: - Nem, SzentGRÁLra
Vicces család a miénk, de a szombatunk nagyon jó volt
A szombat délelőtt a szokásos formában folyt (szombatiskola, istentisztelet, közös étkezés), majd délután elmentünk kirándulni. Kab-hegyet néztük meg. Én még nem jártam ezen a helyen (nekem a Dunántúl minden tekintetben újdonság), de tévéadó van a közelünkben. Gyermekkoromban mindig Tokajba mentünk osztálykirándulni. És az más látványt nyújtott, mint ez. Az alföldi élmény, ez pedig valami fantasztikus...
Szombat délután aztán megmásztuk az adót, és ezt a kilátót. Én egyszer felmentem (mert sajnos van egy kis tériszonyom), de a gyerekek nagyon jól érezték magukat, rengeteget másztak, játszottak, szaladgáltak, igen jól érezték magukat.
 |
| Anyukák lent, apukák fent :) |
 |
| 2 megvan, 1 hiányzik... |
 |
| Apa és Kata játszik. |
 |
| Kata leskelődik. |
 |
| Lányok elől |
 |
| Séta szép ruhában :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése