A ház, amelyben élünk egy régi építésű ház. Nagyon régi.
Amikor megvettük, sok hibát fedeztünk fel, amit a néni, akitől vettük, ezeket "elfelejtette" velünk közölni. Az évek alatt jöttünk rá sok mindenre. Persze, minden ellenére szeretünk itt élni, és szeretjük a házat. Belaktuk. Nem kicsit, hanem nagyon. :) Nincs egyetlen hely sem, amit ne használnánk, vagy ne lenne ott valami.
Persze, ez abból adódik, hogy túl sokan vagyunk egy kis házra, és túl sok holmink van...
A belső szobára nagyon kevés idő és energia jutott. A gyerekeké volt a legfontosabb, meg a kinti élettér és a konyha megvalósítása. Ez az egy dolog történt, hogy vettem egy szerelmes-falmatricát és felragasztottam az ajtóra. De ez 2010-ben történt. Azóta már a fal sem sárga :)
Szóval, kellett valamit tenni.
Aztán, hogy Zsófia elkezdte az iskolát, úgy döntöttünk, hogy MOST VAN ITT AZ IDEJE.
De anyagi forrásainkat át kellett csoportosítani, és most lett rá lehetőségünk.
Lelambériáztuk a mi szobánkat, így most cserélni fogunk. Költözünk. Ők a miénkbe, mi az övékbe.
Érdekes lesz...
Kicsit sem vagyok frusztrált a rendetlenségtől és a sok-sok-sok portól...
De Férj és Sógor remek munkát végeztek.
Zsuzsa, Veled érzek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése