Esik a hó...

Ezt a verset minden nap, amikor esik a hó, elmondom. Nagyon szerettem gyermekkoromban és még most is nagyon szeretem :)

De azért az a nagy igazság, hogy a hó ellenére, ami csodálatos és varázslatos (ha nem kell csúszós úton vezetnem és lehet parkolni) azért várom a tavaszt.  Azért nem volt rossz telünk... Persze, még lehet március 15-én is hó, mint tavaly, amikor anyukámék itt ragadtak plusz napokra, de azért jó, hogy idén van, volt tél. A gyerekek is örülnek neki. Jó arra ébredni reggel, hogy esik a hó. Még kint is jó lenni, a gyerekekkel havat lapátolni, fát behordani, angyalkázni...

Alapvetően szeretem a telet, és jó, amikor esik. Jó a tél és jó a hideg. A gyerekeknek, a szervezetünknek, a földnek, a táj csodálatos és gyönyörű ilyenkor. 

Igaz, a vele járó nehézségeket nem szeretjük. Havat lapátolni (mondjuk én szeretek, mert az kikapcsolja az agyamat, és jó ilyen jellegű fizikai munkát végezni), a csúszós utakat (na ezt tényleg nem szeretem, mert vezetni kell, és nem igazán szeretem), hogy nem lehet parkolni (egész héten ezért háborogtam, hogy sem az iskolák, sem az óvodák előtt nem volt rendesen eltakarítva a hó)...

De minden ellenére én így is szeretem.

Szeretem, hogy minden hófehér. Persze jó a meleg szobából nézni ezt az egészet. Szeretem is, ha jó meleg van bent a házban :) 

Nem szeretek mindig kimenni, amikor tenni kell a kazánra, fát behordani, és felmenni bezárni a tyúkokat, mert hideg van és nem lelkesít ez ilyenkor, de meg kell csinálni, és kész. 

És bár még csak január vége van, még vár ránk egy február, ami lehet havas, (mert rövid hónap), de azért én örülök, hogy a gyerekek örülnek a hónak. És a mosolygós, gyermeki arctól nem kell több... 

Próbálok azért optimistán hozzáállni a hóeséshez, mert a tél arra való, hogy örüljünk neki. Inkább télen legyen hó, mint tavasszal, nem?

Január utolsó napjait írjuk. 

Ami tény, hogy túl sok mindent nem tudunk tenni az időjárás befolyásolása vagy megváltoztatása érdekében. Azt tudjuk, hogy amíg van hó, addig örülünk neki, és amikor már nem lesz, annak is... Amíg nem volt, mert valljuk be őszintén, hogy sokáig még decemberben is nagyon jó idő volt ránk.

És hogy mi a jó ebben az időben? 

HÓLAPÁTOLÁS

Amióta Férj iskolába jár, sok mindent itthon nekünk kell elvégezni. És a gyerekek nagyon élvezték, hogy behordhatták a fát, én pedig kimondottan szeretek havat lapátolni. Ez is az egyik olyan hobbim, mint a vasalás vagy a fűnyírás. Szívesen lapátolok, mert jó érzés, hogy emberek nem törik el a lábukat előttünk, és hogy végig tudnak menni úgy a járdán, hogy az ne legyen balesetveszélyes... 

Ráadásul a hólapátolás egyfajta jó kis mozgás, amely megmozgatja az izmokat. Főleg akkor, ha a szomszéd háza előtt is eltakarítjuk :)

SÉTA A HÓBAN

Most is nagyon szeretek sétálni, szeretem hallgatni, ahogy ropog a hó a lábam alatt, de az az igazság, hogy nem annyira élvezem a sétát úgy, hogy közben arra kell koncentrálni, hogy hova lépek, merre fut a 3 gyerek... Sétálni egyedül jó, vagy kettesben. Amikor még lány voltam, és Tiszavasváriban éltem, sokszor, amikor esett a hó elmentem, elsétáltam a református templomig, amely esténként gyönyörű volt, ahogy rávilágított a fény ... de persze most is szívesen sétálok, csak nem tudok annyira koncentrálni a körülöttem lévő szépségekre. Még...De pár év...

TISZAVASVÁRI REFORMÁTUS TEMPLOM

Aztán persze a gyerekekkel lehet menni szánkózni, lehet hóembert építeni, hóangyalkázni (nálunk ezt Zsófia előszeretettel végzi bárhol és bármikor)...

Szeretem a hulló hópelyhek látványát is. 

De ami leginkább eszembe jut, Reményik Sándor: Csendes csodák című versének utolsó versszaka

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák:

Rajtuk át Isten szól: jövök.