Eiffel hangulat

Olyan francia hangulatba kerültem. Tegnap az én drága nagy Őm chatelt egy régi barátjával. Ilyet ritkán tesz, mármint Férj, mert nem szereti a Facebookot, de neki nagyon örült. Ez a fiú volt ugyanis az, aki annak idején Isten felé vitte, hívta, vezette - valamilyen szinten. Jó barátok voltak, de aztán úgy alakult az életük, hogy külön utakra mentek. 

És a fiú, aki már férfi a családjával fogta magát, és kiment Franciaországba. Egyszerű hegesztő, jó munkásember, és így döntött. Úgyhogy tegnap Franciaországról ment a nagy beszélgetés, én meg rögtön nosztalgiázni kezdtem. 

Mert nagyon szeretem Franciaországot. A hangulatát, a francia zenét, a finom bagettet, ahogy élnek ott az emberek (nem konkrétan az embereket, bár nekem jó tapasztalataim voltak), egyszerűen szeretem.

Megadatott nekem lánykoromban, hogy kétszer is elmehettem Párizsba. Akkor még nagyon "gyerek" voltam, és nagyon bátortalan. De akkor is hatalmas élmény volt, amit valószínűleg nem felejtek el soha. Igaz, akkor még azok a régi, papírképek örökítik meg az eseményeket, amelyek jó magasan vannak, és valószínű, ha elaludt mindhárom gyermekem, leveszek és megnézegetem őket - talán még meg is mutatok néhányat, hogy tényleg jártam ott :) - ezért gondoltam, hogy az Eiffel-torony különlegességét osztom meg néhány nekem nagyon tetsző képben. 

Első utam amolyan ajándék volt anyukámtól. 19 évesen egyedül mentem el Párizsba. Soha még ilyen élményben nem volt részem. Féltem, de közben meg nagyon izgatott voltam. Nem beszéltem olyan jól a nyelvet, mint szerettem volna és szeretném most is. Amikor mentem, előtte kezdtem pár hónappal, de elég jól boldogultam. Mára sokat felejtettem, de ez az én hibám. Egy különlegesen jó csapattal mentünk., és egy nagyon intelligens, franciául beszélő idegenvezetővel. Tényleg nagy élmény volt.

A legjobb az volt, hogy a buszon befogadott egy család. Valószínű megsajnáltak, hogy egyedül vagyok. Ők vittek magukkal mindenhova, én meg próbáltam tolmácsolni - több kevesebb sikerrel :)

Két olyan lánnyal kerültem egy szobába, akik inkább csak a bulizás miatt jöttek Párizsba. Én meg Párizs miatt - múzeumok és templomok, hangulat és érzés miatt, így nem sikerült közös nevezőre kerülnünk. De engem nem zavart, mert csak aludtunk egy  szobában, beszélgetni nem kellett :)

Mindenfelé és mindenhol jártam, ahol lehetett, és ahová elvittek. Nagyon élveztem. 

Mindegy, hogy múzeumokról volt szó, vagy Versaillesről, esetleg egy sétáról, én mindenhová elmentem. Vonzott a város és az egész légkör...

Nincs mit tenni, nagyon szeretem Párizst!