Úgyhogy vasalok :)
Én szeretek. Tényleg kikapcsol, és szeretem, amikor valaminél látszik, hogy dolgoztam vele. A ház többi része nem ilyen :( Pakolok, aztán 5 perc múlva úgy tűnik, egy német/orosz hadosztály járt a szobában. A konyhában letörlöm az asztalt és felseprek, és a következő evés után mintha semmi sem történt volna... És még sorolhatnám. De ugye ez ismerős. Sokszor frusztrál ez a helyzet engem, ideges leszek attól, hogy nincs látszatja a munkámnak, mert mindenhol belebotlok oda nem illő dolgokba...
Küzdök ellene, vele, pedig még csak rendmániás sem vagyok. Csak szeretem, azaz SZERETNÉM, ha minden a helyén lenne, legalább egy kicsit!!
Ezért szeretem a vasalást, mert annak számomra van látszatja. Szép egyenes ruhák, jó illat...
De tegnap este csalódnom kellett, mert nem sikerült vasalnom. Ott állt egy halom ruha, és nem tudtam vele mit kezdeni.
Ma Férj (az én édes, drága, zabálnvaló férjecském - már csak így hívom) elvitte ma Zsófit az iskolába (Nimród itthon maradt, mert az oviban van valami vírus, amit sikerült elkapnunk, pedig nem vittem, miután kiderült, de mégis ott lappangott és ólálkodott...), és ezzel jött haza:
Hát nem édes? Ráadásul francia márkát választott nekem, mert tudja, hogy szeretem a franciákat :)
Szóval, egyszerűen oda vagyok a új vasalóért és a Férjemért is!
ÉS!!!!
El
sem hiszitek, ma - 3 év után - megnéztem a Büszkeség és Balítéletet!
Igen, a hosszút! És igen, a kisfiam is! És jó volt nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése