Mai kerti munkálatok Madaras család módra

Én nem vagyok az a típusú anya, aki nem engedi a gyerekeit tévét nézni. Szoktam, és szoktunk együtt. Néhány mesét én is kimondottan kedvelek. (Majd erről egyszer írok, persze csak ha nem felejtem el :) )
De persze van határ és van korlát. Az elmúlt hét a betegségeké és a megfázásoké, az orrfolyásé és a lázé volt, így nem igazán tudtunk kimenni és élvezni a friss levegő varázsát és erejét.

De ma ez megtörtént.
Úgy döntöttem reggel, hogy ma kint lesz mindenki a kertben. Még én is, pedig hát ugye ebédet kellene főzni, meg pakolni kicsit, de tudom, hogy ha nem megyek, akkor Kata is nehezen mozdul. Ő olyan "anya szoknyája mellől nem mozdul" típusú baba... Így csak előkészítettem az ebédet, előre küldtem a helyőrséget Apával, aztán majd érkeztem.
És természetesen vittem magammal a telefonomat, hogy fényképezzek. Kicsit Judit barátnőm kedvéért is :)
Ezt láttam: (mert én ilyenkor mindig a surranópályán jövök, hogy meglessem mit csinálnak)

Mindenki dolgozik!

Közös ásóhasználat - nagyon tudnak együtt dolgozni

Hagymavadászat

Sártorta készült egy kis virág és sárgarépa díszítéssel :)

Nimródkám paradicsomot szed!

"Anya lefotózol ezzel az egyessel?" - és lefotóztam :)

Hadat üzent kisfiam a gaznak - van is minek, sajnos idén kicsit el voltunk foglalva, és nem gondoztuk annyira rendesen a kertet, mint szoktuk. De ahogy szállóige a családban: Innen szép győzni :)

 Eközben:

Pogó nagyon várja a lehetőséget, hogy feljöhessen a kertbe. Szeretjük is, ha velünk van. Csak amolyan puli-módra mindig mindenfélét összeszed a bundájával, bundájában, és elég furcsán szokott kinézni. De lent hagyni meg sajnáljuk...

Amikor már lefotóztam a gyermekeim ügyeskedését, és úgy gondoltam, hogy tényleg ügyesek voltak (de tényleg!), gondoltam, a környéket is lefotózom, mert olyan szép helyen lakunk. Minden alkalommal, amikor felmegyek a dombra, azaz dombokra - de inkább én hegynek nevezem, mert alföldi lányként nekem majdnem minden hegy, ami nem sík :) -, szájtátva tudom nézni azt a látványt, ami a szemem elé tárul:

Az 1. dombunk, ahol a tényleges kerti munka szokott zajlani. Alatta a tyúkok élnek, és alatt a házunk. Jó kis alakformáló telek, mire felérünk a tetejébe, nekem elhihetitek!

Vértes

Vértes 2.

Ez a szomszéd kertje, vagyis dzsumbuja.

Nem azé a szomszédé, aki közvetlenül mellettünk lakik, ők rendben tartják a területet. Ez a terület egy olyan valakié, aki a Földhivatalban dolgozik, és azért vette meg, mert azt hitte, hogy átveszi a város, utat épít itt, hogy lehessen a hegyen közlekedni, de aztán nem... évek óta így néz ki. Hozzánk meg jön a borz és az őz, és leeszik a termést és eltörik a fákat, amiket ültettünk.
Amikor megvettük a házat, hozzá kerültünk a Földhivatalban, és próbálta nekünk eladni a területét valami potom pénzért. De köszöntük, és nem kértük. Rettenetesen elhanyagolt, nehéz  munkával lehetne itt kiírtani mindent. Egyenlőre nekünk se erőnk, se energiánk, se kedvünk :)

De a mi kis kertünket szeretjük, és ez a legfontosabb.
Remélem, hogy jövőre jobb sora lesz. Idén megígértük neki :)