Helyzetjelentés

Eltűntem egy kis időre, és lehet, hogy most fogok is.
Egyrészt, nem voltunk itthon, és az anyukáméknál nincs net, sem semmilyen eszköz, amivel a hálóra felkerülhetnék, így ez a pár nap pihenéssel feltöltődéssel és lazítással telt. Kicsit furcsa ez, mert egy rohanó világban, ahol a net, a számítógép és a tablet a normálisnak mondott használati eszköz - és nem tudom megmondani, hogy ez jó vagy sem, mert én nem vagyok ellenzője, ha értelmes dolgokra használják, - de jó kicsit ebből kizökkenni. Újra megtanulni ezek nélkül élni és rácsodálkozni azokra az apró dolgokra, amelyek által több lehet az életem, a gondolkodásom. Több időnk jutott egymásra Férjjel is ezalatt a néhány nap alatt. A gyerekeimnek meg anyukámra és apukámra - túl messze vagyunk egymástól, ezért ritkán találkoznak.

Jó volt, hogy Férjjel kettesben elmehettünk Nyíregyházára a Hetednapi Adventista Egyház imaházába, ahol egy nagyon áldott szombatot tölthettünk. Találkoztunk rég nem látott ismerősökkel is. Ez felért egy nagyon áldott "randival", a szó jó értelmében, mert elsősorban volt egy nyugodt, csendes, Istenhez közel kerülő szombatunk, másrészt egymásra is többet és jobban tudtunk figyelni. Mondom én, hogy néha be kell vetni a nagymamákat :)

De az egész időszakom valami ilyesmi jegyben zajlott és zajlik. Teáztunk és írtam. 

fotó printerest

Apukám finom teát tud főzni, és mi (az egész család) nagy teások vagyunk, iszonyú mennyiséget el tudtunk fogyasztani.

Közben pedig írtam / írom a könyvemet, amire felkértek. Azaz írtam volna, ha nem hagytam volna itthon a gépelt változatot, így csak a javításra tudtam koncentrálni, és a betűk értelmes szóvá tételére :)
Lassan haladok vele, mert elég nagy munka, de persze határidő van.
Ám most ez a határidő is nagyon közel van, ugyanis kedden kézműtétre megyek (ínhüvelygyulladás), és 2 hétig nem igazán csinálhatok semmit majd. Ez elég nehéz lesz, mert én amolyan pakolós, rakodós, nem egy helyben ülős típus vagyok, ezért kicsit küzdenem kell majd, de hiszem, hogy ez is megoldódik...
Úgyhogy fogok jelentkezni, de lehet, hogy nem tudok hosszan írni.

Tudnék, ugye egy kézzel, de tudjátok, én gépírást tanultam, és nagyon szeretek gépelni. Gyors is vagyok (csak így szerényen), így mindig ideges leszek, amikor bemegyek egy hivatalba, és ott két ujjal pötyögtet be valaki valamit a számítógépen. Legszívesebben ilyenkor átugranék a palánkon :), és azt mondanám, hogy engedjen már oda, mert gyorsabb lesz. Na... most valami ilyesmi fog következni nekem. Úgyhogy lehet, hogy ezért nem éri meg. Mármint sem az egy kezes gépelés, sem az, hogy kiakadjak ezért magamtól :)

Folyt. köv.