Heti küldetés # 0. HALIHÓ!

10 dolog rólam vagy ilyesmi...

Ma egyedül vagyok itthon. Készülök a jövő hétre, jár az agyam, még az utolsó és utolsóelőtti simításokat próbálom elvégezni, de persze tudom, hogy mindig lesz még valami, ami eszembe jut, és még több minden, amit el fogok felejteni. Ilyenkor Férj is tudja, hogy egyedül kell lennem, és így a gyerekekkel mára mamához költözött :)
De most úgy gondoltam, hogy lazításként, és mert látom magam, hogy mennyire stresszelek és idegeskedek, pedig gyerekek lesznek, az én terepem, ha lehetek szerény..., de mégis nagy dolog, mert az a cél, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. És remélem, hogy így is lesz.

Izgatott vagyok azért is, mert mindhárom gyerekem ott lesz, és bár Kata igen sokat ügyesedett, de azért így is kellek neki sokszor, és nem tudom, hogy fogja bírni a gyűrődést, mert ő lesz a legkisebb :) 

Az utóbbi napokban a fáradtság volt leginkább jellemző rám, mert próbáltam utolérni magam, igyekeztem megfelelni az anya, a feleség és mindenféle háztartási alkalmazotti teendőimnek, és elég nehezen ment és megy. (E tekintetben hoztam elhatározást - erről már sokszor írtam :) -, amit majd megosztok szintén veletek.) Ez a fáradtság azt jelentette, hogy reggel 8-tól este 10-ig mindig mentem és pörögtem, nem volt időm lazítani, és elfáradtam. De tényleg. 

Aztán egyik nap leültem, - amikor már a gyerekeim aludtak, - és elővettem egy tábla csokit, és nekiálltam átgondolni a dolgaimat. Tudtam, hogy nem jönnek oda megenni a csokit, mert este van, és bár tudom, hogy este nem egészséges csokit enni, de ekkor éppen erre volt szükségem...

Hogy is vagyok én, és mi mindenhez értek, mire vagyok képes és mire nem, milyen feladataim, terveim, céljaim vannak az életemben. Nem mondom, hogy mindennek a végére értem, hiszen fáradt voltam, de néhány dolog testet öltött. Ezeket fogom még a későbbiekben részletezni, de most arra gondoltam, hogy megosztok 10 olyan dolgot magamról, ami nekem fontos, és amit fontosnak tartok, hogy mások is így ismerjenek. :)

1. Erősen extrovertált típus vagyok. Mondjuk ezt alapvetően tudtam, hogy egy nyitott típus vagyok, hamar barátkozom és nincs gondom a kommunikációval. Szeretem az embereket, és szeretem élvezni az életnek a normális és boldog menetét. Aztán találtam egy tesztet, amit kitöltöttem, és az jött ki, hogy én egy GONDOSKODÓ REALISTA vagyok :) Érdekes, férjjel is megcsináltattam, neki más jött ki :) 
Érdekes dolgok jönnek ki, ha kíváncsi vagy rá, akkor megcsinálhatod! :)
2. Vegetáriánus vagyok. - Ezt mondjuk szerintem mindannyian tudjátok, akik olvastok, vagy követtek engem. Nem emlékszem a konkrét napra, de azt tudom, hogy több, mint 20 éve élek így, és ez egy nagyon jó döntésem volt. A Családom is vegetáriánus, a Férjem is az. 
Lehet nem látszik rajtunk, pedig DE :)

3. Nagyon szeretem a gyerekeket. - Nemcsak az én 3 saját gyerekemet, hanem alapvetően a gyerekeket. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy közöttük dolgozhattam sok-sok éven át, taníthattam, nevelhettem gyerekeket, akik ugyan már maguk is felnőttek, de a FB-on ott vannak és nem felejtettek el, esetleg még meghatározó ember is voltam az életükben. Én ebben reménykedem :) 
Szeretek közöttük munkálkodni, dolgozni értük, fontosak nekem. Az ismeretlen gyerekek is.
Ezért jelent nekem sokat, ha írhatok nekik gyerekanyagokat Jézusról, ha táborozhatok velük, ha taníthatom őket... Hálás vagyok érte.

4. Szeretek főzni. - Ezt nem mindig gondoltam így, néha úgy éreztem, hogy csak muszájból főzök, és mert etetni kell a családot, de vannak jó pillanataim. Nagyon szeretek vendégül látni embereket, szeretek ilyenkor kitenni magamért, és jókat főzni. Még akkor is, ha amolyan hagyományos étkezés folyik nálunk. Ezt szereti a családom. Aztán egyszer, nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy nyitok egy blogot, ahol főzök, de persze én nem úgy, abban a látványos és szépen megterített, megkoreografált módon, hanem úgy, ahogy nálunk, a családban működik. Ezt már egyszer bezártam, aztán újra nyitottam, mert nem is tudom igazán, hogy van-e értelme. De az is tény, hogy nem akartam keverni a lelki és az evős dolgokat :)

5. Szeretek itthon lenni. - Annak ellenére, hogy egy társaságkedvelő ember vagyok, akinek erősen szüksége van arra, hogy mindig eseményben, kalandban, történésben legyen, néha szükségem van egyedüllétre és csendességre. Szeretem a kis házunkat (tényleg kicsi), szeretem a hangulatát, a kertünket, a családi élet hangulatát, a kutyát és a macskát, a tyúkokat, és szeretem, hogy a saját fürdőkádamban fürödhetek, lazíthatok. Itt tudok a legjobban feltöltődni.

6. Grafomán vagyok. Mindig mindenhol tollak és papírok vesznek körül, füzetek és radírok meg ceruzák. Ettől persze Férj néha megőrül, de tudja, hogy ez nekem fontos, ha eszembe jut valami, vagy rajzolni szeretnék, jegyzetelni... Ebből kifolyólag mániám a papír-írószeres boltok látogatása is. Az a jó egyébként ebben, hogy itt Móron az egyikbe nem járok, mert eléggé nem kedvesek és nem szimpatikusak, a másik meg messze van, de oda szoktam járni, ha bajom van, pl. füzeteket kell hirtelen vásárolnom :)
Most, hogy a táborra is készülök, akármerre nézek, mindenhol papírok és cetlik vannak...
Egyébként lehet, hogy ezért is lettem eredetileg gyors-és gépíró.

 Nagyon szerettem, de sajnos már sokat felejtettem.

De gépelni még mindig nagyon szeretek. És gyors is vagyok benne :)

7. A férjem bányász.  Egy bányánál dolgozik. A legtöbbször, amikor házasságról meg gyereknevelésről szóló könyveket olvasok, ott valaki mindig lelkész. És lelkésznek lenni vagy lelkész feleségnek lenni, mindig is kitüntető dolog volt, és most is az. Az én Férjem nem lelkész, bányász. 
Nagyon különleges világ a bányászé, és az egész lelkületé. Amikor tudod, hogy lent vagy a föld alatt, és izgulsz, hogy nehogy történjen valami (bár most már zárják be a bányát, hamarosan vége lesz ennek is), de azért imádkozol nap, mint nap, hogy épségben hazajöjjön hozzád és a gyerekeidhez. 
Nem lelki munka, hanem kemény, fizikai. Mégis olyan jelleme lett és maradt közöttük, ami építő és ami csodálattal tölt el. 
Tisztelem én a lelkészeket és a lelkész feleségeket, a barátaim között is látom, hogy milyen sok a munkájuk és mennyit mennek, és tisztelem a feleségeiket, kik támogatják őt, és a hátteret biztosítják. Én örülök, hogy az én Férjem nem lelkész, de mégis ő a családunk papja, és remek segítőtárs.

8. Tinédzserkoromban írtam regényt. De annyira rosszak voltak, hogy azóta már eltüzeltem. Ebben is megmutatkozik a grafomániám, hogy muszáj írnom, késztetést érzek rá. Nem hiszem, hogy valaha is írni fogok regényt vagy könyvet, mert rájöttem, hogy nem vagyok ilyesmire alkalmas, de legalább írhattam és írhatok (még remélem) gyerekanyagokat, amelyek számomra fontosak. 

 
9. Franciaország mániás vagyok. Ezt is tudjátok rólam. Sokszor beszéltem már erről. Megadatott az nekem, hogy kétszer járhattam Párizsba, de az az igazság, hogy e tekintetben kicsit telhetetlen vagyok. Vágyom oda újra. Nem tudom, hogy meg fog-e adatni, hogy egyszer Férjjel elmehessek oda, de nagyon remélem. És persze a nyelvet is nagyon szeretem, minden vágyam, hogy újra használhassam a tudásomat, mert már nagyon elkopott...

 
10. Szeretek blogot írni. Most ebben fejezem ki a grafomániámat, és fontos nekem a blogom. Minden, ami benne van, őszinte és én vagyok. Az évek során és folyamán, amelyet 2009. március 29-én indítottam, először Családhang, majd most Családra hangolva néven sokat alakított, nevelt és formált engem. És jó dolognak tartom, hogy megismerhetek a blog világán keresztül másokat is. 

Úgyhogy örülök Nektek, akik engem olvastok, és én meg örülök  Nektek, akiket olvashatlak!