Olyan sokszor hallottam azt az utóbbi időben, és én magam is sokszor mondtam, hogy nekem aztán nincs időm semmire. Pedig fontos, hogy legyen. A házastársamra meg főleg.
Én úgy gondolom, hogy a jó házasság akkor működik és fog működni, ha időt szánunk a másikra. Ahogy a gyerekeinkre is. A szüleim munka- és rendmániások, állandóan dolgoztak, és mindig minden élére volt állítva a házba. Anyukám mindig takarított, apukám szintén. Ez azóta sem változott. Most is patent minden. Még a kertjükben sincs egy darab gaz sem. Én nem vagyok ilyen, nem örököltem. Én kissé trehány vagyok.
Úgy értem, hogy simán otthagyom a mosogatnivalót, ha játszok a gyerekekkel, vagy a hajtogatni-vasalni valót. Nálunk amolyan "hagyomány", hogy amikor Férj megjön a munkából, és miután ebédelt, akkor kihúzom a vasalót, vagy abbahagyom azt, amit csinálok (megvár), és ilyenkor bemegyünk a szobánkba, és fél órát csak beszélgetünk.
Ez az az időszak, pont fél óra van arra, hogy amíg nem kell menni a gyerekekért (ez iskolaidőben volt), Zsófi ilyenkor már a szobájában olvasot vagy filmet nézhetett. Neki is ez a lazítós időszak.
És csak beszélgetünk arról, hogy kivel mi történt aznap. És nagyon jó szokott lenni.
Igen, könnyű nekem :), mert nem megyek el a házból dolgozni, hanem itthon vagyok. Itthon írok, mégis mindig történik valami izgalmas, amit meg kell osztanom vagy el kell mondanom. És Férj is, aki egyébként eléggé zárkózott, és nem jellemző, hogy könnyen nyílik meg, ilyenkor már magától beszél. Ez az évek alatt formálódott így.
Egyszer, egy Jim Hohnberger nevű keresztény írónál olvastam, hogy minden nap van egy óra, amit a feleségével tölt a hintaágyukban. Az az ő idejük, és ezzel ápolják, javítják a kapcsolatukat.
Amikor ezt elmondtuk a Házaspáros körön, meglepődtek. Azt mondták, hogy irigyelnek, de nekik annyi dolguk van. Hát... nekünk is. Férj fél 5-kor kel minden nap, és ha 10-kor elmegy aludni, már az is késő, főleg úgy, hogy neki nagy az alvásigénye. Én is fent vagyok, amikor elmegy dolgozni (azaz fél 5-kor ébredek), de én csak fél 6-kor kelek ki az ágyból. Viszont sokszor csak éjfélkor kerülök ágyba. Még olvasni is ritkán jut időm ilyenkor. :(
Ám azt megbeszéltük a házasságunk elején, hogy időt fogunk szakítani arra, hogy beszélgessünk. Ez elsősorban nekem fontos, mert nekem a szeretetnyelvem a Minőségi idő. Neki meg azért fontos, mert kicsit elpihenhet, és lenyugodhat az egész napi stresszes meló után.
Ha a gyerekek itthon vannak, akkor is szoktunk ilyet csinálni. Ők is megtanulták, hogy anya meg apa beszélgetős ideje van, és ilyenkor nem zavarnak.
Higgyétek el, érdemes időt keresni és szánni rá. Én azt vallom, ha a gyerekek nem látják a szép és boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot a szülők között, ők maguk sem fognak tudni jól dönteni. Egyszer Nagylány ezt mondta nekünk: "Olyan cukik vagytok. És ez olyan romantikus!" :)
Tudom, mondható, hogy én itthon vagyok, és megoldható 3-fél 4 körül, de amikor dolgoztam (igaz, akkor nem voltak gyerekeim), és 6-ra értem haza, vagy néha 8-ra, egész nap nem láttuk egymást, akkor is időt fordítottunk egymásra. Az idő a házasság legnagyobb ajándéka és kincse. Erre oda kell figyelni, és megéri a befektetett energia.
Egyszer valaki azt mondta nekünk, amikor elmondtuk, hogy ilyet szoktunk, hogy irigyelnek minket, nekik nincs rá idejük. Hát... nem is akarnak rá időt fordítani. Mert ez a másikra figyelésről is szól. És ha kicsit elalszik is valaki, nincs azzal semmi gond. :)
Nálatok van ilyen idő? Amit egymásra fordítotok és tudtok beszélgetni?
Szívesen veszem, ha megosztjátok, és ha publikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése