Valakinek jól áll az idős kor...

van aki meg nem tudja feldolgozni, hogy idős lett. 

Nem olyan régen láttam egy cikket azokról a "híres színésznőkről", akik nem tudták elfogadni azt, hogy öregedtek, vagy nem úgy használta őket a szakma, mert féltek, hogy már nem foglalkoztatják őket. Csak keressetek rá Meg Ryanre (az egyik egykori kedvencemre),  Melanie Griffith-re (akinek két nők ideálja is volt a férje - Don Jonhson meg Antonio Banderas - nekem egyik sem), vagy Goldie Hawnra, aki Kurt Russell társa már több, mint 20 éve.

Elnéztem őket, közel a 70-hez, és énbennem leginkább szánalom volt. Sajnáltam őket. Hogy ezzel jár a sztárság, az ismertség. Kevesen tudnak méltóan megöregedni.

De én így szeretnék, és ilyen szeretnék lenni. Vidám, boldog, elégedett az élettel. Ahogy a Biblia is írja néhány "hőséről", hogy "betelve az élettel halt meg".

Na, nem mintha a halálra várnék, vagy gondolnék, csak erről a képről ez jutott az eszembe, hogy lehet boldogan is megöregedni.
Amikor 20 éves voltam, mindig néztem az időseket, és arra gondoltam, hogy á, az idősek nem értenek meg! - mondtam ezt a 40-es korosztályra. Most, hogy már én vagyok annyi, sőt, több is, most én mondom, hogy nem értem a 20 éveseket, de már a tizenévesekkel is vannak kérdőjelek az életemben.
De jó így.
Örömmel gondolok vissza a gyerekkoromra, és bár van már jónéhány ősz hajszálam, van néhány plusz kiló is rajtam, és már nem minden mozog úgy, megy úgy, ahogy egykoron, de akkor is élvezem. Méltósággal megöregedni szép dolog.
Az anyukámon látom.
Ő már 70 elmúlt. Nehéz élete volt, sok betegséggel és küzdelemmel az életében, de még most is olyan szép maradt az arca, a vonásai. Irigylem azért.
A ráncok meg külön jót tesznek a bőrnek. :)
Nem igaz?