Napi 15 perc - 6. nap

Ékszerek

Annyi sok minden történik velem, hogy sajnos nem mindig sikerül lépést tartani a feladatokkal. Főleg a ruháknál, és tudom, hogy a könyveknél sem fog. Nem is vagyok ezekkel kész. Ma például egész nap vasaltam, és pakoltam, mert még mindig kilátástalannak érzem az egészet, de jó, hogy itt van ez a néhány nap, ahol megpróbálhatom utolérni magam. Most spojlerezek egyet: nem sikerül. De próbálkozom. :)

Viszont a mostani kihívás gyors lesz. Nem jutottam túl bonyolult feladatokhoz ma, így egy egyszerűt választottam. 

Az ékszereket. 

Azért nem lesz túl bonyolult,mert NEM HORDOK ÉKSZERT. De szerintem erről már többször írtam. 

 

Van egy órám, amit kaptam a Férjemtől, mert kb. 20 évig nem volt. Mindig úgy utaztam, pl. buszon vagy villamoson, hogy megpróbáltam leolvasni mások kezéről az  időt. A legtöbbször csak akkor veszem fel, amikor megyek valahová, mert van benne lépésszámláló, amit szeretek, mert legalább tudom, hogy megvan-e a napi 8000 lépés! Ez a cél! :)

 

Vannak ugyan ékszereim, mert amikor tinédzser voltam, a családomnak, az anyukámnak az volt a mániája, hogy ballagásra mindig valamilyen ékszert kell venni. Így mindig kaptam valamit, de nem szeretettem. Az aranyat legalábbis. Még most is megvannak, mert emlékek. Benne van pl. az első fülbevalóm, amit babakoromban kaptam. Már nem tudom használni, de nem is tervezem. 

A gyerekektől, amikor kicsik voltak, kaptam egy-egy cuki nyakláncot, amit fűztek nekem vagy ilyesmi. Már egy ideje szeretnék tűzzománc nyakláncot, nézegetem is, de még nem találtam azt, amibe igazán beleszerettem.

Ellenben!

Zsófiámnak az utóbbi években nyaklánc mániája lett. Mindig mindenhol vett magának egyet. Aztán az utolsó évben, nyolcadikban Erdélyben voltak, és onnan hozott egy nyakláncot, amit megkaptam. És néha-néha szívesen fel is veszem, hogy lássa, hogy hordom. :)

Bocsi, a fénykép nem lett túl jó. :)