Néhány napja családi betegség miatt (Férj beteg) itthon vagyunk. Nem beszélhetünk Covidról, legalábbis nincs tünete a családban, de betegséggel küzdünk, még akkor is, ha csak 1 főt érint a családból, de együtt vagyunk itthon. Nincs sem iskola, sem munka. Ez engem elszomorít kicsit, mert nagyon örülök, hogy végre dolgozni kezdtem, és nagyon szeretem is csinálni, még akkor is, ha nehéz. "Imádom" a kisfiút, aki mellett vagyok, és bár nem egyszerű vele, mellette, akkor is jó élmény, hogy tudok segíteni neki. És most tudom, hogy nem úgy halad, mert nincs, aki nyaggassa és dolgoztassa. De sajnos most ilyen időszakot élünk, hogy ha valaki egy kicsit köhög, akkor egy egész család nem csinálhat semmit. :(
Mindenesetre több időm lett arra, hogy néha netezzek. :) Eddig tényleg nem volt rá annyi, mint amikor itthon voltam, de már nem is hiányzott annyira. Most is így vagyunk, hogy bár reggel együtt kelünk, és ugyanúgy főzök, mosok, takarítok, pakolok (most eléggé élvezem is), tanulok a gyerekekkel, közben ápolom az én drága Férjemet, aki azért nincs annyira jól, de amúgy is, tudjátok milyenek a férfiak? Az én Férjem szokta mondani (úgyhogy nem adom ki, nem beszélem ki): "37,1-nél már az életemért küzdök." Most nem lázas, de nem jó, ha egy férfi beteg. Én pedig elfáradok. Sokkal jobban, mert úgy érzem, hogy lett még egy gyermekem.
Na, ami a lényeg, hogy néha rátalálok egy-egy új blogra, vagy a Facebookon egy új oldalra. Most is találtam egyet, valószínűleg néhány dolgot áthozok majd ide. Mert művészi és én nagyon szeretem az ilyen jellegű blogokat is. :)
Amedeo Modigliani (1884-1920) nem igazán a kedvenc festőim közé tartozik, elég érdekes stílusa van. Meg persze élete is érdekes volt. Amolyan túl bohém emberke, aki nem volt elég francia Párizsban (persze, hiszen olasz-zsidó volt), akit nem ismertek el életében, hiszen nem vették a képeit és festményeit, egy nála idősebb nő tartotta el egy darabig. Aztán persze lenyugodott, megházasodott, de agyhártyagyulladásban halt meg.
Itt nézheted meg a képeit.
Ti hogy vagytok a hétfőkkel?
Én azért nem utálom őket. Sőt, amióta dolgozok, már várom is. Most sokkal nehezebben élem meg, hogy újra itthon vagyok, mint amikor évekig itthon voltam. De úgy élem meg, hogy mindig valami új dolog vár rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése