Érdekes történelem

 Találtam a neten! 

 

Agatha Christie a megunhatatlan.

Nekem. 

Örök kedvenc.

Egyszerűen szeretem. 

 Agatha Christie teázik a Brit Régészeti Iskola erkélyén Irakban, Bagdadban, az 1950-es években.

Christie második férje, Sir Max Mallowan neves régész volt, és az írónő rengeteg időt töltött vele utazással és az ősi Mezopotámia kincseinek feltárásával.

Útjaik akkor keresztezték egymást, amikor Christie – 14 évnyi házasság után, frissen elváltan – úgy döntött, hogy egyedül indul világ körüli kalandra, amelyet egy bagdadi utazással kezdett az Orient Expresszen. Az ur-i romoknál találkozott Mallowannal, akivel 1930-ban össze is házasodtak.

A régészet hamar hatással lett Christie írásaira is. Egyik leghíresebb krimije, a Gyilkosság az Orient expresszen részben egy olyan utazás élményeiből született, amely során Christie épp férje egyik iraki ásatásáról tartott hazafelé, amikor a vonat 24 órára elakadt a rossz időjárás miatt. Közel-keleti tapasztalatait más regényeiben is felhasználta, például a Gyilkosság Mezopotámiában és az Eljöttek Bagdadba című művekben.

Érdekesség

A Kansas City Public Library eredeti homlokzata. "22 könyv gerince" díszíti, amelyek egyenként körülbelül 8 x 3 méteresek.

 

Könyvek színek szerint

Most találtam egy régi "művészeti alkotást", amin kicsit mosolyogtam - könyvmániásként. 

Külföldön (és szerintem még itthon is jellemző) egy időben egy új őrület vette kezdetét, vagy lett népszerű... , méghozzá a könyvek szín szerinti csoportosítása. 

Az egész egy San Francisco-i művész, Chris Cobb agyszüleménye, aki kitalálta, hogy műtárgy gyanánt néhány segítőjével az Adobe könyvesbolt 20,000 kötetét szín szerint rendezi be, 

 majd később visszarendeznek mindent úgy, ahogy volt. 

Ez az ötlet indította magánemberek tucatjait arra, hogy saját könyvtárukkal kicsiben is elkövessék ezt az átrendezést. 

A látvány érdekes, de nem praktikus. Én ezt biztos nem tenném. Szeretem, ha a könyveim írók szerint vagy témák szerint vannak csoportosítva, az is ABC-sorrendben (nem mindig, de általában). Bár szeretem és értékelem a művészetet, ez érdekes volt, de nem tenném meg itthon. 

Te kipróbáltad már? Vagy kipróbálnád?

Érdekes szobor

Ez valószínűleg a világ egyik legszokatlanabb szobra.

Egy ismeretlen francia szobrász készítette a 19. században, és jelenleg az indiai Hyderabadban található Salar Jang Múzeumban őrzik. Különlegessége, hogy az egyik oldalára egy férfi, a másikra pedig egy nő alakját faragták. A világ "Mefisztó és Margarita kettős szobra" néven ismeri, és a legöregebb platánfa egyetlen darabjából faragták. A szobor mögött egy hatalmas tükröt helyeztek el, hogy a két képet egyszerre csodálhassuk, és értékelhessük a szobor kifogástalan szépségét.

 

 Fantasztikus!

New York egy biciklizős fotós szemével

 Az egyik hobbim a fotózás. Szeretem az utcákat járni, főleg a parkokat, erdőket, ahol vannak fák. Még jó, hogy egyébként szinte mindenhol vannak fák. Nem vagyok profi fotós, még talán jó sem. De előszeretettel örökítem meg a pillanatokat, amelyek tetszenek nekem, vagy amelyek valamiért felkeltik a figyelmemet. Leginkább utcákat és utcai természetet fotózok, embereket nem. Csak a családomat, már amikor engedik. :)

Az Instagramon is azért vagyok fent, mert fantasztikus fotókat látok. Persze, a legtöbb profi fotós, és van, akinél meg meg van szerkesztve a kép, ami nekem más hatású, mert már nem az igazi hangulatot adja vissza. Na, mindegy. 

Én azt is nagyon szeretem, amikor valaki bátran használja a fényképezőgépet. Valahol láttam  a nevét, aztán rákerestem egy Tom Olesnevich nevű emberkére először az Instán, aztán meg az oldalán. Ez a fiatalember hosszú idő óta biciklivel járja New York utcáit, és mivel a fotózás a hobbija, összekötötte a kellemest a hasznossal. Egy kamerát szerelt a biciklijére, és ahogy tekert, úgy fotózott. Érdekesebbnél érdekesebb képeket készített. 

Nekem elsősorban a pillanatfotók miatt tetszenek, és mert jól elkapott képek vannak benne. A biciklizést nem annyira élvezném. Főleg New Yorkban nem.

A lenti linkeken belenézhettek az oldalába és az Instájába is. Közben apuka lett, és élvezi. :)

New York más képen, más szemmel

forrás: tomolesnevich és az Instagram oldala

Fantasztikus! 

FBI

 Még mindig nagyon szeretem a nyomozós, FBI-os krimiket, sorozatokat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele...

 Nekem az egyik nagy kedvencem a BlackList, a Fekete Lista, de erről már sokszor írtam. És ezt a montázst meg találtam valahol a neten, és úgy tetszett. Főleg, mert pont középen ebből a sorozatból a kedvenc szereplőm is benne van. 

És nagyon várom a következő évadot....

Ti szeretitek a nyomozós, bűnügyi filmeket? Ha igen, melyik a kedvencetek?

12 dolog, amit még (esetleg) nem tudtál rólam

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretek személyesebb dolgokat megtudni másokról. Mármint szívesen olvasok érdekes infókat színészekről, filmekről, bárkiről. Bloggerekről is. Amikor elkezdtem blogolni - ami nem most volt - voltak különböző felhívások, meghívások, legjobb blog-küldések, meg hasonlók. Biztosan ti is emlékeztek rá. Mostanában valahogy elmaradtak, vagy csak én maradtam le ezekről? Bár tény, ami tény, hogy kevés időm jut más oldalakra mászkálni. Szoktam, mert érdekel, hogy kivel mi van, de vannak napok, amikor nagy olvasást tartok. Amikor rászánom az időt arra, hogy felfedezzek más blogokat, írásokat, recepteket. 

Azért szeretem olvasgatni, hogy kivel mi van, mert szeretem felfedezni a közös dolgokat, és rácsodálkozni, hogy "Jé, ő is!" :) Ezért gondoltam, hogy megosztok néhány érdekes infót magamról, és akinek van kedve csatlakozni a blogjában, nyugodtan tegye meg! (Kérlek, jelöljétek, ha megtettétek, hogy tudjunk róla, és elolvashassuk!)

1. A megszokások embere vagyok. Az a típus, aki szeret leragadni egy-egy márkánál, és nehezen változtatok. Évek óta ugyanazt a mosóport, öblítőt (ebben néha engedek, de ritkán), vajat, tejet stb.-t veszem. Általában egy boltba is járok, de itt persze nem lehet mindent megkapni, amit a családból szeretünk, így persze, hogy elmegyek a másikba is. De alapvetően szeretem a megszokott dolgokat. Nemcsak a vásárlásban, hanem úgy általában. Nem vagyok kényszeres, ha erre gondoltok, mert akkor az látszana a házunkon 😉  De az az igazság, hogy mostanában próbálok ezen lazítani, mert kicsit önmagam feladatául adtam, hogy LAZULNI KELL! 

 

2. Iszonyúan zavar, amikor valakinek a haja belelóg az ételbe. Az osztályunkban van egy kislány, akinek soha nem küldenek a szülei hajgumit, és ráadásul még csapzott is a haja. Kiderült, hogy nem is tud copfot / csurkát csinálni magának. Amikor velem vannak napköziben, ezt kértem tőle. Éppen így idegesített a Konyhafőnökben is, hogy a sztárok vagy nem sztárok hosszú hajjal főztek, és senki sem kontyolta fel. Pár évadot bírtam csak, de nemcsak emiatt. 😊 Továbbá a hideg kiráz, ha valaki csámcsog mellettem, azaz nyitott szájjal eszik, és látom az ételt benne. A családomban is van ilyen ember, de az illendőség miatt nem szólok (és mert idősebb), de idegesít. Ahogy a nyitott szájjal való rágózás is. 

Amikor a gyermekeim elkaptak egy pillanatot, hogy beszélek. :)

 Ők narrálták a képet is. :)

 

3. Nagyon szeretek és sokat is tudok beszélni. A legtöbb képen, amin rajta vagyok beszélek. :) Szeretem a társaságot és hajlamos vagyok arra, ha leül egy beszélgetés, akkor mindig bedobok valamit. Ennek ellenére nem vagyok hangos és harsány, és nem is szeretem az ilyen stílust. Kellemetlenül és zavarban érzem magamat olyan emberek társaságában, akik harsányak, és úgy érzik, hogy muszáj szerepelniük vagy kiabálniuk.

4. Rajongok a lakáskultúrás oldalakért és a Vintage-stílusért. Itthon mégsem ez a jellemző, de majd egyszer. :)

5.  Mindig is sok gyereket szerettem volna. Aztán azt mondták, hogy nem biztos, hogy lehet. És mivel lett, sok (mondjuk ez relatív kinek mennyi a sok), mindig hálás leszek értük.

 

6. Nincsenek nagy bakancslistát álmaim és vágyaim. Régebben szerettem volna körbebiciklizni a Balatont, de már nem tudom. A bokacsont törésem óta nem szívesen ülök kerékpárra. Ráadásul az Alföldön még el is biciklizek, de itt, Móron, ahol minden csupa domb-hegy és bukkanó, na ez nekem kihívás!

7. Nincsenek konkrétan kedvenc zenéim. Nem is igazán hallgatok zenét. Vagyis az autómban egyetlen zene szól, az pedig Vivaldi: Négy évszak. A gyerekeim szeretik és jól ismerik. Katámnak annyira tetszett, hogy ezért kezdett el hegedülni. De nincs a telefonomra letöltve zene, nem kapcsolom be a rádiót, ha egyedül vagyok, és nem szól a háttérben ilyen jellegű zene. Bár ami tény, hogy Vikidál Gyula és a P. Box örök kedvenc maradt. 

Ez, amikor kicsik voltak a gyerekeim így hangzott:

- Anya, meghallgatjuk azt a lovasat?

Ez a lovas:

8. Inkább lépcsőzök a lift helyett, csak akkor használom, ha nagyon muszáj. Kicsi és zárt, és utálom azt az érzést a gyomromban, amikor elindul és amikor megáll a lift.

9. Szeretem az állatokat, mindig is szerettem. De rettenetesen idegesítenek a vízben élő állatok. A halaktól kimondottan ideges leszek. De még az akváriumban lévőktől is. Valaki egyszer azt mondta, hogy náluk azért van akvárium, mert megnyugtatja őt, de én nem bírom a bamba fejüket. Bocsánat mindenkitől, aki halpárti. :) Ráadásul ha húsevő lennék (ami voltam egykor) sosem lennék képes csigát, kígyót, békát, kaviárt vagy osztrigát enni. Már a gondolattól hányingerem van, hiába mondják az ínyencek, hogy mennyire finomak.

 

 10. Régebben nagyon szerettem a sportokat. Minden sport közvetítést megnéztem. Éjszaka is fenn voltam, ha késő kezdődött az Olimpia, vagy Knézy Jenő (az idősebb) közvetített egy kosárlabda meccset. Szinte minden sportolót ismertem, tudtam, hogy ki kicsoda, de tényleg. Ma már nincs így. Elvesztettem a lelkesedésemet. Pedig egykoron nagy focirajongó is voltam, magam is sokat játszottam. Anyukaként a sakk lett a kedvencem, de csak és kizárólag a kisfiam miatt.😏

11. Ha lehetne, akkor összevásárolnék mindenféle fonott kosarat, mert nagyon szeretem őket, és szeretek beléjük pakolni. Amúgy is állandóan pakolok, még akkor is, ha nincs neki helye sehol a lakásban. De előbb-utóbb! :)

12. Ha (túl sok a ha) lehetne, szoknyákat vásárolnék magamnak, mert nagyon szeretem őket. Így is van, de van olyan, amelyik kb. 30 éve megvan, és nagyon szeretem. Kékfestős anyagból van, ami sohasem veszít népszerűségéből. Legalábbis nálam. 

 

HA van kedved, akkor a Te blogod oldalán is ossz meg 12 érdekes dolgot magadról! 

Újrapapír világnapja

A múlt héten volt az iskolánkban papírgyűjtés. Emlékszem, hogy diákként - Nyírfácska raj, Mazsola Örs - mentünk a városban, toltuk a kis furikunkat (talicska) és kérdeztük az embereket, hogy van-e papírjuk. És milyen nagyon jó kis csapatépítő esemény volt! :)

 

Nemzetközi palacsintanap

 

Csak mert nagyon tetszik...

Nagyon szeretem a kreatív dolgokat, és mindig akad egy-két jó ötlet a neten, amit találok. Ez is egy ilyen. Sajnos nem én csináltam... De egyszer... :)

A házasság világnapja

 Nagyon szeretek házas lenni. És hálás is vagyok, hogy Férj a nagy Őm, és hogy Isten adta nekem. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt is mindenkinek joga van eldönteni. Mármint, hogy akar-e házas lenni, vagy sem. Nem értek egyet az erőltetett propagandával, és azzal, hogy meg kell mondani mindenkinek, hogy mi a helyes és másnak hogyan kellene szerintünk élni. Semmilyen tekintetben nem helyeslem. Csak akkor, ha valaki megkérdezi a véleményemet. 

A blog az más, mert az az én oldalam (és mindenki blogja a saját oldala), és ott leírhatja a véleményét, lévén szólásszabadság (bár néha vannak kételyeim e tekintetben is). Én házasságpárti vagyok. Leszek, maradok.

Boldog ünnepet!

Rejtvényfejtők napja

Nagyon szeretek rejtvényt fejteni,de mint sok mindenre, erre sincs időm. Egy dolgot szoktam. Minden évben november környékén megveszem a Füles Évkönyvet, azt családilag nekiállunk megfejteni. Meg is fejtjük, jókat szórakozunk közben, eltervezzük, hogy melyik nyereményt ki kapja majd. Aztán én meg elfelejtem kivágni és feladni. Ahogy ezt tettem ebben az évben is. Pont ma van a határideje a tavalyinak... Na, mindegy. Idén majd újra megpróbáljuk! :)

Most találtam

Néhány napja családi betegség miatt (Férj beteg) itthon vagyunk. Nem beszélhetünk Covidról, legalábbis nincs tünete a családban, de betegséggel küzdünk, még akkor is, ha csak 1 főt érint a családból, de együtt vagyunk itthon. Nincs sem iskola, sem munka. Ez engem elszomorít kicsit, mert nagyon örülök, hogy végre dolgozni kezdtem, és nagyon szeretem is csinálni, még akkor is, ha nehéz. "Imádom" a kisfiút, aki mellett vagyok, és bár nem egyszerű vele, mellette, akkor is jó élmény, hogy tudok segíteni neki. És most tudom, hogy nem úgy halad, mert nincs, aki nyaggassa és dolgoztassa. De sajnos most ilyen időszakot élünk, hogy ha valaki egy kicsit köhög, akkor egy egész család nem csinálhat semmit. :(

Mindenesetre több időm lett arra, hogy néha netezzek. :) Eddig tényleg nem volt rá annyi, mint amikor itthon voltam, de már nem is hiányzott annyira. Most is így vagyunk, hogy bár reggel együtt kelünk, és ugyanúgy főzök, mosok, takarítok, pakolok (most eléggé élvezem is), tanulok a gyerekekkel, közben ápolom az én drága Férjemet, aki azért nincs annyira jól, de amúgy is, tudjátok milyenek a férfiak? Az én Férjem szokta mondani (úgyhogy nem adom ki, nem beszélem ki): "37,1-nél már az életemért küzdök." Most nem lázas, de nem jó, ha egy férfi beteg. Én pedig elfáradok. Sokkal jobban, mert úgy érzem, hogy lett még egy gyermekem.

Na, ami a lényeg, hogy néha rátalálok egy-egy új blogra, vagy a Facebookon egy új oldalra. Most is találtam egyet, valószínűleg néhány dolgot áthozok majd ide. Mert művészi és én nagyon szeretem az ilyen jellegű blogokat is. :)

Amedeo Modigliani (1884-1920) nem igazán a kedvenc festőim közé tartozik, elég érdekes stílusa van. Meg persze élete is érdekes volt. Amolyan túl bohém emberke, aki nem volt elég francia Párizsban (persze, hiszen olasz-zsidó volt), akit nem ismertek el életében, hiszen nem vették a képeit és festményeit, egy nála idősebb nő tartotta el egy darabig. Aztán persze lenyugodott, megházasodott, de agyhártyagyulladásban halt meg. 

Itt nézheted meg a képeit. 

Ti hogy vagytok a hétfőkkel?

Én azért nem utálom őket. Sőt, amióta dolgozok, már várom is. Most sokkal nehezebben élem meg, hogy újra itthon vagyok, mint amikor évekig itthon voltam. De úgy élem meg, hogy mindig valami új dolog vár rám!