Én nem tudok táncolni. Nem is szeretek, mert mindig is gátlásos voltam. De régebben, gyerek-és ifjú koromban sok lakodalomban voltunk a családban, barátoknál, ahol ráadásul a lakodalomra erős hangsúlyt fektettek. Az én családom szeretett táncolni. A nevelő apukám néptáncos volt valamikor, anyukám is eltáncolgatott, bár ő nem úgy ropta a lába miatt, ahogy mindenki más.
De erősen él bennem egy kép, egy régi lakodalomban, ami még a klasszikus, régi időben volt, és egy étteremben történt, ahol szólt a zene, és a keresztapám, aki már fiatalon nagyon népszerű volt a hölgyek körében, és remekül táncolt, de szó szerint, végigkeringőzte az éttermet. Teljesen előttem van az a kép. Ahogy tartotta a hölgyeket, ahogy vezette őket körbe, szerettem nézni. Régen azért jól táncoltak az emberek. A Tánciskola jót tett. Én egyébként most azt mondom, hogy inkább Tánc-és illemtan órákat kellene tartani az iskolákban, mert az nagyon ráférne a gyerekekre.
Emlékeztek, egyszer régebben írtam egy filmről, az a címe, hogy VEZET A RITMUS. Nem erről a filmről akartam írni, de nézzétek meg, szerintem pedagógiailag is nagyszerű, és Antonio Banderas nagyszerű benne, ahogy a "gyerekek" is. Ez egy igaz történeten alapuló film.
Visszatérve, én nem tudok táncolni. A keresztapám, az apukám és a bátyáim is felkértek, mert rendesek voltak, meg mert családtag vagyok, de én az esküvőkön szenvedtem. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt, felnőttként próbáltam volna ezt bepótolni, hogy Férjjel elmentem volna egy Társastáncos helyre, de ő a táncolást még rosszabbul műveli. Konkrétan sehogy. :) Így maradtunk itthon, és csak nézem az ilyen filmeket, vagy táncos bemutatókat.
Az utóbbi időben viszont van egy Dal a fejemben, amitől nem tudok szabadulni. Biztosan ti is emlékeztek rá:
És találtam egy aranyos képet a neten. Egy régi, első tánc elkapott pillanata. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése