Nem olyan régen néztük meg újra a Bakancslista című filmet Férjjel. A tévé adta, és mi pont elkaptuk. Szerintem az egyik legjobb film, ami készült, nem beszélve arról, hogy Morgan Freeman és Jack Nickolson fantasztikus színészek. Jól eltalált a film témája, hangulata, története, mondanivalója.
Egy dolog fogalmazódott meg bennem. Tudniillik az, hogy nem lenne jó megvárni az öreg kort ahhoz, hogy legyenek álmaid és vágyaid, amelyek teljesíthetőek. Persze, nincs mindenkinek kéznél egy gazdag barát, aki finanszírozza a terveit. De a kérdés, hogy kellenek-e ezek. Nagyon más vágyai és álmai voltak Colenak és más Carternek. Vallom, hogy minden az ember személyiségéből adódik.
Ismerek valakit, egy rendes, családcentrikus férfit, aki a családjáért és családjának élt és dolgozott, mindent megadott nekik. Volt egy felesége, akinek igazán jó dolga volt mellette. Mindene megvolt, jól élt. Anyagilag is. Mindent megtett a férfi érte, és akármit kitalált, megvette neki. (EZ most ez másik kérdés, hogy jó-e ez így.) Az illető nagyon szerette, és mindent megtett érte, de a nő semmibe sem vette, olyan megalázóan viselkedett vele, hogy azt látni is szörnyű volt. Mindent megtett a nő, hogy bántsa. Aztán összejött egy baráttal, aki ellenkezője az említett férfinak. Zsugori, nem ad pénzt semmire, és könyörögnie kell, hogy vehessen valamit, amit szeretne. (Most nem kárörvendően mondom - pedig de! :) - örülök, hogy ez így van. A telhetetlenségnek is van egy határa, ami mindig visszaköszön.
Ezért hiszek abban, hogy minden belülről, a lélekből adódik. Nem mondom, hogy nekem nincsenek nagy álmaim, vágyaim, terveim. Vannak.
- Szeretnék eljutni Párizsba Férjjel.
- Szeretnék egy nagyobb házba költözni, ahol több szoba van.
- Jó lenne nem dolgozni ennyit, és minden nap fáradtan hazajönni.
- Szeretnék egy kutyát, ami macskás létemre még engem is meglepett.
- Néhány régen látott baráttal találkozni, és sokat beszélgetni.
- Sok-sok könyvet vásárolni, amihez lenne egy könyvtárszobám. :)
- Szeretném végre megírni a romantikus regényemet, ami persze még sehol sem tart, csak szeretném. :)
- Jó lenne beutazni Magyarországot, úgy igazán. Külföldre nem igazán vágyom, csak Párizsba. :
Ilyen, és ehhez hasonló ötletekkel állok néha elő. Egyszer olvastam egy fickóról, akinek az élete tönkrement. Valahogy semmi nem jött össze. Boldogtalan volt, és a felesége is elhagyta. Aztán elhatározta, hogy megpróbálja kihozni az életéből a legjobb dolgokat. Így vett egy kis füzetet, és minden nap írt bele valamit, ami aznap örömöt adott neki. Oly annyira, hogy könyvet is írt belőle,és népszerű is lett a listákon.
Tudjátok, én is hiszek az optimizmusban, hiszek abban, hogy az élet túl rossz ahhoz, hogy belehaljunk. Meg kell keresnünk azokat az apró élményeket, fellángolásokat, amik boldoggá tesznek. Mostanában egyre többet gondolok erre. Nem tudom, hogy az őszi szünet hiánya okozza-e, vagy a sok csatározás a szülőkkel, akik úgy gondolják, hogy már mindenbe beleszólhatnak, és itt tényleg szó szerint mindenre gondolok. A fárasztó munkahelyi vitákra, a felesleges időkre, aminek nincs értelme, a bugyuta sértődésekre, amiket meg lehetne beszélni, de mindenki makacs. Engem ezek fárasztanak. Ezért is gondolom azt, hogy KELL találni valamit, ami jót tesz a lelkemnek. Az enyémnek, és mindenkiének. Persze mindenkinek maga számára.
Kösz, hogy megosztottad a filmek listáját. Éppen ezt nézzük.
VálaszTörlés