Az utóbbi időben többet mozdulunk ki otthonról. Az az igazság, hogy én mindig is a kultúra nagy kedvelője voltam. Míg egyedül éltem, rendszeresen jártam színházba, festészeti kiállításokra, különféle helyekre.
Aztán valahogy lecsökkent a lehetőség. Jöttek a gyerekek, arra alig jutott időnk, hogy kettesben legyünk, bár erre mindig nagyon odafigyeltünk, még most is. 17 év után is van MI IDŐNK. 😊 De persze ahogy a gyerekek nőttek, egyre több mindenre jut idő. Szeretünk kettesben lenni, kettesben programokat csinálni. Ez nem önzőség, hanem randi,romantika, házasságerősítő alkalom.
Így, amikor megláttuk, hogy lesz ez az előadás, kaptunk is az alkalmon. Elmentünk.
Lengyel Tamást A mi kis falunkból ismerjük, meg tudtam, hogy sok társadalmi dolog mellett is kiáll. De a sorozatot néha néztük, mert vicces volt. Viszont a téma nagyon szórakoztatónak ígérkezett. Egyébiránt az is volt. Sokat nevettünk, vicces volt.
Mi, a MűvHázban. Ketten voltunk. A gyerekek ebben partnerek voltak. Megbeszéltük a feladatokat, Nimród volt a
főfelelős (ő nálunk az a gyerek, aki remekül tud kontrollálni mindenkit) 😊, így ő lett a "fektetős felelős." Nem volt hosszú az előadás, de hét közben volt, így ilyenkor muszáj lefeküdni fél 9-kor. Nem később. Vicces volt, mert fél 9-kor lett vége, és pont ekkor jött is az üzenet, hogy "Elmentünk aludni." Én még nagyon büszke voltam rájuk.
De tényleg jó volt. Nagyon sokan voltunk, és tényleg vicces volt. Az apukák szemszögéből látni a terhességet és a gyerekvállalást.
Ha van lehetőségetek rá, nézzétek meg, 1,5 óra nevetés.
És randi programnak sem rossz.
UI: Most látom csak, hogy mennyi "voltot" használtam. Hát igen, amikor este fél 11 körül írod, akkor már nem úgy megy. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése