2022. november 26., szombat

#2. Csajos délután

 Ritkán adatik meg mostanában, hogy valahova csak mi, hárman lányok elmenjünk. Nem egyszerű bármit is összeszervezni, mert mindig van valami.

Az úgy indult, hogy most hétvégén Nimródnak 2 napos sakkversenye lett volna. Elég komoly verseny. De emlékeztek, hogy írtam a Kacsaüldözésről? Nos, valószínűleg akkor úgy megfázott, hogy lebetegedett. Pénteken már nem is tudott iskolába menni. Így a verseny elmaradt nneki, mi meg itthon maradtunk. 

De szombat lévén, és a fehérvári gyülekezetnek hála, gyerekprogram volt. Már nagyon régen, a Covid óta nem találkoztunk ilyen Tesz-Vesz foglalkozásokon. De most újra lett.

 Megkérdeztem a lányokat, hogy lenne-e kedvük eljönni. Csak akkor volt tervben, ha ők is akarták. Kata igent mondott, mert remélte, hogy ott lesz a barátnője, de nem volt ott. Zsófit is megkérdeztem, de csak udvariasságból, mert éppen lázadó időszakát éli. Igent mondott. Mert ő meg azt remélte, hogy ott lesz egy kislány, akire szokott vigyázni. Ott is volt. 😊 

Így elbuszoztunk. Fele annyiba került, mint az autókázás, én pedig nem szeretek vezetni. Mindenkinek kényelmesebb így.

Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és gyorsan lőttünk egy szelfit. Ebben még benne volt a nagylányom.

De Fehérváron már nem. Így Katával kettesben fotózkodtunk.


Sétáltunk az utcán, persze vettünk könyveket, meg Katának egy macskás párnát. 

A gyülekezetben pedig énekeltünk Dánielről, akivel csoda történt.

A gyerekek színdarabbal készültek.
Aztán kézműves foglalkozás volt.



Majd vacsora.
Nem vártuk meg a tortát, mert egyrészt annyira nem édesszájú nálunk senki, másrészt buszhoz siettünk.
De azért a város hangulata, fényei szépek. Még úgy is, hogy nem szeretem a Karácsonyt.
Nimródnak vettünk kürtös kalácsot, hogy meggyógyuljon.

Hatalmas élmény volt. Bár meg kell mondjam, egy tinédzserrel nem könnyű. De nagyon boldog vagyok, hogy eljött, és jól érezte magát.
Ez tényleg csoda.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése