Csajos délután

 Ritkán adatik meg mostanában, hogy valahova csak mi, hárman lányok elmenjünk. Nem egyszerű bármit is összeszervezni, mert mindig van valami.

Az úgy indult, hogy most hétvégén Nimródnak 2 napos sakkversenye lett volna. Elég komoly verseny. De emlékeztek, hogy írtam a Kacsaüldözésről? Nos, valószínűleg akkor úgy megfázott, hogy lebetegedett. Pénteken már nem is tudott iskolába menni. Így a verseny elmaradt nneki, mi meg itthon maradtunk. 

De szombat lévén, és a fehérvári gyülekezetnek hála, gyerekprogram volt. Már nagyon régen, a Covid óta nem találkoztunk ilyen Tesz-Vesz foglalkozásokon. De most újra lett.

 Megkérdeztem a lányokat, hogy lenne-e kedvük eljönni. Csak akkor volt tervben, ha ők is akarták. Kata igent mondott, mert remélte, hogy ott lesz a barátnője, de nem volt ott. Zsófit is megkérdeztem, de csak udvariasságból, mert éppen lázadó időszakát éli. Igent mondott. Mert ő meg azt remélte, hogy ott lesz egy kislány, akire szokott vigyázni. Ott is volt. 😊 

Így elbuszoztunk. Fele annyiba került, mint az autókázás, én pedig nem szeretek vezetni. Mindenkinek kényelmesebb így.

Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és gyorsan lőttünk egy szelfit. Ebben még benne volt a nagylányom.

De Fehérváron már nem. Így Katával kettesben fotózkodtunk.

Sétáltunk az utcán, persze vettünk könyveket, meg Katának egy macskás párnát. 

A gyülekezetben pedig énekeltünk Dánielről, akivel csoda történt.

A gyerekek színdarabbal készültek.

Aztán kézműves foglalkozás volt.

Majd vacsora.

Nem vártuk meg a tortát, mert egyrészt annyira nem édesszájú nálunk senki, másrészt buszhoz siettünk.

De azért a város hangulata, fényei szépek. Még úgy is, hogy nem szeretem a Karácsonyt.

Nimródnak vettünk kürtös kalácsot, hogy meggyógyuljon.

Hatalmas élmény volt. Bár meg kell mondjam, egy tinédzserrel nem könnyű. De nagyon boldog vagyok, hogy eljött, és jól érezte magát.

Ez tényleg csoda.