#64 Abszolút tökéletes csend

volt itthon tegnap. Sokáig. 

Mostanában többet vagyok beteg, és ez eléggé zavar. Kb. 5 évig soha nem voltam beteg, de ez az év arról szól, hogy mindig meg vagyok fázva, vagy van valami bajom. Nem tudom, hogy a korral jár-e :), de az biztos, hogy nem szeretem. Az iskolába a gyerekek is betegen járnak, és a kisfiú, akivel tanulok, folyamatosan náthás, de nem hagyja otthon az anyukája, hogy kipihenje magát. És persze, hogy rám köhög meg fúj. Pedig aztán tényleg védem az immunrendszeremet. Úgyhogy az a terv, hogy hamarosan elmegyek orvoshoz, és kérek egy teljes kivizsgálást.

De a tegnapi nap jó volt. Szombat volt, és mivel beteg lettem, meg előtte Zsófia is, nem mentünk gyülekezetbe. Pedig úgy készültünk. Mindenesetre inkább pihentem, mert tényleg nem voltam jól,  és a családom nagyon vigyázott arra, hogy tudjak pihenni. Olyan jó volt, hogy csend volt. Nem kellett semmiért vitázni, mindenki ellátta magát, mindenki tudta a dolgát. Néha kijöttek, megkérdezték, hogy jól vagyok-e. Tényleg úgy vagyok vele, hogy hiszem, hogy a csend gyógyít.

Fantasztikus!