♥Ma nagy családi, bevásárló körútra mentünk. Mert kiderült, hogy a gyerekeknek annyit nőtt a lábuk, hogy nincs téli bakancsuk. Persze a Decatholonba mentünk, ez a kedvenc boltunk. Igaz, hogy egy évben maximum kétszer megyünk, mert elég drága, és ha mi vásárolunk, az nem kevés pénz, hiszen mindenkinek egyszerre vegyünk mindent, de akkor is szeretjük.
♥ Hálás vagyok a koromért, meg azért, hogy jól érzem magam a bőrömben. Szeretem a koromat.
♥Mindenki kapott valamit, de én most nem vettem semmit. Hálás vagyok, hogy mindenem megvan. Nem nő már a lábam, van kabátom és cipőm is. Jó érzés.
♥ Drága Kisfiam lebetegedett. Úgy sajnáltam, de hősiesen eljött, mert muszáj volt bakancsot venni neki. Most fekszik. Holnap nem engedem iskolába.
♥ Aztán családilag elmentünk még egy nagy bevásárlásra - hiába, no, ha belelendülünk. :)
♥ Mivel Kata is kinőtte a ruháit, ezért 4 dobozt néztünk és válogattunk át. Ő pedig remekül bírta, még divatbemutatót is tartott nekünk. A végén elfáradtunk.
♥De végre kiürültek az évek óta tárolt dobozaink. El sem hiszem! Felnőttek!
♥ Nagyon hálás vagyok Kriszta barátnőmnek (akivel Nyíregyházán ültünk egy asztalnál a tanáriban), ő volt a mi stylistunk. Mindig rengeteg ruhával jöttünk haza tőlünk, amikor találkoztunk. Nem túlzok, 15 éven keresztül nem, vagy csak alig vettünk ruhát. Mindent kaptunk. Meg persze Dalmáéknak, akiktől szintén sok ruha öröklődött, főleg Nimródra. Jó, amikor az embernek ilyen barátai vannak. Ezért én sem eladom a ruhákat, hanem továbbadom.
♥ Jutott idő takarításra, portalanításra.
♥ Anyósom főzött, így nekünk nem kellett. Ez nagy segítség volt.
♥Van még sok pakolnivaló a háznál, de azért lassan, de haladunk
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése