Nemzeti Süticsere Nap – December 22.
December 22-e a Nemzeti Süticsere Napja, és egyben az a dicsőséges alkalom, amikor ünnepi díszbe öltöztetett sütisdobozok és -formák jelennek meg a süticsere partikon. Ez egy klasszikus ünnepség, ahol a házigazda ünnepi bulit rendez a családnak és a barátoknak, amelyre mindenki finom, házi készítésű sütiket hoz, hogy megossza egymással. A legnehezebb döntés az, hogy melyik sütit vigyük el. A téli klasszikusok, mint az ujjlenyomatos lekváros sütik vagy a mézeskalács, mindig ünnepiek, de mivel ez a nap minden sütit ünnepel, nyugodtan adjunk hozzá néhány funfetti sütit vagy citromos négyzeteket!
Egyes kulináris történészek szerint a süteményekről alkotott mai elképzelésünk a süteménysütés kellemes mellékterméke lehetett. A legkorábbi modern sütemények valószínűleg süteménytészta-morzsák voltak, amelyeket arra használtak, hogy ellenőrizzék, elég forró-e a sütő. Technikailag a sütemény bármilyen kézzel fogható édes sütemény, legyen az ropogós vagy puha, így ez beleszámít a mi könyvünkbe!
Tudjuk, hogy a sütemények nagyon korán Perzsiából származnak a 7. században, mivel ez a hely nagyon közel volt a cukor származási helyéhez, és Perzsia volt az egyik legkorábbi birodalom, amely megszerezte azt. Amikor Spanyolországot megszállták, és a keresztes hadjáratok megalapították a fűszerkereskedelmet, a cukor és az általa előállított finom sütemények elkezdtek elterjedni Európában. A 14. században édes süteményeket lehetett kapni Párizs utcáin.
A sütireceptek az 1500-as években kezdtek megjelenni a szakácskönyvekben, a sütés pedig a 17. és 18. században vált komoly szakmává. A sütik műalkotásokká váltak, és a gondosan kiválasztott hozzávalók kimérését jelentették. Az 1600-as évek végén holland, angol és skót bevándorlók hozták Amerikába az európai sütiket, például az omlós kekszeket és az egyszerű vajas sütiket. Különösen délen terjedtek el ezek a „teasütemények”, és a déli háziasszonyok büszkeségévé váltak.
Az amerikai földrajz egyedülálló hatással volt a sütikre, miután megérkeztek az országba. A nyugati partról származó narancsok és a délről származó kókuszdiók fokozatosan bekerültek a sütireceptekbe, ahogy a vasútvonalakat lefektették, hogy összekötsék az országot. Az 1930-as években a hűtőládákat felváltották a hűtőládás sütik. Az 1930-as években véletlenül jelentek meg a híres csokis sütik, amikor a Toll House Étterem tulajdonosa, Ruth Graves Wakefield úgy gondolta, hogy a csokoládédarabkák sütés közben beleolvadnak a tésztába.
A süticsere évszázados hagyomány, amely egészen a középkorig nyúlik vissza. A klasszikus ötlet egy ünnepi parti, amelyen a vendégek házi készítésű süteményekből álló válogatást hoznak, hogy cserélgessenek egymással. Bár az ünnepi időszaknak édes kezdetei vannak, a hozzájuk kapcsolódó etikett bonyolulttá és szigorúvá vált. A vendégeket a felajánlott ételek mennyisége és minősége alapján ítélik meg, és olyan szakácskönyvek, mint a The Cookie Party Cookbook, felvázolják az elfogadható és az elfogadhatatlan gyakorlatokat.
A süticsere hagyományai ma is élnek a családokban és a baráti társaságokban. Bár hagyományosan szigorú etikett kíséri a partit, nem kell betartani. A nap szelleme a sütik öröme, ezért hívjatok össze egy baráti társaságot, és ünnepeljétek meg a finomságokat a saját feltételeitek szerint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése