14.

Ma nem hoztam semmi bölcs gondolatot. Nem volt rá időm, hogy elmélkedjek, maximum csak azon, hogy jól koncentráljak arra, hogy a tervezett sütemnyeket, amelyeket anyukámékhoz viszek, jól megcsináljam. Közben sok minden történt. Cicát vittük vissza varratszedésre, és kontrollra, elég jól bírta, és nagyon ügyes volt. Közben készülni, pakolni az utazásra, amiben valami oknál fogva a családom nem mindig siet a segítségemre. Tudom, hogy valamit elrontottam, de sokszor úgy érzem, hogy lusta gyerekeket neveltem. Pedig tényleg megcisnálják, amit kérek, de nem tudom, hogy nem kértem eleget, vagy nem adtam nekik elég feladatot, esetleg nem tanítottam meg nekik a felelősséget... Nem tudom. Sokszor vagyok nagy dilemmában. 

De az is lehet, hogy csak nekem nagyok az elvárásaim. De nem hiszem. Vannak persze, de annyira nem nagyok. Mindenesetre ez az év azt értette meg velem, hogy kicsit több feladatot kell a gyerekeimre bíznom. Mert én az a típusú anyuka vagyok (aki nem tökéletes és hibátlan - persze), aki inkább megcsinálja, mert "gyorsabban" kész van, mint hogy újra meg újra elmagyarázzam. Mert nem vagyok ám én mindig türelmes. 

Mondanám, hogy irigylem a tökéletes anyákat, de nem teszem, mert jó nekik, már ha vannak, de én sem is vagyok az. Anya vagyok, aki szereti a gyerekeit, és alapvetően jól neveltek, szófogadóak, illemtudóak, kedvesek, nem beszélnek vissza (eltekintve egy-két helyzettől, de ez nem kezelhetetlen), elfogadják a szabályokat, be is tartják őket, és tényleg nagyon cukik. Boldog vagyok, hogy az ő anyukájuk lehetek.  A többit meg menetközben megoldjuk! 

Vagy valami... 

Néhány napig nem leszek itt, nem leszek elérhető, így itt és most kívánok mindenkinek

BOLDOG KARÁCSONYT!