Őszinte leszek. Mert mindig az vagyok. A szünetet várom nagyon, mert végre találkozhatok a szüleimmel és a testvéremmel. Fél éve nem láttuk már őket, és a gyerekeknek is nagyon hiányoznak. Az Alföld teljesen más hangulatú számomra, mint a Dunántúl.
Ne haragudjatok meg dunántúliak, és főleg móriak! Nagyon szeretek itt élni, és nagyon szeretem Mórt. De én a szívemnek egy bizonyos csücskében alföldi lány vagyok és maradok. És tudjátok, amikor a hegyek és dombok után a sík területre érünk (mindegy, hogy vonattal vagy autóval), máshogy érez a lelkem. Ezt nem tudom elmondani, se átadni. Kicsit olyan Petőfis ez nekem, mármint ahogy szeretem az Alföldet.
Amikor meg ott vagyok, akkor vágyok vissza ide, a mostani kis hazámban. Furcsa keveréke ez az embernek.
Tényleg, sohasem gondoltam volna, hogy én valaha dunántúli leszek. El sem tudtam képzelni, hogy elköltözzek a magyar hon kis széléről, és most itt lakom, szinte a közepében.
De a honvágy, az honvágy. Mindegy, hol van az ember.
A honvágy azt jelenti számomra, hogy azokkal szeretnél együtt lenni, akiket szeretsz, akik a családod, akik a legfontosabbak neked. És mindegy, hogy ki hol lakik, de valami összeköt. Lehet, hogy több száz kilométer az, de akkor is, azok a legfontosabbak, akik otthon vannak. Mindegy, hol van az otthon.
És én már nagyon várom, hogy találkozhassak a családommal, a barátaimmal.
Mindenkit szeretettel üdvözlök Mórron, erről a kis ékszerdobozból.
De kedves Tiszavasvári és Nyíregyházi barátaim! Hamarosan érkezem! Érkezünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése