9.

Mit nekem a karácsonyi készülődés (nem is készülődök), de akkor is! Az egész világ - állítólag-  várja Jézust, ami nem probléma, csak nem értem, hogy miért a kicsit, és miért nem a nagyot... , de ugyanakkor nem látom, hogy bármiféle változás is lenne az emberek szívében. Az ember alapvetően önző, és nem kedves a másikkal. 

Emberek sokasága tölti azzal az életét (a FB-on például), hogy kioktatja a másikat, hogy beszól a másiknak, hogy anyázza a másikat, és mindig mindenki mindent jobban tud. Közben meg karácsonyra készül. 

Mindenki megosztja, hogy mit fog főzni, ki mit sütött, és persze itt is van ám "észosztás", kritika és javítgatás. 

Nem értem én ezt. 

Abban hiszek, hogy Isten szabad akaratot adott, és azért adott eszet, hogy használjuk. Már bocsánat, de tényleg így gondolom. Nem mindig sikerül ezt tapasztalnom. 

Egyik nap, ami hétfő volt, vittem a kisfiamat zongora órára. Esett az eső, és én amúgy sem hajtok úgy, mint a meszes, ráadásul a városon belül mentem. Móron az egyik fő után legalább 4 bukkanó van. Az ember figyel rá. Erre azt láttam a visszapillantó tükrömben, hogy teljesen rám ragadt egy autó, de szinte a fenekében volt az én autómnak. És nyomult, jött utánam. Valószínűleg nem az az utca volt a cél, ahová én mentem, de folyamatosan követett, villogott és dudált. 

"Női sofőr" - gondolhatta, de igazából teljesen mindegy mit gondolt. A szabályokat be kell tartani, és engem egyáltalán nem zavar, ha ő sietni akar valahová, csak engem ne zavarjon a közlekedésben. 

Ha jól belegondolunk, mindenki arra vágyik, hogy vele kedvesek legyenek, megértésék őket, barátságosak legyenek, de mégis sokan úgy gondolják, hogy nekik ezt nem kell megtenni. Az ember nem tud kibújni magából, és sokszor nem is akar. És ez meg olyan szomorú. 

Ezért igyekszem arra tanítani a gyerekeimet, és az iskolai gyerekeket, hogy kedvesnek lenni menőbb, mint undoknak. Remélem, hogy sikerülni fog!