Ma volt az utolsó nap. Nagyon megható és nagyon aranyos kis nap volt. Már régen éreztem ilyen karácsonyi hangulatban magamat, pedig én nem vagyok egy nagy karácsonyozó.
Tegnap este sütöttem muffint, gondoltam viszek azoknak a kollégáknak, akikkel együtt dolgozunk, vagy meghittebb a kapcsolatunk (értsd: a gyerekeim osztályfőnöke volt pl.), és én is kaptam apró kis kedvességeket. Nagyon cuki volt.
Aztán a gyerekek játszottak, majd az iskola karácsonyfájánál énekeltünk egyet, kaptak szaloncukrot és csináltunk egy osztályképet.
Kicsit szomorú voltam, mert Dávidom már ma nem volt, de majd ha megjön, csinálunk egy újat.
Összességében a háláról akartam írni, hogy szeretek itt dolgozni, jól is érzem magam. És szerintem el is fogadtak. Jó érzés.
Hálát akarok ma adni neked, Istenem,
mert a hálában érezhetem meg közelségedet.
Nem akarom elfelejteni a beszélgetés utáni ölelést,
a hosszú veszekedés után odanyújtott kezet
és a betegséget követő új kezdetet.
Nem akarok többé rohanásban élni.
Mutass nekem helyeket, ahol megerősödhet bennem a hála,
még ha tovább is kell mennem.
(H. Adolphsen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése