Mostanában sokat hallgatom a gyerekeimet, ahogy zenélnek. Néha döcög, néha gyakorlatlan, néha küzdelmes és veszekedéses, de aztán olyan aranyosak és olyan ügyesek.
Én nem értek a zenéhez, nem is tanultam soha. Ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon szeretem a komolyzenét. Vagyis nem értem. Bár van olyan zene, amit szeretek. Ilyen Vivaldi: Négy évszak című műve. De amióta a gyerekeim zenét tanulnak, azóta lettek kedvenc darabjaim. És azokat sokszor eljátszatom a gyerekeimmel csak magamnak. Igaz, ez még csak Elsőszülött és Kisfiam által lehetséges, mert Kata még csak most kezdte a hegedűt, de ők ketten már nagyon ügyesek.
Sajnos nem túl szorgalmasak, és ezért sokszor érzem azt, hogy felesleges kiadás (mert ez Anya erre is gondol), de aztán hallom őket játszani, és tudom, hogy jól döntöttünk.
A zene kimondottan jót tesz a léleknek.
Ezért játszatom őket sokat, és hallgatom őket sokat.
Mindenki jól jár vele.
Ui: Ez nem olyan karácsonyi hangulatú bejegyzés, de most eszembe jutott, ahogy a kisfiam Csajkovszkij: Régi francia dalát játszotta.
Kisfiam nem vállalta, hogy levideózzam, ahogy zongorázik, de megtalálható a YouTubeon.
Ugyan ez egy cselló-kar, amit ide raktam, de nekem ez is tetszik. :)
A zene jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése