Paprikás krumpli gombával

Aki ismer, tudja, meg írtam is - és ezt többször is mondtam már (és bocsi, de mondani is fogom), hogy nem szeretem a gombát. Ellenben a családom összes többi tagja igen.

Így megcsinálom nekik.

Fényképet nem készítettem az ételről, helyette rajzoltam nektek egyet. Remélem, tetszik :)

(Lehet, hogy többször teszek majd ilyet.)

Ez az étel egy kis változatosságot nyújt a sima paprikás krumplihoz képest, ráadásul mindkét alapanyag könnyen beszerezhető. 

Bármelyik évszakban elkészíthető és friss káposztából készült salátával tálalva igazán pompás étel.

Hozzávalók:

• 1 kg krumpli, 
• 25 dkg bármilyen gomba (ajánlom a laskagombát), 
• 1 fej hagyma, 
• 2 db paradicsom,
• 1 db zöldpaprika, 
• 1 teáskanál pirospaprika, 
• köménymag, 
• olaj, 
• só

Elkészítése: 
Mindenki, ahogy szokta, azaz "a szokásos módon" - hogy stílusos legyek, elkészítjük a pörkölt alapunkat, majd belerakjuk a gombát és a hasábokra vágott burgonyát, sózzuk, fűszerezzük, és készre főzzük.
Ennyi.

Könyvajánló - Újabb Grisham, de gyerekeknek!

Az utóbbi időben rengeteget olvasok. De tényleg.
Úgy érzem, hogy rengeteg pótolnivalóm van, hiszen évekig csak szültem és pelenkát cseréltem, szórakoztattam a gyerekeimet, játszottam, vittem ide-oda őket, és tényleg kevés időm maradt arra, hogy a hobbijaimmal foglalkozzak. Ám ennek ez is volt a rendje.
Most viszont már mindenki elég nagy ahhoz, hogy tudja intézni a maga dolgát és ügyét. Így meglepő módon eljött az idő, amikor újra könyvet foghatok a kezembe, és kikapcsolódhatok.

Bocsássatok meg, kedves ide tévedő keresztények, de most el kell szomorítsalak benneteket, nem bibliai jellegű és mélységű könyveket választottam, nem teológiai eszmefuttatásokat. Szeretem a lelki tartalmú könyveket, és szoktam is olvasni őket. Mark Gungort például nagyon szeretem, és már ajánlottam is nektek a jó kis könyvét. És még sok-sok lelki könyv van, amit szívesen olvasok egyébként. Ellen White könyveit is szívesen veszem elő, és szeretem a lelkületét és üzenetét a könyveinek, leveleinek, üzeneteinek.

Ám most kicsit más műfajokba megyek bele, amelyek régebben is a kedvenceim voltak, és ma is azok. Sokszor írtam már arról, hogy szeretem a nyomozós, krimi jellegű könyveket és szeretem a romantikus regényeket is. Ez utóbbiaknál nem a Júlia és Romana - régi stílusú rövidke kis füzetekre gondolok, bár én azt sem vetem meg, aki ezeket olvassa, legalább olvas! Én annak vagyok a híve, hogy olvasson mindenki azt, amit szeretne, csak olvasson, mert az emberek és főleg a gyerekek nem tudnak és nem szeretnek olvasni.
Én viszont nagyon.

Pénteken írtam arról, hogy befejeztem egy Grisham könyvet, és most azt kell mondanom, hogy újra befejeztem egyet. Ez kicsit rövidebb, ez egy ifjúsági regény, szerintem a nagyobb gyerekek (7-8. osztályostól felfelé) nagyon élveznék. Én is tervezem rábeszélni a lányomat, hogy olvassa el. Jó kis könyv.

 

 Elhamarkodott ítéletek, hamis vádak.
Belőled is lehet áldozat!
A biciklis kölyökügyvéd tisztázza magát.
Theodore Boone ismét az igazság nyomában.

Grisham is azért írta, mert a lánya kérte meg. Ötödikeseket tanít, és ő is azt látta, hogy nem szeretnek olvasni, azért azt mondta neki: "Apa, neked kellene írnod egy könyvet nekik". - és így született meg Theodore Boone.
Én személy szerint nagyon szeretem olvasni, még akkor is, ha ifjúsági irodalom. Nincs olyan hosszú, mint a legtöbb Grisham könyv, pörgős, eseménydús, és együtt tudunk érezni a főszereplő kisfiúval is.
Ez már a 3. rész. Én elolvastam az 1-2. részt is, de nagyon várom a folytatást.
Jó könyv!

Life in colors - Csokiság

Könyvajánló - John Grisham: Szürkehegy

Tegnap fejeztem be ezt a könyvet. Nagyon tetszett.
De mint már sokszor írtam róla, nagy Grisham-rajongó vagyok. Magával ragad a világ, amiben él, ahogy gondolkodik, és egy cseppet sem unalmasak a regényei. Én, aki semmit sem értek a jogi nyelvezethez, mindig is rosszul voltam és vagyok, amikor egy hivatalos levél jön, és értelmezni kell, Grisham könyveinél ezt nem érzem. Teljesen jól elmagyarázza mi miért történik, minek mi a következménye és ébren tart. Tényleg nem tudtam letenni. Mindig kerestem az alkalmat és a lehetőséget, hogy olvashassam.
Szeretem, hogy a hősei mindig valahonnan felülről jönnek (nagy cégektől, akik sokat keresnek), aztán az életük új fordulatot vesz, és részesei lesznek az emberek megmentésének. A kisemberekének.

Ezt a könyvet azért is olvastam, mert bányászokról szól. Tudjátok, az én Férjem bányában dolgozott sokáig, és kíváncsi voltam, mennyire hasonlítanak az itthoni és az amerikai "állapotok". Tetszik az is, hogy "kisemberek" mindennapi életébe, küzdelmeibe tekinthetek be, aki én is lehetnék, akinek egyszer lehetnek nehézségei... Mindenesetre magával ragadó stílusa van. Nagyon szeretem.

A képet egy reggeli közben készítettem. :)

A könyvről:
Samantha karrierje ígéretesen startol a jó hírű Wall Street-i ügyvédi irodánál, ám a 2008-as válság egy csapásra elhomályosítja a szép jövőre nyíló kilátásait. A fiatal jogász lányt egyszerűen kirúgják, és mivel kevés a remény, hogy egyhamar szakmai sikerekre számíthat, hirtelen elhatározásból elszegődik egy isten háta mögötti kis település jogsegélyszolgálatára. A Brady nevű falu 500 kilométeres távolságra, időben 100 évre fekszik Manhattantől az Appalach-hegység bányavidékének kellős közepén, de Samantha legalább igazi gondokkal küszködő, valóságos embereken segíthet. Mielőtt azonban elsajátíthatná a tárgyalótermi fogásokat, máris a mély vízben találja magát. A szénporos városka ugyanis nem olyan békés, amilyennek gondolná. Brady régi titkokat rejteget, a helyiek között sérelmekkel teli ellentmondások feszülnek, a bányaipar pedig nem kímél se embert, se hegyet, se törvényt, se szabályokat. Samantha hamarosan olyan peres ügybe keveredik ebben a kegyetlen és komor világban, amely halálos fenyegetést jelent számára.

John Grisham élő legenda a jogi thriller műfajában. Képes lenyűgözni új, és még mindig képes meglepni régi rajongóit.
Engem ismét sikerült!

Kuckózós kertes élmény

Amikor itt van a tavasz, mindig nagyon várom, hogy a kerti munkák elkezdődjenek. Pedig én aztán tényleg nem értek a kerthez. Férj ebben nagyon ügyes, de mi többiek szeretünk ott lenni vele, és részt venni a kerti munkákban. Jó kis család-csapatépítő alkalom.
Idén sajnos nem haladunk olyan gyorsan, mint szeretnénk. Férj sokat dolgozik, még vasárnaponként is bejár, ami ugye azért rossz, mert ez az egy nap lenne, amikor ráér arra, hogy pl. metsszen. Az időjárásról nem is beszélve :((((
De előbb-utóbb ez is kész lesz.
Nekünk nagy kertünk van, és mindig van benne tennivaló.
Ám néha elfáradunk.
Sajnos a kerti szomszédunk (aki nem egyenlő a házszomszéddal) nagyon elhanyagolta a birtokát. Mi 14 éve lakunk itt, azóta nem csinált vele semmit. Mondjuk így télen néha vannak őzikéink, aminek örülni szoktunk. De elvadult a kertje, és átjön hozzánk is. Kemény csatákat vív Férj a szomszédból átnyúló meggyfákkal, akik éppen nálunk, és a szőlőnk között akarnak kibújni. :)

Mindenesetre... Elfantáziáltam, hogy milyen lenne, ha a kertünkben lenne egy kuckó, ahová le lehetne ülni, pihenni. Mondjuk nem is kelne fel az ember egy idő után, az biztos!
Már egy ideje szeretnénk egy kis helyet, ha nem is ilyeneket, de legalább olyat, ahová az egyszerűbb szerszámokat betehetnénk, hogy ne kelljen mindig mindent lecipelni... De ez egy későbbi álom.
Most álmodjunk romantikusat! :)

A gyerekeknek ez biztos tetszene!

ez a kedvencem :)

Ebben már ellakni is lehetne...

Meg ez is a kedvencem. :)

A képeket természetesen az interneten találtam.

Nyugi van! # Don't stress me! --

Ember kontra természet - elgondolkoztató

Nincs is igazán ezekhez a képekhez mit hozzátenni. Az ember mindenhová beteszi a lábát, tönkreteszi a környezetét, és elhagyja. Szomorú.

Life is color - Sötétbordó

Tulipánok

Rajongok a tulipánokért. A kedvenc virágom.

Én alapvetően nem vagyok egy nagy virágpárti. Úgy értem, a házban van virág, de nem én locsolom, hanem a Férjem, mert én mindig elfelejtem. Amikor egyedül éltem, akkor is sorra kipusztultak, mert nem jutott az eszembe az, hogy meglocsoljam őket. Nem volt fontos nekem, de van, akiknek ez fantasztikusan megy. Gyönyörűek a virággyűjteményei. Az anyósom is ilyen.

Nálam alapvetően nagyon ritkán van vágott virág. Férj is tudja, hogy nem igazán szeretem így a virágokat. Szeretem őket kint, a természetes közegükben, ahol részesei lehetnek a természetnek, szeretem nézni őket, ahogy színpompásak és különlegesek, de az, hogy a vázában néhány napig álljanak, és aztán lehulljon a szirmuk, vagy akármi, na, azt nem.

Ez persze nem jelenti azt, hogy néha-néha nincs ilyen. De Férj tudja, hogy nálam ez nem mérvadó. Míg sok lánynak, nőnek, feleségnek fontos az, hogy virágot kapjon, nálam nincs így. Tényleg. Ő jól tudja, hogy egy tábla csokival nagyobb örömöt tud nekem okozni. Tudja, és ritkán is kapok virágot. Helyette a kertbe ülteti nekem, és amikor itt van az ideje, gyönyörködöm bennük.

Nekem a tulipán ilyen. Rövid életűek, de annyira szeretem őket. Ültetett nekem Férj és a gyerekek sok tulipánt, és remélem, hogy lesz is belőle valami.

Férj néha hoz nekem egy-egy szál virágot, ha talál a kertben, vagy csak úgy, de nem rendszeres. Nekem ez tényleg nem fontos.

Tudom, hogy van, akinek igen. Régebben nem értettem ezt, de láttam nagyon mélyre kerülni házasságot azért, mert a feleségnek volt rá igénye, de a Férj nem tette meg. Amikor megtette, akkor a Feleség érezte, hogy értékelik. Mert ez egy gesztus. Érdemes erre odafigyelni.

Könyvajánló! - Élni szabadon

"Gyakran szoktam hangoztatni azt a sokak számára elsőre furcsának ható gondolatot, hogy csupán két embertípust ismerek. Az egyik csoportba tartoznak a függők, a másodikba pedig azok, akik ennek valóságát tagadják." - így kezdődik ennek a könyvnek a bevezető mondata.
És én ezt a könyvet nagy szeretettel ajánlom nektek, és mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy fontos ezzel foglalkozni. 

Én nagyon szeretem Gábor őszinteségét és tisztelem a szakmai tudását is. Higgyétek el, érdemes elolvasni!
http://adventkiado.hu/search?search_query=horváth+gábor+élni+szabadon&Submit=OK

Nyugi van! # Follow your dreams