Pozitív kihívás - 8. nap

Nemcsak a negatív gondolatok háborítják fel az elménket, hanem a negatív szavak is. A saját magatartásunk és önbecsülésünk, valamint mások hangulata is kilátással van arra, hogy mi hagyja el a szánkat. 

A hétvégén volt egy gyerekfoglalkozásunk, ahol a bábeli történetet dolgoztuk fel. Készítettem a gyerekeknek egy könyvjelzőt, és a foglalkozás végén kiosztottam. 

Aztán odajött hozzám egy felnőtt, és kérte, hogy hagy vigyen el egyet, mert a munkahelyén olyan csúnyán beszélnek, káromkodnak és trágárak, és annyira zavarja őt. 

Valóban, divat lett manapság trágárnak lenni, amit nem is értek. Nekem is van a családomban olyan, akit ez éltet. Amikor ott vagyunk, szinte élvezi, ha káromkodhat és csak így beszélhet. Kértem már többször, hogy a gyerekeim előtt ne tegye, de olyankor csak azért is így beszél. :(

A negatív gondoaltok felháborítják az elménket, de ugyanígy a negatív szavak is.

A saját magatartásunk és önbecsülésünk, valamint mások hangulata és hozzáállása is hatással van rám, ránk. 

Nem tudom, hogy te ezzel hogy küzdesz, mert tényleg van úgy, hogy az ember csúnyát gondol és néha ki is csúszik a száján. De ettől lehet tudatosnak lenni, és odafigyelni arra, hogy mit mondok. És itt nemcsak a csúnya szóra gondolok, hanem a megbántásokra is, a rossz kommunikációra, ilyesmire.

Ha folyamatosan elmondod magadnak, hogy nem tudod megtenni, végül el fogod hinni, és abbahagyod a próbálkozást.  Az életedben végbemenő negatív dolgok végtelenül negatívan befolyásolhatja a körülöttünk élő embereket. 

Tehát a kihívás az használjunk POZITÍV SZAVAKAT. Egy napig minimum EGY NAPIG csak pozitív szavakat használjunk! Nehéz lesz, de próbálkozzunk! Ez az, amit tehetsz és tenni is fogsz! Még KRITIKA sem fér bele!

Ne táplálkozz pletykákkal vagy csevegéssel! Ha negatív megjegyzéseket hallasz, akkor próbáld pozitívra fordítani.

Pozitív kihívás - 7. nap

Te szeretsz aludni?

Én azok közé tartozom, akik sajnálják rá az időt, mert annyi minden más van, amit lehetne csinálni. :)

Alapvetően nincs nagy alvásigényem, sohasem volt. Mindig későn feküdtem, és képes voltam 5-6 óra alatt kipihenni magam. Most is így van ez. Korán kelek most is, és bár nem tagadom, amikor a harmadik gyerekem megszületett, kicsit elfáradtam, így néha-néha lefeküdtem délben vele aludni. Igaz, ez azzal járt, hogy aztán éjszaka nem sikerült aludnom. Ha korán fekszem le (pl. 10 óra), akkor meg 3-kor kelek arra, hogy nem tudok aludni, és csak nézegetek. 

Sokan irigyelnek ezért, mások sajnálnak. De nem kell. :)

Én ezt szeretem. Na például ez az oka annak, hogy van időm sokat olvasni!!

Amikor már mindenki alszik és csend honol a házban, akkor én szépen a kis lámpám fényénél olvasok és olvasok és olvasok.

Persze, tudom, hogy az alvás rendkívül fontos tényező az életünkben és a hangulatunkban is. Magamról tudom, hogy ha csak 3-4 órát alszom, akkor nagyon undok tudok lenni, ez még nekem is kevés. 

Azok az emberek, akik nem alszanak eleget, kemények, ingerlékenyek és leereszkedőek lehetnek. Dolgoztam én is olyan emberrel, aki 3-4 órát aludt, mert úgy érezte, hogy neki mindenhol helyt kell állnia, és ráadásul még munkamániás volt. Sajnos a családomban is van olyan, aki évek óta keveset alszik, és tudom, hogy nem tesz jót neki. Én azért hétvégéken, ha tudom és lehetőség van rá, akkor kialszom a 8 órát, de ez ritkán van, mint ahogy az is, hogy szombat délutánonként, ha nem megyünk sehova (barátokhoz, kirándulni stb.), akkor Férjjel mi délutáni alvást alkalmazunk. A gyerekek már nem, ők csendben vannak. :)

Persze tudom, hogy az alvás elengedhetetlen feltétele a jó fizikai és mentális egészségnek. Jobban tud az ember gondolkodni, ha kipihent és kevésbé borul ki. 

Ezért a mostani kihívás a következő: FEKÜDJ LE 2 ÓRÁVAL KORÁBBAN, MINT ÁLTALÁBAN!!

Egy anya azt mondja ilyenkor, hogy nem tudja megoldani, de higgyétek el, tapasztalatból mondom, hogy igen! A gyerekeket 8 és fél 9 között letesszük aludni, és utána még egy kicsit beszélgetünk, vagy előkészítek ezt-azt másnapra, de ha nagyon fáradt vagyok, 10-kor simán elalszom az éjfél helyett.

Higgyétek el, hogy az ébredéssel sem lesz gond. Én általában fél 6-kor kelek az ágyból, de mivel Férj fél 5-kor kel, legtöbbször vele ébredek. Persze, nem kell kikísérnem és vigyáznom rá addig, amíg elindul, ő az a típusú Férj, aki önellátó.

Azt is észrevettem magamon, hogy ha korábban fekszem és korábban kelek, akkor tudok reggelizni. Bár nem igazán vagyok reggelizős fajta. Leginkább csak a teámat vagy a fél liter vizemet iszom meg reggel, és kicsit később reggelizek. Amikor dolgoztam, ez jobban működött. 

Én egyébként azért kelek korán, hogy rákészüljek a napra. Ilyenkor csak beülök a fotelbe, kitöltöm a teámat, és nem csinálok semmi látványosat. Olvasok, pihentetem az agyam, ha esetleg olyan van, akkor gyorsan összeütök valami ebédet a gyerekeknek. Már ami egy fél óra alatt kész lehet. :)

Szóval tudom, hogy ez a kihívás nehéz az olyanoknak, mint én, aki éjszakai bagoly, de higgyétek el, megéri!

Pozitív kihívás - 6. nap

A mai kihívás szerintem elég szórakoztató lesz.

Azt szeretném kérni, hogy öltözz fel ma szépen! Igen, csak egy átlagos hétköznap van, de miért ne ne vegyen fel az ember ma - vagy ezen a héten egyszer - egy különleges ruhát, amiben jól érzi magát, amiben nőies lehet. Én egyébként nagy rajongója vagyok a szép és kényelmes ruháknak, és a hétköznapokban is szívesen hordok ruhát vagy szoknyát. 

Az utóbbi napokban viszont csak melegítőben és pizsamában tartózkodtam itthon a gyerekeimmel, hiszen betegek voltunk, nyomtuk az ágyat, lázasan feküdtünk, és küzdöttünk azért, hogy "életben maradjunk". 

Én kimondottan szeretem ilyenkor ősszel a harisnyát, szoknyát, pulóvert együtt viselni. Én farmert nem, vagy alig hordok (fázok benne). 

Tudom, hogy ilyenkor ősszel, de legfőképpen télen jók a pulóverek és a vastag rétegű ruhák. Imádom ezt az őszben, ezt a fílingjét és hangulatát.

Nem szeretem, amikor valaki egész nap a pizsamájában mászkál itthon. Most, hogy a nagylányom beteg volt, és feküdnie kellett egész héten, ez más helyzet. Nem is igazán mozdulhatott ki, így egyszerűbb volt. De csak azért nem felöltözni, mert nincs kedvem! Hú, azt nem szeretem, és nem engedem!

Az tény, hogy én gyermekkoromban sem igazán szerettem öltözködni. Nem emlékszem, hogy felvettem volna az anyukám ruháit, vagy belebújtam voltam a cipőibe. Ő hordott pl. magas sarkú cipőket, a munkájából kifolyólag (anyakönyv-vezető volt), nekem még életemben nem volt. Most - így jóval 40 felett - tervben van, hogy veszek magamnak egyet, bár meg kell mondjam, az én 35-ös lábamra, ami széles és rövid, elég nehéz olyat találni, amibe belefér, de rászánom magam azt hiszem. Egyszer. 

Szóval, én mindig annak a híve voltam és vagyok, hogy nem kell mindig jól kinézni kívülről, hogy jól érezzem magam belülről. De tudjátok, van az a kor, amikor már erre érdemes odafigyelni. Azt gondolom, hogy át kell értékelnem ezt is, de egyszer majd erről is írok, vagy talán lesz egy saját magam-féle kihívás projekt. :)

Azt tudom biztosan, hogy a korai felöltözés segít abban, hogy a nap folyamán termelékenyebbé váljak, hogy felpörögjek, és úgy érezhetem magam, hogy tele vagyok energiával. Ha pizsamában lógok egész nap (általában, mondom, mert sajnos vannak olyan ismerőseim, akiknek ez így jó), akkor semmi lelkesítő nem lesz, ami vigyen tovább. Én általában 5 és fél 6 között kelek. Nem mondom, hogy 5-kor már felöltözöm, de 6-kor legtöbbször igen, amikor még a gyerekek alszanak. Férj már nincs itthon, de mégis jó érzés saját magamnak, hogy szép vagyok. Vagy legalábbis igyekszem annak látszani. Ilyenkor szoktam állni és a tükörben nézni magam, és eszembe jut, hogy bárcsak többet hordhatnék szép ruhát!

Mondjuk lehet az is a terv folytatása, hogy elmegy az ember fodrászhoz is. Ez is tervben van, de sajnos előbb a fogorvos jön! Valószínűleg valamilyen gyulladás van a szervezetemben. Nem fáj a fogam, nem fáj semmim, de érzem, hogy nincs rendben valami. És már mindenféle vizsgálatot elvégeztettem. De ehhez meg bátorság kell .

Pozitív kihívás - 5. nap

Könnyen eljuthatunk a saját életünkben oda, hogy elfelejtjük a barátainkat, rokonainkat, kevesebbet kommunikálunk velük, mint szoktunk. Én ezt észrevettem mostanában, és bár szeretnék rajta változtatni, nem mindig sikerül.
Én azért szeretem a Facebookot, amit persze sokan szidnak, de használják azért, mert azokkal az emberekkel, akikkel ritkán találkozom, régi ismerőseim, osztálytársaim, barátaim voltak, de már nem élünk egy településen, azért jó tudni róluk.
Sokszor szidják a szociális médiát, hogy felületesek a kapcsolatok, de én úgy gondolom, hogy csak akkor az, ha nem teszünk érte. Persze, hogy nem olyan közvetlen és mély a barátságom már a Debrecenben élő régi baráttal, vagy az Amerikában élő barátnőmmel, vagy Judit barátnőmmel, hiszen mindenki máshol él, mindenki éli a mindennapjait, és mi is. Mégis tudom, hogy a barátaim, és számíthatok rájuk. 

Ettől függetelnül tény, hogy  a média rossz hatással van az emberekre. A napi hírek mindenkit kiürítenek, közömbössé tesznek. Egy mondattal vagy egy vállrándítással válaszolnak bizonyos helyzetekben az emberek. Mégis valahogy az az érzésem, hogy a hírekről meg tudni akar mindenki.
Persze, hogy engem is érdekelnek a sztárhírek és érdekel a politika is, de nem vagyok hajlandó érte pénzt adni.
Rászoktunk a szövegetes üzenetekre, és a Messengerre. (Én is jobban szeretek írni, mint pl. beszélni. Mármint beszélgetni szeretek, de telefonálni nem.)

Minden ellenére hiszek a kommunikációban és abban, hogy az életünk csak úgy működik jól, ha beszélünk róla. A beszélgetés rendkívül fontos, hiszen a szoros baráti kapcsolatok megtartása nélkül ez  nem is működne.

A mai kihívás? Azt találtam ki, hogy vedd elő a telefonodat, és én az enyémet, és hívj fel 3 olyan barátot, családtagot, akivel már nem beszéltél mondjuk egy fél éve. 
Érd el őket, és legalább 20 percet, vagy többet beszélgessetek. A Messenger hívás is remek lehetőség, az legalább ingyenese! Tudd meg, hogy mi van velük, hogy él, mi van a gyerekeivel, a munkájával, és beszélgessetek.
Ez lesz az egyik legnehezebb feladat számomra, mert tényleg nem szeretek telefonálni. De majd igyekszem megoldani.

Én most jelenleg nem bírok beszélni (beteg mindenki a családban), de ha meggyógyultam, ez lesz az első. :)

Pozitív kihívás - 4. nap

Lásd a pozitívat is a negatívban!
Nagyon fontos! Higgyétek el!
Én egy, azaz két olyan családtaggal vagyok rokonságban, akik szó szerint utálják az életet, és állandóan csak azt látják, hogy az élet milyen SZAR. Bocsánat, hogy ezt így ide leírom, de tényleg így gondolják. 
És hihetetlen energia-vérszívók. Ha te örülsz, biztos, hogy rögtön lelomboznak, és elveszik a kedved az élettől. Biztos, hogy semmit sem tudsz jól csinálni, és semmire sem vagy alkalmas. A gyerekeid rosszak,  szófogadatlanok, és persze erről is te tehetsz!  Én legyek hálás, amiért Férj a férjem (az vagyok  egyébként),  mert ő  mindenben a legjobb, de ő kaphatott volna jobbat is tőlem! :( (Ezt mondjuk kétlem, de nem vitázok velük!)

Szóval, biztos tudjátok, hogy miről beszélek. 

 Nem tudom, hogy Einstein mondta-e ezt, de akkor is igaz. Én már csak tudom!


Néha nehéz a dolgok fényes oldalát nézni és látni, különösen akkor, ha sok stresszhelyzetben van az ember. Na de ennyire! 
De a pozitív látás rendkívül fontos, és segít abban, hogy növekedjek, erősebbé váljak, legyőzzem a negatívságot és tovább haladjak. Muszáj!
A mai kihívás: Írj le 3 negatív dolgot, amelyek befolyásolják az életedet. 
Aztán ezután írj le mindegyik mellé 5 pozitív tényt. Mindegyik negatív dologról! Hidd el, hogy a pozitív dolgok erősebbé  és  bölcsebbé tesznek. 
Nem szeretek helyzetekbe bocsátkozni a negatív emberekkel. Nem mondom, hogy könnyű ez minden helyzetben. És még kritizálni sem akarom, mert nem  ismerem a helyzetüket. De hiszem, hogy mindenből van kiút, csak meg kell keresni!

Anyósomat meghívták érettségis osztálytalálkozóra. Azt mondta, hogy nem megy el, mert semmi kedve a nyomorúságáról beszélni. Én meg nem értettem az egészet. Igen, nehéz az élete, vannak benne problémák, de ez nem erről szól. Arról, hogy találkozik a régi ismerősökkel, barátokkal, osztálytársakkal. Meghallgatja őket, és ő pedig beszél a jó dolgokról. A két fiáról, a 4 unokájáról.  De számára ez sem pozitív.
Így sajnos nincs mit tenni!

ÉN nem akarok besavanyodott emberként élni, és ha lehet teszek is ez ellen! 
Lehetővé teszem, hogy megváltoztassak dolgokat az életemben. Nehéz elengedni a rossz dolgokat, persze, hogy az. De hagyjam, hogy ott ólálkodjon az agyamban, és bekebelezze azt?
DEHOGYIS! 
Semmi szükségem rá!

Nem olyan régen valaki azt mondta, hogy szerinte mi Férjjel nem is vagyunk boldogok, hogy mi csak megjátsszuk ezt az egészet, mert nincs olyan házasság, ami jól működik. És hogy biztos benne, hogy Férj megcsal engem, és megérdemlem. :( 
Persze erre rájött még a hitünk és az én természetem és életem kritizálása. 
Az az igazság, hogy mivel tudom, hogy ki mondta és ki mondja, nem veszem komolyan. Sőt, nevetek rajta. Nem kell nekem ezen agyalni, és főleg nincs szükségem arra, hogy bizonygassam, hogy én tényleg boldog vagyok, és szeretek pozitív lenni.
Ezért nem is hagyom, hogy bárki befolyásolja ezt! -Nem mondom, hogy könnyű, de küzdök ellene!  

ENNYI!

Pozitív kihívás - 3. nap

Biztosan észrevettétek már, hogy a Pozitív kihívásaim, amiket szeptemberre kitaláltam magamnak nem naponként osztom meg, noha az van odaírva, hogy ... nap. Eredetileg úgy volt, és így is terveztem, de mivel mindig rohanósak a napjaim (mily meglepő! :) ), és a feladatok átgondolásához is kell idő, oda jutottam, hogy bár napokra osztom le a feladatokat, de mégis inkább hetekre koncentráljunk. 

Remélem, hogy gyalogoltok már. Én nagyon élvezem. Nem mondom, hogy mindig, mert az utóbbi időben kicsit sokfele kellett menni egyszerre, de azért igyekszem.

Továbbá remélem azt is, hogy  összeszedettebbek lettetek. Nekem sokat jelent pl. hogy felírok mindent, mert így is sok mindent elfelejtettem.  

De nézzük csak meg a mai feladatot, és napot!


A mai pozitív kihívás: Keress egy új barátot!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, vagy kinek okoz ez gondot, de én könnyen barátkozom. Mindig is így volt. Ma sem okoz gondot nekem új ismeretségeket kötni. Valószínűleg ennek a közvetlen stílusom és a kissé extravertáltságom is az oka. :)

Gyerekkorom óta így volt ez. 

Emlékszem, hogy nagymamáméknál voltam, és a szomszéd barátnőmmel szép köveket szedtünk össze az udvarról, és elhatároztuk, hogy eladjuk, hogy egy kis zsebpénzt szerezzünk. :) Ez a 80-as évek eleje. Kisiskolások voltunk, és gondoltuk, jó móka lesz. Már akkor is én voltam az, aki megszólítottam arra járó bácsikat és néniket, hogy ugyan, vegyenek tőlünk köveket. Persze, nem vettek, és mi meg nem értettük miért... 

De ez nem esik nehezemre most sem. Nem eladni dolgokat, hanem megszólítani embereket. 

Hátsó szándék nélkül. 

Mivel én fiúk között nőttem fel, és csak fiúk vettek körül (két bátyám és két fiú unokatestvérem van) esélyem sem volt olyan dolgokra, ami lányos. Babáztam néha, de szívesebben másztam fára és fociztam kint az udvaron, így nem is csoda, ha látványosan fiús lány lettem. Mindenkivel mindig jóban voltam, és megtanultam a fiúk mellett nem hisztizni, nem műsorozni, hanem egyenesnek lenni.

Sohasem vetettem be női praktikákat, mert nem tudtam, hogyan kell. Most sem tudom. 

Azt viszont tudom, hogy az őszinteség fontos dolog.

Nekem mindig is az volt. 

Én mindig kimutattam és kimutatom az érzéseimet, és ez most is így van. Ahogy a Facebookos oldalamon is áll  ez a Fodor Ákos idézet:

                                            

Amikor idekerültem Mórra, a régi főnököm azt mondta nekem, hogy "Á, ott nem fogadnak be minden jött-mentet!" Ez akkor engem megdöbbentett, és nem értettem, miért mondja. Aztán idekerültem, és láttam ám, hogy van abban igazság, amit mond, de ez  nem miattam van. Legalábbis reméltem. :)

Be kell valljam őszintén, hogy Mór egy alapvetően zárt közösség. Sok a sváb (bocsánat, ha éppen sváb olvas engem), de ők kicsit maguknak valók. Nekem a dunántúli mentalitás is szokatlan volt, attól függetlenül, hogy mindenki nagyon kedves volt velem, de távolságtartó. Mi Szabolcsban mindenkinek örülünk, és ha még sohasem találkoztunk, akkor is úgy érezzük, hogy nagyon jóban tudunk lenne, egyetlen beszélgetés után.

Férjem is mindig mosolyog, mert ha vonatozunk, vagy nyaralunk, utazunk vagy elmegyünk  valahová, én hamar összeismerkedek bárkivel és jókat beszélgetünk. Ő ellenben jól el van a maga csendességében. 

Aztán egy idő múlva azt vettem észre, hogy sok barátom lett itt Móron. Férj szerint több ismerősöm van, mint neki, aki móri. De aztán megnyugtattam, hogy a többség, akikkel  megismerkedtem és jóban lettem, szintén jött-ment, azaz betelepült, nem móri. Vicces, de higgyétek el, hogy a legtöbb alföldi. :)

A barátok fontosak. Az emberek annyira utálják egymást és kritikusak egymással. Én ezt nem értem. Nem értem, hogy valaki hogyan tud gonosz lenni a másikkal, vagy keresztbe tenni neki. Persze, tudom, az emberi természet...

De számomra az a cél, hogy ne így legyen.  

Barátokra szükség van. A Barátok az élet fűszerei. Segítenek. 

Bátorítanak, támogatnak, meghallgatnak, erősítenek, és ha kell elmondják neked, hogy éppen milyen butaságot csináltál aznap. Jelen vannak életed legfontosabb pillanataiban. Lelkizni lehet velük. Nevetni, poénkodni. Rendkívül értékes "eszközei" az életünknek. Egy jó barát tud támogatni, tudja, hogyan kell figyelni, megmosolyogtatni, felvidítani, és kihozni a legjobbat belőled. Szükség van erre!

De a mostani feladat nem lesz egyszerű!

Keress egy személyt, akit nem ismersz nagyon. Lehet munkatárs (Figyelem! Szigorúan barátságról beszélek! Ezért azt ajánlom, javaslom, hogy ugyanolyan nemű legyen! Sokszor volt már gond abból, hogy valaki a munkahelyén úgy gondolta, hogy x vagy y (a másik nemből) az ő lelki társa, de ez nincs így. Mármint házasoknál mondom. Sok gondot okoz az ilyen jellegű barátkozás. 

Tudom jól. Amikor még nem volt Férj, akkor is könnyen barátkoztam. Fiúkkal és lányokkal is. A fiúk ezt sokszor félreértették, én meg nem értettem, csak utólag. A nyílt természet veszélye ez! :)

Emlékszem, hogy volt egy fiú egy gyülekezetben (akkor még Nyíregyházán éltem), akivel nem igazán barátkoztak a lányok bizonyos okok miatt. Kicsit tapadós volt, és nagyon akar maga mellé valakit. Én őt nem ismertem, csak beszélgetni kezdünk, aztán ő úgy érezte, hogy ebből több is lehet. Már a gyülekezet tagjai is csak mosolyogva annyit kérdeztek: "Ti barátkoztok?" - Igen, válaszoltam, mert tényleg barátkoztunk. Aztán értettem meg, hogy ők nem erre gondoltak. Én sem. :)

Csak nem értettem sohasem, mert nálam nem így működött, hogy ha egy fiú meg egy lány beszélget, akkor miért kell rögtön többet belelátni, mint ami. Nem igaz? 

Ha egyedül vagy, az más, de ha HÁZAS VAGY!, az nem más.

Sok embernek van szüksége arra, hogy beszélgessenek velük, mert sok a magányos ember. Ez nekem kicsit küldetés is. :) Nincs abban semmi rossz, ha beszélget az ember másokkal, ha ismeri a határokat. De oda kell figyelni!

Én ismerkedtem már meg jó fej emberekkel edzőteremben, munkahelyen, az iskolában, amikor vártam a gyerekeimet, buszra várva... érdemes beszélgetni emberekkel. Észrevenni és megtörni a jeget. Van, aki erre vár! 

Csak beszélgetni velük a napjukról, meghallgatni őket, megdicsérni a ruhájukat, bármiről. 

Ez jót tesz mindenkinek. 

És máris úgy érezhetjük, hogy tettünk valami jót!

És ez lesz a következménye. Én már csak tudom!                                       

 Nagyon sok ilyen történetem van, amiért érdemes!

Itt találod az előzményeket:
1. nap 
2. nap

Pozitív kihívás - 2. nap

Nagyon fontos számomra a pozitív hozzáállás. Én legalábbis igyekszem és nagyon szeretek is jó dolgokat felfedezni, felismerni. Nem szeretem, hogy az emberek annyira undik és agresszívak egymással. Én szeretném, ha kedvességgel lenne tele a föld és egymásra figyeléssel.

Nagyszerű módja annak, hogy a hozzáállásom pozitív maradjon, hogy irányítsam az életemet, és na hagyjam, hogy a feladatok felhalmozódjanak. Én hajlamos vagyok felhalmozni a dolgokat, hogy aztán a fejemre borulnak a dolgok. Nektek szokott ilyen lenni, amikor összegyűlik sok minden, és nem látod át, vagy nem tudod, hogy mibe fogj? 

Tudom, hogy normális rendszer kell az életemben, mert tudom, hogy túl sok minden történik egyszerre az agyamban, és túl sok mindennel foglalkozok egyszerre. Én személy szerint nem hiszek a zseni és a káosz elméletének összefüggésében. A káosz az káosz, és nem lehet átlátni. 

Én a szórakozott és a figyelmetlen kategória vagyok még a magam számára is, mert túl sok mindennel foglalkozom egyszerre és túl sok minden történik az agyamban egyszerre. És ebből szoktak gondjaim lenni. Magam számára is. 

A mai pozitív kihívás: Állíts magadnak 3 kis, apró célt, és érd el őket!

Bármi lehet. Valami, amit elrontottál, és ki szeretnéd javítani. Valami, amit szeretnél elkezdeni, amit megvalósítani tervezel, vagy amin változtatni szeretnél. Ha csak vásárolni szeretnél egy könyvet, vagy érdekel egy új hobbi.

De lehet ez személyesebb cél is, ami később nagyobbá válik! Valami újat megtanulni, esetleg korábban lefeküdni aludni, ilyesmi!

A célok fontosak.

Én kb. egy éve érzem úgy, hogy vannak új céljaim és terveim. Eddig nem értem rá, a gyerekekkel voltam elfoglalva, a saját kis világomban éltem, de muszáj kilépni belőle. Nem mondom, hogy könnyű lesz, és hogy nem izgulok, de muszáj elérnem valamit és muszáj kilépnek a megszokottból.  Ezt érzem egy ideje.

Ezért nagyon fontosnak érzem, hogy meggyőződjünk arról, hogy  ezek a tervek, célok kihívást jelentenek és megéri!

Volt egy időszak az életemben, amikor mindig mindent feljegyeztem, felírtam, hogy ne felejtsem el. És írtam azt is, hogy az adott napon milyen örömök, pozitív élmények értek. Ez sajnos elmaradt egy ideje, és érzem is ennek a hatását. Pedig mindig alig vártam, hogy leüljek és leírjam. Kell az a lista!

Azért, mert ha felírjuk reggel, hogy mi az a 3 cél, amit szeretnénk aznap megcsinálni, akkor megtanít arra figyelni minket. De úgy van ezzel az ember, főleg, ha anya és feleség, hogy a maga dolgait mindig hátrébb teszi.
Nagyon könnyen megy ez, mert a házi munkával felgyorsulnak a dolgok, annyi mindent kell elintézni, és a célok, az álmok nem valósulnak meg, pedig jót tesz!
Én magamon éreztem,  hogy ha nem volt szervezett az életem, akkor káosz lett úrrá rajtam. És akkor bizony nem mindig volt kedvem dolgokat megvalósítani. Húztam-halasztottam, aminek az lett a következménye, hogy utána rohannom kellett, és összecsaptak a hullámok a fejem felett.

Éppen ezért nagyon fontos arra figyelni, hogy ne okozzon ez is plusz frusztrációt az életemben! Ennek elkerülése érdekében ütemezzük be a dolgokat, amelyeket el akarunk érni azon a napon.
Állítsunk egy szilárd listát azokról a célokról, amelyeket el szeretnénk érni, és készítsük is elő!
Bennem egyébként mindig van valami kis félelem, vagy idegesség ilyenkor. Tudjátok, a gyomorban az az idegesség-féle...
De fontos, hogy meg is valósítsuk az álmainkat, apró terveinket, mert így tudunk előrelépni.

Ja, és nagyon fontos, hogy bátorítsuk egymást!
Olyan gonosz a világ, és olyan sokan lehúzzák egymást. Szüksége van arra másoknak, hogy mi legyünk a pozitív bátorítás számukra!
Ez az igei gondolat segít engem, a kedvenc bátorításom:

Pozitív kihívás - 1. nap

Már egy ideje érlelődik és formálódik bennem az, hogy változtatni kell az életemen. Sokáig nem volt ez így, de az utóbbi időben sok mindent átértékeltem. Nagyon jó volt erre a nyár nekem. Sokat segített mérlegelni és értékelni. Ezért gondoltam, hogy kihívások elé állítom magamat (csakis magamat, de ha van kedvetek, csatlakozhattok! :) ) 

Biztos vagyok benne (magamat ismerve), hogy nem nem lesz mindig folyamatos, de azért próbálok figyelni rá, már csak azért is, mert már ezeket kidolgoztam, csinálom is egy ideje. 

A nyár nekem nagyon jó volt, feltöltődtem. De sok rossz dolog is ért az utóbbi időben, amit meg nem akarom, hogy bekerüljön az életembe, és meg kell tanulni nagyon kontrollálni magamat. Szeretek egyébként kontrollálni, erősen kontrollos személy vagyok. :)

Úgyhogy muszáj magamat is egy kicsit gatyába (szoknyába) ráznom!

Nagyon sok mindent szeretnék változtatni az életemben. Sok mindenre kell odafigyelnem, mert sok dolog történt velem és bennem. Lelkileg, fizikailag egyaránt. Éppen ezért elhatároztam, hogy most egy kicsit tudatosabbá teszem a napjaimat. Mert nem jó halogatni.

Nagyon sokszor van bennem elhatározás, változásra való kényszer (a szónak a jó értelmében), de sajnos előfordul, hogy nehezen indulok el, vagy hozok meg egy-egy döntést. Most is rengeteg ilyen van az életemben. Nagy bennem az elhatározás (újra), de egy döntést meghozni nem mindig egyszerű és főleg nem mindig kényelmes.

Sokszor érzem, és tudom is tudatosan, hogy változásra van szüksége az életemnek (NEM AZ ÉLETEMBEN!), de nem mindig tudom, hogy mit is akarok, mit szeretnék és min akarok változtatni. 

Most nem olyan régen készítettem magamnak egy tervet, a szeptember erről fog szólni. Egy 30 napos projekt, elsősorban magamnak, aztán majd meglátjuk.

Mert muszáj volt meghoznom néhány döntést, amit szeretnék, nagyon szeretnék betartani. 

Önmagam és az egészségem érdekében. Remélem, hogy sikerül!

A mai, első kihívás: MENJ! MOZDULJ KI! GYALOGOLJ!

Igen, ez elég egyszerűen hangzik, és lehet, hogy minden nap csinálod is, amikor dolgozol vagy amikor a gyerekeidet elviszed az iskolába, óvodába, de mégis, én többet szeretnék ettől.

Azt, hogy jobban odafigyeljek magamra!

Elkényelmesedtem, és ezt a tavalyi év remekül megmutatta.

Nagyon könnyű az embernek, ha hazaér, leülni a fotelba, lefeküdni az ágyra, megnézni egy filmet vagy tölteni egy jó kis forró csokit..., de én látom magamon, hogy a mozgáshiány milyen rossz hatással van az emberre.

Egykor sokat mozogtam, most kicsit eltunyultam. 

De most elkezdődhet valami, és szó szerint előreléphetek, előreléphetsz!

Én nagyon szeretek gyalogolni, mindig is szerettem. A tavalyi év a kényelemről szólt, de idén! Gyalog fogunk iskolába járni. A gyerekeim alapvetően szeretik, bár szoktak háborogni, de ez van! Mindenkinek jót tesz. Mert gyalogolni jó!

Tényleg szeretek gyalogolni, és szoktam is, mindenhova gyalog megyek ha lehet, de a bokámon nem olyan régen felfedezett csontkinövés nem mindig teszi ezt lehetővé. Konkrét és erős fizikai fájdalmaim vannak, és reggel kb. fél óráig tart beindulni. (Csak úgy mondom:október 15-re van időpontom az ortopédiára. :( ) Nagyon erős fizikai fájdalmaim vannak, és nem tudom, hogy fogják ezt orvosolni, megoldani. De mindez ellenére én szoktam gyalogolni, mert tudom, hogy muszáj.

Nem a lényeg, hogy megszakadjunk az izzadtságtól, csak az a fontos, hogy mozogjunk, hogy nyúljanak az izmok. Néha én menni alig bírok, de ebben közrejátszik az is, hogy van néhány kiló túlsúly rajtam. :( Csak az a fontos számomra, hogy mozgassam a lábam és tiszta levegőt engedjek be a tüdőmbe!

Az előző iskolai időben sokat sétáltam a környéken. Egyedül. Elindultam és kb. 20-30 percet mentem. Közben fákat fotóztam és a természetet bámultam önfeledten. Itt van a Vértes tőlünk kb. 5 percre, és nem használjuk ki! Azért ez megdöbbentő!

Néha hajnalban (ez iskolaidőben, mert most nyáron tovább pihenünk) felmegyek a kertbe (oda is egy kemény állóképesség feljutni!, szerintem remek edzéstervet lehetne kidolgozni nálunk), amikor a gyerekek még alszanak. És csak szívom be a friss, kellemes reggeli levegőt és érzést. Persze az lenne a legjobb, ha az ember elmehetne egyet hajnalban sétálni (nem futni), már jobban indulna a napja. Azt is tudom, hogy minden csak hozzáállás kérdése. 

Tavaly kicsit elkényelmesedtünk a gyerekekkel. Egyszerűbb belerakni az autóba a táskát, az ételt és beülni. Idén úgy terveztem, hogy gyalogolni fogunk. Jót tesz az agynak és a lábaknak is. Meg nekik is, hogy kicsit frissebben érkeznek az iskolában, és még jól működik az agyuk. 

Én a legjobban egyedül szeretek sétálni. 

De ha van valakinek kutyája, úgy is jó. Esetleg mehetünk a társunkkal is, vagy a gyerekekkel, de akkor abban az időszakban nagyon fontos, hogy NE LEGYEN NEGATÍV KOMMUNIKÁCIÓ! Mert akkor felesleges volt eljönni. Nem tesz jót senkinek!

Mint mondtam, én ilyenkor fákat fotózok, mert a fáktól mindig jókedvem lesz. 

 
És hogy mi mindenben segít ez minket?

1. Segíti a vérkeringést. Nemcsak felébreszti az embert, hanem éberebbé is teszi. Különösen azoknak ajánlom, akik ülőmunkát végeznek. Pl. magamnak, aki bár egész nap teszek-veszek, és elfáradok, mégsem olyan fizikai megterheltség ez. Ráadásul kiüríti a mérgező toxinokat, és segíti az emésztést.

2. Egészségesebbek leszünk. Szükség van az izmainkra. Én az utóbbi időben éreztem, hogy valami nem úgy működik már. Nem úgy mozgok, nem úgy bírom az iramot.

Ezért muszáj tennem érte! Egy bizonyos kor után pedig még jobban oda kell figyelni. S mert én sem tartom magam még idősnek, öregnek, vagy korosodónak :), fontos, hogy erre is odafigyeljünk. Ráadásul erősíti a szívet, ami nem egy utolsó szempont.  Ha sokat sétálunk, mozgunk, akkor a szívbetegség, a cukorbetegség és más súlyos egészségügyi problémák is kevesebb kockázatot hozhatnak.

3. Stresszcsökkentő - Ó, igen! Én nagyon stresszes ember vagyok alapvetően. Mert szeretek valamit jól megcsinálni. És ha nem úgy működik, vagy valami gond van, akkor ideges leszek. Régebben,  egy időben stresszevő voltam (Néha még most is előfordul, de már jobban figyelek.)

A napi séta kiváló stresszoldás. Lehetőség arra, hogy elhagyva mindent, a munka nehezét, az életgondjait, és családi problémákat (Ha vannak), a küzdelmeket a gyerekekkel kijárjuk magunkból. 

Nekem ez szokott segíteni. 

Amikor elmegyek sétálni, a virágokat, fákat, a természetet figyelem. 

És persze benne Isten nagyságát. Számomra ez a megnyugtató!

4. D-vitamin pótlás! Ez nagyon fontos. Meg az is, hogy nyáron nem rekkenő hőségben tesszükezt. A D-vitamin fontos abban, hogy testünk erős csontokat építsen. Segít az immunrendszer szabályozásában, valamint olyan dolgok esetleges megelőzésében, mint az autizmus, az autoimmun betegségek, rák, krónikus fájdalom, cukorbetegség, magas vérnyomás. Az influenza kezelésére is kiváló. És persze a depresszió ellen. A napfény gyógyít! Ja, és a legjobb INGYESEN D-vitanim-kúra!

A szervezet minden nap kap a napfényből, az nagyon jó! Legalább 20 percet kell kint lenni! 

Úgyhogy kezdjünk is bele!

Vagyis én kezdjek bele!
Itt az ideje annak, hogy megszüntessem a stresszt az életemben, és elmondjam, hogy a mai napom is jó és boldog volt! 

Aztán a többi jön magától!