2. nap - Fonyód

Amikor nyaralni megyünk, szeretünk érdekes helyeket felfedezni, megtalálni, rátalálni. Mi azok a típusú szülők vagyunk, aki elsősorban az élményben hisznek és az élmény ajándékában. Ezért mindig, ahová megyünk, igyekszünk különleges helyeket felfedezni.
Idén ilyen volt a Dínó-és Kalandpark Reziben, ahová úgy szerveztük az utazást, hogy a gyerekeknek nem mondtuk meg, csak azt, hogy meglepetés helyre megyünk. Persze, utazni kellett egy kicsit, mert ez másik megyében volt, de én nagyon örültem, mert legalább elmondhattam, hogy végre jártam Zala megyében, még ha csak Reziig is jutottam. :)
 
Nem igazán szeretem a dínókat, és nem szeretem azt a tudatot, ami körbeveszi őket. Nem hiszem, hogy millió évezredekkel ezelőtt éltek. De valamiért a gyerekek - minden gyerek - szereti őket, így gondoltuk, jó ötlet lesz, és nem csalódtunk. Nagyon tetszett nekünk ez a park, már mondták is, hogy jövőre is jöjjünk ide vissza. :)

Mindenféle dínóval találkozhatott az ember. Én nem annyira szeretem a dínókat, és nem is lelkesedtem a mese iránt sem, amit a tévében is adtak egykor. Már nem emlékszem mi volt a címe, csak dínók utaztak különböző korokba, hogy megismerjenek más dínókat. :)

Mutatom, mi volt az egyik legnépszerűbb a családban. Több képet is készítettem erről, mert nagyon élvezték, és a Park részéről is jó ötlet volt. Nálunk még Férj is bevállalta egyedül és olyan jól elvolt, mint egy kisgyerek. :)

 

 

 

Mutatom! :)

Amit még nagyon élveztek (a sok játék mellett) az az Kincsmosás volt. Vettél egy zacskót, és mindenféle kincset lehetett kimosni belőle. Nagyon vicces volt. És persze, hogy ebbe is beszállt apa. Ha még nem mondtam volna, néha úgy érzem, hogy 4 gyerekem van, de IMÁDOM őket!

A kincs!

Aztán jöttek a sok vicces és aranyos játékok, amit persze, hogy mindet kipróbáltuk. Sorba mindet és volt, hogy többször. 

Vágtattunk Dínókon.

Utaztunk Dínó vonaton!

Lecsúsztunk mindenen, ezt is nagyon sokszor.

Még én is bevállaltam a tériszonyommal és a bátortalanságommal. De Zsófi legalább élvezte. :)

Falat másztunk, csak lightosan :)

Megültük a bikát.

Minigolfoztunk, bár ez a pálya nem volt jó. A legjobban a balatongyöröki minigolfpályát szeretjük!

Kicsit vízitekertünk.

Szörföztünk, amit Kata a legjobban szeretett. Ide sokszor visszajöttünk.

Ugráltak a gyerekek, és tényleg azt kell mondjam, hogy Kata volt ebben a legjobb. Ő nagyon élvezte.

Így is ugráltak. :)

Vajon ki lesz a Dínók vacsorája?

Az én fiókáim

Dínógolás :)

Készülés a mászásra

 

Másztak

Elfáradtunk.
Késő délután értünk haza, leégve és energiát vesztve, de azért este még belefért a fagyizás a kedvenc fagyizónkban. :)

Somlói. Ha Fonyódon járunk, csak itt eszek somlóit.

Nagyon jó kis nap volt. Még akkor is, ha nagyon leégtem. Én nem igazán bírom a Napot, vagy a Nap nem bír engem, de mindig úgy nézek ki, mint egy rák vagy cékla.

Folyt.köv.

Life in colors - Vidám világos bulis

Most úgy is ilyen nyári, vidám hangulatú időszakom van. Nemsokára elkezdődnek a baráti bulizások, látogatások is. Úgyhogy ezek a legjobb színek hozzá.

1. nap - Fonyód

Egy nap késéssel ugyan, de megérkeztünk Fonyódra. Nem mentünk a szállásra, hanem az egyik kedvenc éttermünkben kezdtünk, a Torony Étteremben. Nagyon-nagyon jól főznek itt, és mindig találok magamnak valami különlegeset és finomat.

Tudjátok, az a bajom, hogy a legtöbb étteremben a vegetáriánus étkezés azt jelenti, hogy van rántott gomba és rántott sajt, és ennyi. Pont ezt a kettőt nem szeretem. Még a sajtot, ha nincs más, meg is eszem, de nem szeretem a sajtot, és ha lehet, kihagyom az étkezésemből. 

De itt jól főznek, és tavaly ettem is vegán ételt itt, de most is volt újdonság. 

Bár előszeretettel részesítem előnyben a vegán ételeket, a rántott dolgoknak nem igazán tudok ellenállni. Itthon is kirántok egy karfiolt vagy cukkinit, és az nekem elég étkezésre. Csak úgy, magában. 

Így itt is kaptam a lehetőségen, hogy a panco-morzsás ételeket megkóstoljam, és nagyon finom volt.

A Torony Étterem fala - ez egy torony :)

Férj, nem is Férj lett volna, hát persze, hogy a pizzát választotta.

Az én panco-morzsás zöldségeim. Nagyon finom volt.

 

 

 

Mivel erősen macskás család vagyunk, és hagytunk otthon hármat is, nagyon örültünk a lehetőségnek. Az étteremnek van egy saját macskája, ami odavonzza a gyerekeket. Már tavaly is kifigyeltük, de nem volt simogathatóan közel, idén viszont a pincérek rögtön szóltak nekünk. Így nem maradt más választása Saci cicának, mint nem menekülni előlünk! :)

Az étteremben készült családi kép.

Ebéd után naná, hogy lementünk a Balaton-partra, de mivel előtte vihar volt, és erős szél fújt (látszik a csurkámon - copfomon), nagyon hullámzott a víz, és hideg is volt. De persze azért a gyerekek nem bírták ki, hogy ne menjenek bele kicsit.

Apával

Anyával

A lábáztatás nagyon fontos művelet, és utána valóban nagyon nehéz kiszedni őket a vízből. :) De már a tudat, hogy Balaton-közelben vannak...  

 

Ezután indultunk el a szállásra. 

Autóval jöttünk, de a vonatközlekedés is megoldott lett volna. A Balaton mellett áll meg a vonat, és kb. negyed óra gyaloglásra van tőlünk a szállás.

 Céges üdülőbe mentünk, és nagyon szívesen jövünk ide jövőre is. :)

 Folyt. köv.

Nyaralni vagyunk, csak még nem indultunk el!

Vagyis: Hivatalosan nyaralunk. De nem mentünk el, itthon vagyunk még! 

Egy hosszú itthon tanulás után és egy nagyobb festési munkálat után úgy gondoltuk, hogy elmegyünk, és pihenünk egy kicsit. Férj cégének van egy céges üdülője, ahol tavaly is voltunk, és már februárban le kellett adni a jelentkezési kérelmet. Akkor még nem volt szó vírusról meg bezártságról... mindenesetre megkaptuk a nyaralási lehetőséget. Ezen a héten. 

De még nem vagyunk ott. 

Az történt ugyanis, hogy a múlt héten Férj rosszul lett. Iszonyúan begörcsölt a hasa, és nem bírt létezni. Napokon át kínlódott, amikor is szombat hajnalban elment az ügyeletre, és onnan be kellett menni Fehérvárra a sürgősségire. Hát, emberek! Komolyan mondom!

Én értem, hogy az egészségügyben dolgozók bizonyos dolgok miatt háborognak, de a betegeket is teljesen megértem. Az valami kriminális!

Szombaton hajnal 4-kor jutottunk be, és fél 12-kor jöttünk haza. Tényleg ennyi idő volt az, hogy vért vegyenek, megultrahangozzák, adjanak neki egy infúziót, és azt mondják, hogy nem találtak semmit, hazamehet. 

Haza is jöttünk. Jobban is volt vasárnap. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy pont a születésnapja volt, és - bár elég durva születésnapi ajándék az, hogy infúziót kap valaki -, azért tényleg jobban lett, és lelkesen is készültünk az ünneplésre. Mivel Férj nem tortás és édesszájú, a család többsége (Kisfiam kivételével) nagyon szereti a linzert, anyósom ezt sütött, és ebből állított össze egy tortát. Vicces volt, és persze elég hamar elfogyott. :)

Még aznap délután nekiálltunk, bepakoltuk a kis autót, mert a nagy még mindig szerelőnél van, nagyon sok mindent kell még rajta cserélni... :(, így gondoltuk, csak minimális dolgokat viszünk.

Mindenki elkészült, lelkesen vártuk a hétfő reggeli indulást.

De nem ez lett belőle, hanem hajnal 3-kor ismét az ügyelet, és ismét a sürgősségi. Ismét 4-től 12-ig élveztük a Fehérvári Sürgősségi vendégszeretetét. Most Férjnek nagyobb fájdalmai voltak, mint szombaton, és én úgy sajnáltam, mert nem tudtam segíteni neki, pedig annyira, de annyira szeretem, és olyan fontos nekem. Így beszáguldottam vele Fehérvárra, és izgultam érte, meg persze imádkoztam is. 

Mindenesetre most kiderült, hogy veseköve van, így még itthon küzdünk. 

A gyerekekre teljesen büszke vagyok, mert teljesen jól kezelték a helyzetet. Hajnalban nem keltettem fel őket, hanem amikor tudtam, hogy már ébren vannak, telefonáltam nekik, és ők tudták a dolgukat. Nagylány nagyon ügyesen intézett mindent. Megetette az állatokat, kiengedte a tyúkokat, megreggeliztette a tesóit (ezért hiszek én az önállóságra nevelésben!), és aztán várták, hogy a sógorom elmenjen értük. Nagyon ügyesek voltak, és azt is megértették, hogy kicsit el kell halasztani a nyaralást. 

Pár nappal ugyan...

De ez is jobb, mint a semmi..
Majd beszámolok, ha hazaértünk, ugyanis a nyaralás alapvetően net-mentes lesz. :)

Nyaralni mentünk!

LIfe in colors - Teazöld

Mert javithatatlanul romantikus vagyok, és a romantika színe nekem nem a piros, hanem a zöld. 💚

Régi ajtók újra

Nagy rajongója vagyok a régi dolgoknak. Persze csak mértékkel, mert nem tudom gyűjteni őket (nincs hely), de ha egyszer lesz egy nagyobb házunk, sok régiség, vagy legalábbis régi hangulatú tárgyat szeretnék benne látni. A testvéremnél így van. Nála ott van a sok régiség felújítva, és hasznosítva. Ő ügyesen csinálja ezeket. 

Szeretem a régi dolgokat. Szeretem nézegetni a régi térképeket, házakat, épületeket, szobrokat, szeretek idősekkel beszélgetni, szeretem hallgatni a régi történeteket, és mindent, ami ezzel jár. És nem a politikával kapcsolatos, hanem az élettel. 

Egyszer régen találtam ezeket az öreg ajtókat, hogy mi mindenre használták fel őket kreatív tulajdonosai... 

Csak nézzétek a képeket, én nem is tudok hozzáfűzni semmit...

Mindet elfogadnám. :)

6. Napi 15 perc, ami megint nem ennyi volt - Fürdőszoba 1.

Mivel a festés projekt a sérülésem miatt eltolódott, csak egy héttel később indult be a projekt, és ez erre a hétre esett. Elég izgalmasra sikeredett, és persze még nincs kész, mert még a visszapakolás nem úgy megy, ahogy szeretném. 

Az a lényeg, hogy a gyerekekkel ismét kipakoltuk a fürdőszobát, - itt is volt holmi, hiszen 5 emberre mosok és néhány napig ez nem történt meg... :), de közel sem annyi, mint a Spájznál. Férj szépen lemeszelte a fürdőt, de mivel mindent munka után csinál, kedden elég későn végzett. Ráadásul Katának osztálytalálkozója volt, amit nagyon-nagyon élvezett, hiszen mégiscsak elsős, és a gyerekek nagyon hiányoztak egymásnak! Nagyon cukik voltak. 

A tényleges visszapakolás szerdán kezdődött, ahol a gyerekek komoly munkát végeztek, szekrényt takarítottak, és visszacipelték a helyére, mert én ugye a lábammal nem tudok még rendesen állni, úgyhogy nagyon büszke voltam rájuk. Közben, hogy ne unatkozzunk, a kiscicák kiszoktatás alatt vannak, rájuk is kellett felügyelni, de persze nem unatkoztunk. 

Ez a kép már ma készült, amikor bátrabban kint vannak már. Nagyon cukik.

De persze a munkának haladni kell. Viszont nem úgy megy, ahogy szeretném, mert főzni kell, az 1 héttel ezelőtti ruhák mosásra várnak, amit hazahoztak a gyerekek anyukáméktól, mosásra, az itthon maradt, de már kimosott ruhák vasalásra és hajtogatásra... Szóval, lassan, de biztosan haladunk. Inkább lassan.

Tegnap visszapakoltunk, és már elég jól haladunk. Képeket még nem csináltam, mert még nincs teljesen kész, csak magamat bátorítom, hogy ezen a héten mindenképpen meg kell csinálni, mert utána megérdemelt nyaralásunkat töltjük majd. 

Mindenesetre a visszapakolásnak kiválogattam, ami ténylegesen kell, és kidobtam, amire nincs szükség. Nálunk pl. a gyerekek előszeretettel játszanak üres flakonokkal, de most ezt kidobáltam, hiszen jön majd helyette másik. :) Kisfiamnak egy időben egész hadsereg sorakozott fel, és víziháborúsat játszott indiánokkal. :) De már nagyobb lett, így már ezekre sincs szükség. 

Úgyhogy sok-sok apró és felesleges dologtól megszabadultam ugyan, de még mindig van sok más. 

De nem adjunk fel! 

Tényleg az a cél, hogy a minimális lehetőségeket biztosítsuk, főleg, ha egy ilyen kis házban élünk sokan, mint a miénk. És bár nem vagyok a minimalizmus híve (ezért sem vagyok Konmari-rajongó), azért sok mindenre megtaníthat minket. A legjobban azzal értek egyet, hogy nem kell mindenhez ragaszkodni. Mármint tárgyakhoz. Muszáj elengedni bizonyos dolgokat, tárgyakat, és bizonyos embereket is, de erről is lesz majd szó később.

Hamarosan jövök a - remélhetőleg - már képes beszámolóval, csak most azt szerettem volna jelezni, hogy csináljuk ám, de tényleg nem úgy van rá idő, ahogy mi szeretnénk! 

Ám innen szép győzni!

	Rendrakásra és lomtalanításra fel!