Mivel a festés projekt a sérülésem miatt eltolódott, csak egy héttel később indult be a projekt, és ez erre a hétre esett. Elég izgalmasra sikeredett, és persze még nincs kész, mert még a visszapakolás nem úgy megy, ahogy szeretném.
Az a lényeg, hogy a gyerekekkel ismét kipakoltuk a fürdőszobát, - itt is volt holmi, hiszen 5 emberre mosok és néhány napig ez nem történt meg... :), de közel sem annyi, mint a Spájznál. Férj szépen lemeszelte a fürdőt, de mivel mindent munka után csinál, kedden elég későn végzett. Ráadásul Katának osztálytalálkozója volt, amit nagyon-nagyon élvezett, hiszen mégiscsak elsős, és a gyerekek nagyon hiányoztak egymásnak! Nagyon cukik voltak.
A tényleges visszapakolás szerdán kezdődött, ahol a gyerekek komoly munkát végeztek, szekrényt takarítottak, és visszacipelték a helyére, mert én ugye a lábammal nem tudok még rendesen állni, úgyhogy nagyon büszke voltam rájuk. Közben, hogy ne unatkozzunk, a kiscicák kiszoktatás alatt vannak, rájuk is kellett felügyelni, de persze nem unatkoztunk.
Ez a kép már ma készült, amikor bátrabban kint vannak már. Nagyon cukik.
De persze a munkának haladni kell. Viszont nem úgy megy, ahogy szeretném, mert főzni kell, az 1 héttel ezelőtti ruhák mosásra várnak, amit hazahoztak a gyerekek anyukáméktól, mosásra, az itthon maradt, de már kimosott ruhák vasalásra és hajtogatásra... Szóval, lassan, de biztosan haladunk. Inkább lassan.
Tegnap visszapakoltunk, és már elég jól haladunk. Képeket még nem csináltam, mert még nincs teljesen kész, csak magamat bátorítom, hogy ezen a héten mindenképpen meg kell csinálni, mert utána megérdemelt nyaralásunkat töltjük majd.
Mindenesetre a visszapakolásnak kiválogattam, ami ténylegesen kell, és kidobtam, amire nincs szükség. Nálunk pl. a gyerekek előszeretettel játszanak üres flakonokkal, de most ezt kidobáltam, hiszen jön majd helyette másik. :) Kisfiamnak egy időben egész hadsereg sorakozott fel, és víziháborúsat játszott indiánokkal. :) De már nagyobb lett, így már ezekre sincs szükség.
Úgyhogy sok-sok apró és felesleges dologtól megszabadultam ugyan, de még mindig van sok más.
De nem adjunk fel!
Tényleg az a cél, hogy a minimális lehetőségeket biztosítsuk, főleg, ha egy ilyen kis házban élünk sokan, mint a miénk. És bár nem vagyok a minimalizmus híve (ezért sem vagyok Konmari-rajongó), azért sok mindenre megtaníthat minket. A legjobban azzal értek egyet, hogy nem kell mindenhez ragaszkodni. Mármint tárgyakhoz. Muszáj elengedni bizonyos dolgokat, tárgyakat, és bizonyos embereket is, de erről is lesz majd szó később.
Hamarosan jövök a - remélhetőleg - már képes beszámolóval, csak most azt szerettem volna jelezni, hogy csináljuk ám, de tényleg nem úgy van rá idő, ahogy mi szeretnénk!
Ám innen szép győzni!
| Rendrakásra és lomtalanításra fel! | |||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése