Családi élet 2.

Amikor a kórházban voltam, sokat beszélgettem a szobatársakkal és másokkal az életükről. Volt olyan, aki csak 1 napra jött be egy kisebb műtétre, más 2 napot töltött, vagy csak megfigyelésen tartották bent. Akadt olyan is, akik hetek óta bent lakott már, és a szülés végéig ott is maradt. Szegény. Úgyhogy én a 2 hetemmel csak ne panaszkodjak!
És ahogy lenni szokott, az emberek meséltek az életükről, a családjukról, a családi kapcsolataikról. És azzal kellett szembesülni, hogy társadalmunkban katasztrofális a helyzet e tekintetben. Hogy mennyi gyűlölet és harag van az emberekben.
- anyák dobják el a gyerekeiket, és rájuk sem nyitják az ajtót...
- gyermekek nem keresik meg a szüleiket, akik felnevelték őket...
- anyósjelöltek beszerveznek más lányokat a fiúknak, mert a menynekvaló nem elég jó nekik...
- hogyan válik valaki hirtelen annyira beteggé, hogy ideggyógyintézetbe kerüljön...
és még sorolhatnám. Hihetetlen volt, hogy milyen dolgokat meséltek el emberek az életükről. Kevés boldog történetet hallottam.

Biztosan emlékeztek arra a bibliai igére, ami azt mondja - szintén Máté 24-ben található:
"És akkor sokan megbotránkoznak, elárulják egymást, és gyűlölik egymást... És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24,10.12)

És tényleg ezen gondolkodtam, hogy emberek hogyan tudnak ártani egymásnak. Mi mindent megtesznek azért, hogy fájdalmat okozzanak a másiknak. Hogy ez a szeretet meghidegülése mennyire tönkreteszi a családokat. Válások, elhagyott gyerekek (amíg bent voltam a szobatársaim közül kb. 3-4-et hagyott el az anyja 2-3 hónapos korában), elhagyott idősek, bántalmazások stb. De ha nincs is szétmenetel vagy válás (már nem említem a házasságot, mert jelen korunkra nem lett divat), akkor is hatalmas törések vannak  a családokban. Sokszor ott a gyűlölködés, a békétlenség, a feszültség, az erőszak.

Az a vezető ember, aki azt mondja, hogy nincs erőszak a családokban, helyette a nők szüljenek gyereket, mert akkor nem lesz... nos, nem minősíteném... A családon belüli erőszak jelen van a világon mindenhol. Egyes adatok szerint (statisztika, a kedvencem!) évente 3.000.000 nőt ér fizikai bántalmazás.
Van egy könyv, az a címe, hogy Merre tart a világ? 

Ebben az újságírónő arról ír, hogy pl. az USA-ban azoknak a száma, akik bántják a házastársukat, kb. 1200-1300 évente. És a meggyilkolt nők 33,5%-a nem idegen személy, hanem a saját férje kegyetlenségének esett áldozatul. A meggyilkolt férfiak 4 %-nak pedig feleségük oltott a ki az életét.

Mindenesetre eléggé elszomorított, hogy mennyire sok ellenségeskedés van a családokban. A mi környezetünkben is jelen van ez. És ez, ami körülveszi ezt a légkört, kihat a családi kapcsolatainkra is. A szeretetlenség, az irigység, az önzés, az ingerültség, stb. Ezek ellen nekünk kell felvenni a küzdelmet saját magunkban is, és segíteni gyermekeinknek, hogy náluk se jelenlen meg. Nem könnyű jól csinálni!