Családi élet # 1.

Amikor 5 évvel ezelőtt Zsófia lányom született, (fontos itt tudni, hogy a 9 hónap alatt semmi gondom, problémám nem volt, és a szülés maga konkrétan FÉL ÓRA volt) megkérdezte tőlem valaki, persze nagyon kedvesen és nagyon keresztényi módon, hogy: "És eszedbe jutott az az ige, hogy "Mindez pedig a szülési fájdalmak kezdete?" /A kedves ismerősöm a Máté 24,6-8. verseire gondolt, ahol a Biblia leírja, hogy milyen események várhatóak  a vég idején. / Mondtam neki, hogy "Nem, nem jutott az eszembe." :)

Amikor most Katával bent voltam a szülőszobán, és vártuk a szülés megkezdését, nagy Őmmel beszélgettünk. Feszültség oldásaként viccből megkérdezte tőlem, hogy eszembe jutott-e ez az ige. Persze megint nem. Szülés beindítása előtt kettesben tudtunk maradni és imádkoztunk azért, hogy minden rendben legyen, és jó volt kettesben, rákészülni MINDEN eshetőségre.

Aztán szülés után, amikor már túl voltunk a nehezén - de még nem voltam túl jól a császár után - konkrétan elgondolkoztam ezen az igén.
"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete." (Máté 24,6-8) - (itt van a helyes fordítás szerint a szülési fájdalom kezdete)

Azon gondolkoztam, hogy amikor Jézus a szülési fájdalomhoz hasonlította ezeket a legvégső eseményeket, a vajúdásról is beszélt. Igazából ezek nekem kimaradtak. Hiszen Zsófit fél óra alatt, Nimródot 1 óra alatt szültem meg, Katával pedig altattak és úgy császároztak. Nem tudom milyen az igazi vajúdás. Amikor valaki hosszú ideig küzd azért, hogy kisbabája szülessen. 
Az is eszembe jutott, hogy ez bizony nagy fájdalommal jár, és valószínűleg sokan azért is választják a császárt, mert félnek a fájdalomtól, a küzdelmektől.

De valahogy ezt érzem most az egész világot nézve. Régebben nem néztem Híradót, mert úgy éreztem, hogy túl sok dolgot hallok arról, hogy "megölte, megverte, felrobbantotta, kivégezte, becsapta, átverte, pusztítás, éhség, nyomorúság, szegénység, vírus, katasztrófa... stb." És az ember nem szereti ezt. 
Eszembe jutott Örkénynek az az egypercese (a címére már nem emlékszem), amikor a szereplőjéről egy újságcikk íródott. Reggel elindult a munkahelyére, és SEMMI KÜLÖNÖS DOLOG NEM TÖRTÉNT VELE, HANEM ODAÉRT.

Na szóval, ezeken gondolkodtam. 

• A háborúkról, a társadalmi feszültségekről, a nacionalizmusról, a faji előítéletekről, a terrorizmusról, az erőszakról - ami valljuk be nálunk nagyon jelen van. Azon gondolkodtam, hogy a háborúk és háborús hírek száma folyamatosan nő, és egyre rosszabb híreket hallunk. Hankiss Elemér írta azt, ami szerintem nagyon jó kérdés, hogy "Az építés vagy a rombolás, a félelem vagy a remény korszakának küszöbén állunk? Tőlünk függ, hogy milyen választ ad majd e kérdésekre a történelem."  Fontosnak tartom, hogy mire tanítjuk és neveljük a gyerekeinket. Gyűlöletre, indulatra, faji megkülönböztetésekre, előítéletekre, felsőbbrendűségre... vagy a jézusi szeretetre, megbocsátásra, kegyelemre.
• Aztán ott vannak az éhínségek és a járványok. Mindenhol jelen van ez a kór. Persze leginkább Afrikára szoktak hivatkozni, és lehet is. Van egy kongói ismerősöm (Afrikáért Alapítvány vezetője), és ő sokat mesélt arról, hogy mi van náluk, hogy élnek. Persze az ember sajnálja őket, de sajnálja azokat a gyerekeket is, akik itt, Magyarországon élnek ilyen körülmények között. Tudjuk azt is, és ez sajnos nyílt titok, hogy lenyúlják a nagy pénzeket a nagy emberek. Az éhség és a járványok nagyon komoly problémákat jelentenek. Én azért is lettem vega, mert amikor bejött a köztudatba a száj- és körömfájás és madárinfluenza, rájöttem, hogy ezt nem szeretném. Olvastam egy statisztikai adatot (szeretem őket :) ), hogy a WHO szerint az elmúlt 20 évben kb. 30 korábban nem ismert betegség ütötte fel a fejét.
• A földindulásokról nem is beszélve. Mindenhol ez van van. Ezzel van tele a tévé. Szőkőárak, földrengések, földomlások, árvízek, hurrikánok... És szerintem egyre pusztítóbb viharok jönnek majd.

Én azt gondolom, hogy nagyon fel kell készülnünk Jézus visszajövetelére. 

"A szárazföldi és tengeri szerencsétlenségek, a társadalom rendezetlen állapota, a háborúk riasztó hírei baljóslatúak, a legnagyobb jelentőségű események közeledését jelzik... Nemsokára nagy változások történnek világunkban, és a végső események gyorsan beteljesednek. A Földünkön uralkodó állapotok azt mutatják, hogy csakhamar nehéz idők következnek." (Ellen G. White)

Talán furcsa, hogy ezeket írom le, de azt értettem meg, hogy a CSALÁDUNK szempontjából fontos dolgok ezek. Fontos arról gondolkodni, hogy tényleg azzal foglalkozzunk, ami ODAFENT VALÓ. Fontos az, hogy erősítsük a családban egymást, figyeljünk jobban egymásra, a gyermekeinkre. Mert tényleg igaz az a figyelmeztetése is a Bibliának, hogy:

"De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! " (Lukács 21,34-36)