Fiókáimról

A héten:

- Zsófia ügyesen balettozott és tornázott. Megkapta a 6 éves korra járó szuriját, amitől rendesen belázasodott (oviból haza kellett hozni), de ettől függetlenül sziporkázott, jókedvű volt, kedves, mosolygós, barátságos, aranyos, és szófogadó. Jelenlegi állás szerint :) - éppen az a gyermek, akire minden szülő vágyik. Persze, néha lázad és ellenszegül, és nem ért velünk egyet, néha máshogy látja a világot (kicsit szétszórt és szórakozott a lelkem), de nagyon élvezi a művésznői szerepet.

És azt, hogy 6 éves lett. 

Már a HETEDIKRE készül.

:) - Örök optimista.

- Ellenben Nimród, akivel azt a bizonyos örök drámai, szerelmes harcot vívjuk, ami legtöbbször összeveszésből, vitából és a végén sírásból áll. És igen, néha kikapásból is (nyugodtan kövezzetek meg, de én hiszek abban, - bibliai elvek alapján -, hogy kell fenyíték a gyermeknek). 

Nimród életem legnehezebb férfija.

El tudjátok képzelni úgy a napotokat, hogy minden reggelt hisztivel és üvöltéssel kezd, és minden estét így fejez be. Ez amolyan semmiségeken való kiborulás, amitől én is kiborulok, és elfáradtok, és nem bírom tovább. Tehetetlennek érzem magam, miközben azt látom, hogy van egy okos, logikailag remekül gondolkozó, jó meglátásokkal élő gyermekem, aki nyitott a hitre, de aki érzelmileg hatalmas viharokat él meg és ad át. És akivel az ember - még a számomra a világ legtürelmesebb embere (Férj) sem tud sokszor mit kezdeni.

Ő a család Hangulatrombolója.

És minden mellett, vagy ezek ellenére is hatalmas a szerelem köztünk.

Éppen, mint azokban a nagyon hosszú szappanoperákban, ahol mindig mindenféle érzelmek megjelennek: sírás, ölelkezés, összeborulás, hiszti, csapkodás, puszilkózás, sugdolózás, nevetgélés... stb. Azt hiszem, elég hosszú fejezetre számíthatok.

- Kata pedig Kata.

Nagyon megfontolt és meggondolja, hogy mikor enged el egy mosolyt. Nagy szemekkel néz a világra, hatalmas felfedezéseket tesz. Nagyon aranyos, és nagyon tud puszit adni, de azért már nála is megjelentek az akarat jelei. 

Egy darabig jól elvan, eljátszik magában, de egy idő után szóvá teszi (dünnyögi) elégedetlenségét, mondván: "Ne hagyjanak ki a társalgásból!" (Idézet: Büszkeség és balítélet)

Ja, és a héten kijött egy foga, amit elég hősiesen megküzdött, úgyhogy 5 édes kis foggal büszkélkedhetünk.

Ja, és ő nagyon édes!

6 éves lett kis(nagy)lányom

Kislányom 6 éves szülinapi "bulija" a családban.
Minden anyósomat dicséri, mert ő nagyon ügyes.
Igazából a torta a lényeg, mert tényleg nagyon finom volt, és nagylányom nagyon örült neki :)
Csak élvezzük a látványt!

Ma van a napja...

Ugyan a hétvégén már megünnepeltük Zsófiát, itthon reggel ölelgettük meg.
Meséltünk neki arról, hogy mennyire vártuk, és milyen öröm volt, amikor megszületett.
Íme Ő, születése után 1 nappal.
Nagyon gyors szülés volt a miénk.
Hajnal fél 2-kor elment a magzatvizem, és fél 3-ra már a kezemben tarthattam az én Drágaságomat! Ebben benne volt egy Mór-Székesfehérvár fél órás út is. :)
Amikor beértünk a szülészetre, mondtam, hogy szülni jöttünk, és a nővérkék teljes nyugalommal mondták, hogy felveszik az adataimat, csak legyek nyugodt. Én persze nem voltam annyira nyugodt, mert nagyon azt éreztem, hogy ez fáj, és ki akar jönni.
És tényleg! Egy vizsgálat után azt mondták: "Gyorsan hívjatok egy orvost!" Nagy Őmnek pedig azt mondták: "Apuka, 1 perce van átöltözni!"
Így érkezett meg az én édes kicsi lányom. Már akkor is sietett. 38. hétre érkezett, és fél óra alatt megszületett. Nos, azóta sem állt meg. Mindig siet, mindig rohan, pörög, soha nem áll le. De nem az a fárasztó fajta - olyan van nekem egy másik :) -, hanem az, akivel mindent meg lehet beszélni, aki szófogadó, akinek mindent meg lehet magyarázni, aki kedves és türelmes és nagyon közvetlen mindenkivel. Aki tele van szeretettel és figyelemmel mások felé.

1 naposan

6 évesen

És hihetetlen élményekkel gazdagította, szépítette az életemet. Persze jelen esetben is beszélhetek, mert ma is így van. Nagyon boldog vagyok, hogy Ő az én gyermekem, és Isten őt adta nekem. 

Küzdelmek is vannak, de egy ilyen szép és örömteli napon ezekre most nem gondolok, meg nem is nagyon sok van, de tényleg!

És, ahogy megígértem, sorsoltunk is. 

Képeket nem készítettem, mert a mai napom rohanásból állt, de mielőtt lefekszik az ünnepelt, sorsoltunk. Higgyétek el, hitelesen!

És a nyertes.......

RÉKA

(Kérlek, küldd el a címedet az email-címemre, hogy elküldhessem a tanulmányt!)

Köszönöm Nektek, többieknek is a részvételt, és hogy jelentkeztek a játékra. 

Reményeim szerint, hamarosan folytatódik - ugyanez a kisiskolásoknak!

Készüljetek!

Zsófiát ünnepeltük

Együtt - kép

Most készült kép. 

Még ilyen nem volt, mert valahogy mindig elmaradt.

Olyan ritkán sikerül, hogy mindenki rajta legyen a családból, de ez most megtörtént.

A mi kis "Madaras családunk".

Mama-hangulatban

Igaz, hogy még nem ért véget ez a hét, de az előző hét élményeire sem volt időm, pedig nagy dolog történt a múlt szombaton. Kata babánk bemutatója volt. Sajnos kép nem készült róla, csak videó, de abból nem tudok kivágni. 

A Biblia nem beszél gyermekkeresztségről, - Jézus maga is 30 éves korában keresztelkedett meg -, így mi sem gyakoroljuk azt. 
Személy szerint is az a meggyőződésem, hogy felnőttként, nagykorúként tud az ember dönteni, hogy milyen úton akar járni. Engem is megkereszteltek a templomba nem járó, de ateistának nem mondható szüleim. Mégsem vittek templomban (apai nagymamámat kivéve, aki mélyen katolikus volt), de valahogy mégis beleivódott az életembe. Az eredeti, azaz vér szerinti apum elsőáldozó volt, és ministrált nagyon sokáig. A családi életük mindennapi része lett. Csak egy érdekesség: az apai nagypapám komornyik volt egy grófnál, az apai nagymamám pedig a grófnőnél társalkodónő. Ellentétben anyai nagyszüleimmel, akik a jó kis munkásosztályt képviselték. Mindegy.
A lényeg az, hogy apai nagymamám komolyan vette ezt az egészet, de senki más.
Nagymamám, aki éveken át velünk élt, és én nagyon szerettem őt, az a kategória volt, aki szerette a jó Istent, templom nélkül. Bibliát olvasott és imádkozott. Ő maga is katolikus volt, és járt is templomra rendszeresen.
Amikor nagyapámmal összeházasodtak, a kor szokásai szerint mindenki eljárt a saját templomába. Papó református volt, Mama katolikus. Megbeszélték, hogy amikor vége az istentiszteletnek, Papó megy Mama elé a katolikus templomhoz. Egy alkalommal Mama várta, de nem érkezett meg. Kiderült, hogy Papó templom helyett biliárdozni járt, csak nem akarta Mamát megbántani, hogy neki olyan fontos volt a vallás. :) Ez volt az a pont, amikor utoljára mentek templomba.
De mama ennek ellenére komolyan vette a Biblia tanításait.
Gyermekkoromban nagyon sokat hallottam őt énekelni, láttam olvasni. Ő tanította meg nekem a Miatyánkot és az "Én Istenem, jó Istenem..." imádságot. Ő volt az, akinél láttam, hogy mégha nem is jár templomba, akkor is milyen lehet az, aki valamiféle vezetés alatt van. (Félreértés ne essék: senkit nem bátorítok arra, hogy ne járjon templomba vagy gyülekezetbe!!! Meggyőződésem, hogy nincs egyedüli kereszténység, és otthoni! Nem véletlenül hozta létre Isten az ecclessia-t.)

De Mama volt az, amikor egyszer beszélgettünk, és azt mondta nekem: - Kislányom, én nem igazán értem, hogy miért gondolják az emberek, hogy a halottak lelke bolyong, jelen van valahol. Hiszen azok ott alszanak, és nem tudnak semmiről. 
Igen meglepődtem. - Mama, - kérdeztem, - hát te honnan veszed ezt? 
- A Bibliában olvastam!

Mamucikám és én - régi kép

Rengeteget vart nekem mama - ez amolyan hangulatkép

Nagyon mozgalmas héten vagyunk túl. Férj éjszakás, így a gyerekeket reggel elviszi oviba, aztán lefekszik. Ilyenkor próbálok csendben lenni, még jó, hogy Katával nem okoz problémát csendben maradni. Nagyon aranyos baba, és nagyon hálás vagyok érte a Jó Istennek.

Ezen a héten az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan jó úgy megélni a napjaimat, hogy van bennük érzelem, és nemcsak eltelnek. Lehet rájuk emlékezni.
Mondjuk az az igazság, hogy Nimród mellett lehetetlen érzelem-mentesen élni, mert ha valaki, ő gondoskodik a hangulatingadozásról. De persze nagyon szeretem, mert ahogy mosolyog, ahogy néz, ahogy odabújik, az felér egy igazi, nagy, mély szerelemmel. És tényleg létezik ilyen!

Zsófia nagyon apás. 2 napig azért szomorkodott, mert nem apa vitte oviba. Így nemcsak oviba, hanem balettre és fit-kidre, sőt úszni is apa vitte.
És nagyon aranyos, mert nagyon készül a 6. születésnapjára.
Már csak 1 hét! 
Így mindenkit lelkesítek, aki még nem vett részt a játékban, hogy jelentkezzetek. Még ha nincs ovis gyermeketek is érdemes beszerezni, mert inspirálóan hathat, esetleg a gyülekezetetekben is használhatjátok később!

Ragaszkodj az elképzelésedhez!

Alapvetően azok közé az emberek közé tartozom, akik ha egyszer eldöntenek valamit, akkor nem változtatnak. HA változtatok, akkor az soha nem jól sül el, vagy nem jól alakulnak.

Sokszor éreztem már azt, hogy kicsit kilógok a sorból. Pl. sohasem voltam amolyan lányos típus. Két fiú báttyal nagy esélyem amúgy sem lehetett volna a nagyon babázásra, de én magam is jobban szerettem focizni, fára mászni, indiánosdit játszani. 

Sokszor megmosolyogtak bizonyos dolgok miatt. Pl. hogy 25 éves koromig minden évben elolvastam a Winnetout, ami még most is az egyik kedvencem :). Megmosolyognak sokszor bennünket, hogy felnőttként is lelkes mesenézők vagyunk. Bele tudunk feledkezni a gyerekekkel egy-egy mesenézésbe. Pl. a Geronimo Stilton az egyik kedvencünk :),  a másik pedig az Állatkert a hátizsákban :)

Sokan nem értik, hogy honnan van az én örök pozitív hozzáállásom dolgokhoz (ami be kell valljam, nem mindig pozitív, és nem mindig örök), de valahogy naivra sikerültem, így az a baj, hogy nem tudok rosszat feltételezni emberekről, és nem értem, hogy hogyan követhet el valaki bűnt, rosszat mások ellen. 

Szóval, nem akarok a meg nem értett "zseni" szerepében tetszelegni, mert kicsit sem vagyok zseni, meg nem értett meg pláne, de én úgy döntöttem, hogy ezt folytatom tovább ezután is. 

Nem fogom engedni, hogy a környezetem, a családom, vagy bárki szervezze, tervezze az életemet. Mert hogy a család hajlamos rá. Már úgy értem, nem Te a Társaddal, hanem a szülők. Nem tudom nálatok hogy van ez, de nálunk elég nagy harc folyik, mert próbálnak meggyőzni, hogy még mindig ők irányítják az életemet. És nem én - meg a férjem, és főleg nem az Úr. 

Én nem hiszek abban, hogy minden fekete vagy fehér. Ez az a két szín, amit abszolút nem szeretek, és nem is nagyon hordok pl. ruhákban. Fotókban és művészetben szeretem, de semmi másban. Én szeretem a színeket és a hangulatokat. 

Én ezért tartom fontosnak, hogy bár érzelmi/érzelmes ember vagyok, de jó lenne megpróbálni objektív lenni, és úgy érvelni mondjuk a saját igazam mellett. Az az ember szeretnék lenni - nemcsak ezen a héten, hanem mindig -, aki az élet apró dolgainak is tud örülni, és tudja értékelni. 

Azt gondolom, hogy arról szól az élet, hogy elégedetten fejezzük be a napunkat, és az életünket is. 

Ezért nem tudok mit kezdeni az élet miatt szenvedő emberekkel. 

Hiába van lelkigondozói végzettségem, rájöttem, hogy nem vagyok egy együtt érző típus. (Jó, mondjuk én a házasság- és családgondozásra specializálódtam, ha mondhatom ezt, de akkor is nagyon nehezen viselem a céltalan, életunt, csak magukkal foglalkozó, önsajnáló embereket.

Bocsássatok meg, de én így érzem, ezt gondolom.

És a sok butaság miatt is, ami van a világunkban, hiszek abban, hogy Jézus visszajön, és mindent újjáteremt, és nem lesz semmi rossz dolog. 

Erre vágyom. 

Egy örök optimizmussal.

Egoság - Élvezd a csendet, avagy....

sétálj egyet a városodban, faludban, településeden. Egyedül. 
(Én Katával mentem, de vele lehet csendben lenni! :) )

Ezen a héten még mindig a CSEND közelében terveztem élni.
Úgyhogy a heti Egos tervem az, hogy Élvezni fogom a csendet. De tényleg. Tegnap már elkezdtem, ti. a gyerekek elmentek oviba, és Apa ment értük, de valahogy nem sikerült időbe hazaérniük. Kata baba nem hangos baba, (kivéve, ha éhes, vagy van a pelusban valami, vagy elakad a gurulásban). És nagyon jó volt csendben. 
Folytatni is fogom. 
Nekem az is a csendet jelenti, amikor elsétálok a gyerekekkel az oviba, és egyedül hazajövök. Persze, érnek zajhatások (autók, emberek, motorzajok, telefoncsengés ilyesmi....) A séta a legjobb csend.

Móri hangulat

Hálás vagyok #10.

Ez a hét sajnos még mindig a betegség jegyében zajlott, és nem is vagyok még mindig topon.

Noha részese lehettem egy csodálatos szombati istentiszteletnek, ahol az egyik kedvenc prédikátorom szolgált, sajnos az utolsó napok ágyban, náthásan és köhögve teltek. Nagy Őm pedig dolgozott. 

Így a gyerekekkel semmi olyan hasznosat nem tudunk csinálni, ami bárkinek is felemelő lett volna, de azért jó volt együtt. Leginkább aludtunk.

Úgyhogy a héten azért vagyok hálás, hogy 

legalább a gyerekek meggyógyultak.

És annak is nagyon hálás vagyok, hogy elkezdődik az ovi.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, és szívesen vagyok velük itthon, és igyekszem sok jó ötletet kitalálni nekik,

most a legújabb hobbink a diavetítés. Nagy Őmnek gyermekkoráról még megmaradtak régi filmek, és kicsit moziztunk. Aranyos, jó kis "szockós" mesék voltak, úttörős gyerekekkel, meg ilyesmivel, de azért tanulságos kis történetek voltak.
De már ők is nagyon várják az ovit, és kicsit én is, hogy egyedül lehessek, rendezgethessem kicsit a karácsony okozta ajándékozás következményeit, és a házban megnövekedett káoszt. 

A másik kedvenc elfoglaltságunk a régi fényképek nézegetése. És az ember mindig talál újat!

Most ez a kedvencem. Magunkról!

Mert ezen a héten leginkább nagy Őmért vagyok hálás. A személyiségéért, a szeretetéért, a csendességgért, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott, hogy visszafogja az én vehemenciámat, hogy türelmes velem, hogy mindig tudja, miről beszélek, még akkor is, ha nem :), és mert tudom, hogy nagyon szeret. És én is őt.

Emberek! Még mindig szerelmes vagyok!

Ajánló és JÁTÉK!

Kedves Gyermektanítók, Anyukák, Nagymamák! Szeretettel ajánljuk első hangjáték CD-nket , elsősorban 5-10 éves gyerekek számára.

Kérlek benneteket hívjátok fel a szülőtársaitok és a gyülekezetetek figyelmét erre a lehetőségre!

Ára 800 Ft.

Megjelent  Mézes Judit (barátnőm és munkatársam) legújabb gyermektanulmánya Az apostolok élete címmel, óvodásoknak. Ez a tanulmány is 13 részből áll ,ének és kézműves melléklettel.

JÁTÉKOT HIRDETEK! 
Nagyon szeretném tudni, hogy milyen tanulmányokat olvasnátok, tanulnátok szívesen a gyermekeitekkel.
Leírok néhány témát, de ha van valamilyen más javaslatotok, akkor azt szívesen veszem.

1. Válassz ki egyet az alábbi listáról, és írd meg nekem.

1. EGYIPTOMBÓL JÖTTEK - JÓZSEF ÉS MÓZES ÉLETE
2. JÉZUS CSODÁI 
3. GYERMEKEK A BIBLIÁBAN
4. ISTEN MEGAJÁNDÉKOZÓ HATALMA ILLÉS ÉS ELIZEUS ÉLETÉBEN

Kérlek Benneteket, segítsetek nekem, és írjátok meg a véleményeteket, vagy adjatok nekem plusz ötleteket!

Kérlek továbbá arra Benneteket, hogy ha gondoljátok, osszátok meg másokkal is, hátha mások is elmondják a véleményüket, vagy adnak egy jó ötletet, tanácsot.

2. Kérlek, osszátok meg a blogotokon, hogy minél több mindenkihez eljusson ez a csodálatos anyag!

Előre is köszönöm Nektek a segítséget!

HATÁRIDŐ: 2014. január 22.

 Mindkettő megrendelhető a BIK-nél .

Ui: Akiknek nincsen óvodás korú gyermekük, se aggódjon, lesz valamikor kisiskolás tanulmány is (szerintem éppen nyomdában lehet), de azt is fogom jelezni, és abból is hirdetek majd játékot. 
Kérem türelmeteket!

Egoság - Így kezdődik...

Nos, szeretett Barátaim! Boldog Új Évet Kívánok Nektek!

Nagyon hálás vagyok azért, hogy tavaly jelen voltatok az életemben. 
Én alapvetően egy nyitott és őszinte típus vagyok, aki szívesen osztja meg a gondolatait, érzéseit, élményeit, hangulatait, és mindent, ami ÉN. 
Éveken keresztül próbáltam naplót írni, és bár grafomán vagyok, mindig van toll és papír a közelemben, és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy jegyzeteljek, írjak, rajzoljak vagy csak a kezemben legyen egy toll, amibe belekapaszkodhatok. (Ez nagyon jól szokott jönni akkor, amikor esetlegesen valamiféle előadást tartok gyermektanítás címszóval. Mert hogy alapvetően izgulós vagyok - és nem kicsit, hanem nagyon!)
Mindig rengeteg papír volt körülöttem, és van most is, de ez a blogírás alapvetően izgalmas lett számomra. Eredeti végzettségem gyors- és gépíró, és Nagyon szeretem ezt a szakmát. De tényleg. Elég jól bírom a monotonitást, legutóbbi munkám ilyen volt (egyetlen bajom az volt vele, hogy politikai munkahely volt, és ebből ilyen töményben köszönöm nem kérek!), így úgy gondoltam, hogy így gyorsabb. És tényleg az :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem nem hozott lázba az új év. Nem is igazán szokott. Itthon töltöttük, nagy Ő dolgozott a bányában a föld alatt, mi pedig a gyerekekkel itthon voltunk. Aztán aludtunk. 
Nem szoktam fogadalmakat sem tenni, nem hiszek a január 1-i fogadalmakban. Sosem tettem, mert szerintem betarthatatlanok. Változásokat sem szoktam ezzel a dátummal kitalálni, mert hiába tervezek el dolgokat, néha úgy alakul, hogy nem lesz belőle semmi. És nem mindig miattam. 

Biztos Nektek is rohanással és sok izgalommal, feladattal, munkával, szervezéssel, és mindenféle FONTOS, BONYOLULT ÉS EMBERT PRÓBÁLÓ dolgokkal telt az előző év. Nekem is. És elfáradtam. Betegen is fejeztem be, és beteg vagyok még most is. Jó kis évzárás és évkezdés. De ez van! 

Viszont van néhány dolog, amit szeretnék tartani, folytatni vagy ilyesmi. 
Ilyen például a Hálás szombat, amikor ha tudom, van időm és esetlegesen gépközelben vagyok, akkor leírom, hogy mi mindenért vagyok hálás.
Szeretném folytatni, hogy mi édesanyák milyen karácsonyi ajándék(ok)ra vágyunk. Amikor elmentem a szüleimhez, akkor megírtam, és "ütemeztem", hogy szakszóval éljek, de valószínűleg az én hibám és ügyetlenségem miatt, nem jelent meg a blogon. Ezért bocsánat, majd pótolom. / Meg aztán még jövőre, - azaz IDÉN jó lehetőség lesz átgondolni.
És szeretném folytatni az Idő Magamra, vagy ahogy mostanában hívom, az Egos részét a blognak. Ami rólam szól. Amiről írtam nektek, hogy kicsit úgy érzem, hogy több mindent kellene magunknak megengedni, a szó nemes és jó értelmében. Nem lévén robotok :)

Ezzel is szeretném kezdeni az év első bejegyzésemet. 
Mivel is kezdhetném a kívánságaimat, amikor utolsó előtti héten (amit otthon töltöttem) CSODA DOLGOK történtek velem. Amiért úgy döntöttem, hogy ezen a héten NEM CSINÁLOK SEMMIT!
De tényleg! 
Ez az idei év első hatalmas döntése, jó nem?

Ezt tudom, de most mégis 1 hétig máshogy szeretném!

Nem lehetek elégedetlen, hiszen otthon kaptam HÁTMASSZÁZST, amiért nagyon hálás vagyok, és egy PEDIKŰRT, amiért szintén. Két barátnőm jóvoltából. :) Köszönöm Anita és Zsuzsi!
És mivel még mindig betegbe vagyok, tényleg öröm lesz nem tenni SEMMIT! Még nem tudom, hogy hogy fogom csinálni, de ezt megteszem.
És nem arra gondolok, hogy TÉNYLEGESEN nem csinálok semmit egy hétig, hagy szaladjon csak a ház, meg nem főzök meg ilyesmi, hanem olyasmire gondoltam, hogy szívem szerint sétálnék a hóesésben (ha lenne hó), vagy kimegyek Pogóhoz (kutya) játszani egy kicsit, tudjátok, olyasmire, amikor nem kell azon gondolkodni, hogy hova megy a gyerek, a család, milyen program lesz, kinek lesz születésnapja, mit vigyünk, hogyan próbáld nevelni a gyerekeket, vagy megfelelni elvárásoknak, hanem amikor egy kicsit EGYEDÜL LEHETSZ. Ez amolyan Ego dolog, amikor végre egyedül lehetsz a gondolataiddal, és AZOK válaszolnak :)

Ebből a hétből  még nekem hátra van 3 nap, és nem tudom, hogyan fogom megvalósítani.
De ha van kedved és szeretnél ilyen JÓ EGOs játékot játszani, akkor elmondhatod, hogy mi az, amit NEM CSINÁLTÁL A HÉTEN! Adhatunk ötleteket is egymásnak!




Igazából erre vágyom, de a hóesés csak nem jön!

És erre, hogy ne csak este, lefekvés előtt jusson időm olvasni, hanem napközben is.

Ugye nem nagy kérések ezek?

Boldog új évet kívánok!