Az iskolából és az óvodából, és én kicsit (na jó, inkább nagyon ) úgy érzem magam, mint akinek kiszívta az összes energiáját ez a 30 nap. Elfáradtam. Minden tekintetben.
Egészen augusztus közepe óta izgatottan készültünk az iskolára, leginkább Zsófia, aki nagyon vágyott. Aztán elkezdtük, és tényleg nagyon gyorsan kezdtek pörögni az események. És hipp-hopp, eltelt 1 hónap.
Ami igazából arról szólt, hogy korán keltünk (ami miatt nagyon sajnálom őket és húzom is az időt, amennyire lehetséges), de persze ez nem zavarja őket abban, hogy hétvégén még korábban keljenek, ahelyett, hogy aludnának... De szerintem a legtöbb gyerek így működik...
Persze, ez a tényen nem változtat, sajnálom őket a korai kelés miatt. Ami nem feltétlenül rossz, mert mi eddig is korán feküdtünk le. Sosem volt gondom azzal, hogy későn feküdtek le. Sok ismerősöm és barátom járt úgy, hogy nem fektette le se oviban, se nyáron a gyerekeit, és 11-kor még fent ugráltak, játszottak, és reggel pedig nem tudtak felkelni, elindulni időben. De mivel én a pontosság híve vagyok...
Meg egyébként is.
Nálunk az alvás idő 8-tól van. Van, hogy fél 8-tól. Amikor nyár volt, néha-néha megengedtem Zsófinak, hogy fél 9-ig, esetleg 9-ig fent maradjon, de aztán mennie kellett. Magától.
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy nincs szíve vitatkozni vele. Hát, nekem van.
Bocsánat, ha kemény szavakat fogok mondani, és lehet velem vitatkozni (nem mondom, hogy én vagyok a jó anya, mert dehogy!), csak én így gondolom. És a Biblia is azt értette meg számomra, hogy a felelősség, amit a gyermeknevelésben kaptam nem arról szól, hogy kiszolgáljam, ugráljak körülötte, lessem minden kívánságát, és a gyerek cserébe "hülyének" néz és kihasznál. Én azt tanultam meg, hogy önállóságra és jó döntésekre kell nevelünk a gyermekeinket. Az alvás tekintetében is. És ez igen sok vitával és csatával jár. De meggyőződésem, hogy nem lehet engedni!
Nem mellérendeltség van, hanem alá-felé rendeltség!
Ezt szokták összekeverni sokszor és sokan a házastárssal. Sokan a férjüket vagy feleségüket gondolják alárendeltnek, és a gyerekekkel beszélnek meg mindent, sőt feljebb helyezik maguknál is.
Szerintem ez helytelen.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, és nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy őket adta nekem. De ha kell, komoly csatákat vívok velük. Az ő érdekükben!
Zsófia elég ügyes az iskolában, bár már most látszik, hogy két dolgot szeret igazán. A matekot (ami miatt ideírattuk) és az angolt. Írni nem szeret, és küzdünk is a szépírással. Kicsit szétszórt, kicsit szórakozott, de az enyém :)
Nimród sokat változott, az hogy egyedül van az oviban és nincs ott mellette a Zsófi javított a helyzetén. Önállósodott, barátokat szerzett és kommunikatívabb lett.
Kata pedig Kata. :)
Az a nagy igazság azonban, hogy én voltam az, aki túlvállaltam magam. Úgy gondoltam, hogy "ó, én sokat bírok", még ez is meg az is belefér! De nem! Fel kellett ismernem.
Jártunk úszni egy héten kétszer, de mivel Katát nem vállalta el estére a mama (jogosan, hiszen 7-kor már fürdeni szoktunk aludni készülni), nyűgösebb és anyásabb az átlagtól.
Nekem is húzósabb volt, mert szinte mindig mentem, alig voltam itthon, megjöttem valahonnan, már menni kellett a másik gyerekért, aztán a harmadikat cipelni.
Így abbahagytuk, és visszatértünk a vasárnap délutánhoz, ahonnan kezdtük, mert abba Férj is be tud segíteni. ..
Apropó Férj...
Ugye mondtam, hogy iskolába jár? És hogy én nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon lelkes és nagyon szorgalmas. És mivel egy héten 3x megy, alig látjuk, így minden egyes percét a gyerekekkel tölti, és velem :)
Annyira szeretem!!!
És büszke vagyok rá, mert már kapott egy ÖTÖST! :)
Szóval így állunk. Rendesen be van táblázva a napom és az időm.
Viszont, tényleg INNEN SZÉP GYŐZNI!
Izgalmas és kalandos 2 év vár ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése