Újra az alvásról

Nos, azért egészen belejöttem a dolgokba.
Az első hónap, mint említettem, elég stresszes volt. Ti. hogy időben fel tudunk-e kelni, és elkészülni, időben elindulni, és megérkezni.
Mára már ott tartunk, hogy időben felkel mindkét gyermek. Egyedül :) Ez úgy alakult ki, hogy nálunk szigorúan fél 8 és 8 között már fekvés és alvás van. Úgy gondolom ugyanis, hogy ennek ez a rendje. Sok barátnőm és ismerősöm mondja, hogy küzdenek a lefekvéssel. Hogy 11-kor sikerül a gyermeket ágyba tenni. Dehát...
Nos, nálunk nincs dehát.
Ebben a tekintetben is próbálok szigorú és következetes maradni. Az ő érdekükben. A barátnőim többsége az engedékenység híve. Sokszor meg is járják (ha mondhatom ezt csúnyán), mert a gyerekeik visszafeleselnek, megalázóan beszélnek velük, megütik őket, és leüvöltik a fejüket. Ezt komolyan mondom. Nem egyszer voltam már fültanúja magam is ennek, és én voltam az, aki rászólt a gyerekre.

Nos, az alvás egy fontos dolog. Ha időben lefekszenek, időben fel is tudnak kelni. 8-fél 7-ig sok idő van. Ki tudják magukat aludni, és ez szerintem fontos.
Ez nálunk nyáron is így volt. Persze, akkor kicsit engedékenyebb voltam, mert Zsófinak fél 9-kor elég volt aludnia, de Nimród, akinek alapvetően megvan az alvás-igénye, már aludt akkor is. Nyáron persze lazább vagyok kicsit, de én úgy gondolom, hogy ha ezt szokja meg, akkor ez működni fog.

Ez nem jelenti azt, hogy minden simán ment. Hatalmas küzdelmeim és harcaim voltak és vannak a gyerekekkel, de megéri. 

Nem igazán lehet rám azt mondani, hogy engedékeny szülő vagyok. Nagyon szeretem a gyermekeimet, és nagyon hálás vagyok Istennek értük (ezt nekik is sokszor elmondom - egyesével és együtt is), de tudniuk kell, hogy nem haverság van, noha fontos, hogy őszinték legyenek a szülőkkel, ám mégis érezzék, hogy nem ők a mellérendelt, sőt fölénk rendelt szerepben élnek. 

Nagyon könnyű ezt a hibát elkövetni. Velem is megtették, és sokat kellett javítani magamon (nem egyedül, a jó Istennel, és nagyon nehéz dolga volt!) Mert amit megszoktam és amiben éltem, az teljesen más. Nekem, magamnak FELNŐTTKÉNT kellett átformálnom bizonyos dolgokat az életemben. EZ persze nem jelenti azt, hogy rosszul nevelt az anyukám, csak én máshogy látok dolgokat, és máshogy tanultam meg a Bibliából.
Így is mindig kérdéseim vannak a tekintetben, hogy mennyire vagyok jó szülő, és milyennek kellene lennem.
És persze tudom, hogy nagyon messze vagyok a megfelelő szülőséghez, de nagyon igyekszem és törekszem.
De erről majd később...