Tiszta ruha nálam

Oké, ami tény: nekem nem fontos sem a divat, soha nem is volta az. Tinédzser koromban sem, bár nem mondom, hogy nem örültem, ha volt egy Adidas cipőm, de annyira nem érdekelt ez az egész. (Ellenben a bátyáimat, akik divatmániásak voltak - most is azok... bocsi tesók!) Az sem, hogy kinek milyen ruhája van, van-e rajta valami jel, márka stb. 
Nem is igazán érdekelt az öltözködés, mert nem éreztem, hogy attól több vagyok, vagy más. Szegény anyukám próbálkozott, kosztümöket varratott nekem (Utáltam a kosztümöket), mert szerette volna, ha nőiesebb lettem volna. Ráadásul minden alkalomra valamilyen ékszert kaptam, amit még jobban utáltam. Most sem hordok semmit, mert nem szeretem, és mindig is idegesített. 
Nem voltam sosem nőies típus,  inkább a kényelmes, sportos dolgokat szerettem, és most is így van ez. Ma is szívesen viszem el a gyerekeimet melegítőben oviba meg iskolába, mert elugrani valahová nem öltözöm ki. Egyszerűen felesleges. 

Aztán eltelt egy kis idő, változtam. Ma már a legkedvesebb ruhadarabjaim a szoknyák, és ha tehetem, abban járok. (Persze, most is elviszem melegítőbe a gyerekeimet iskolába, oviba, mert azért a pár percért most sem öltözök fel.)
Persze, az évek elteltével változott az alakom, a méretem. Vannak a ruháim, amelyek nem jönnek már rám, emiatt persze szomorú vagyok. Varrni nem tudok, - irigylem is azokat, akiknek pikk-pakk megy az ilyesmi :) - de majd egyszer eljutok valakihez, aki tud nekem segíteni. 
A legtöbb ruhám, ami már nem jó rám, azt még lánykoromban vettem :), és mindig is az iparművész ruhák voltak a kedvenceim. Nyíregyházán, ha járok, néha be szoktam nézni az ottaniba, de már jobban meggondolom, hogy megengedhetek-e magamnak egy-egy ilyen ruhát.
Ám most találtam néhányat (persze a neten), amiben gyönyörködtem, és azt mondanám, hogy "nahát, ez az enyém, de kedves!" és felvenném... :)

 

 

 

Mivel nagytakarítási időszakban vagyok (ablakpucolás, lomtalanítás, ruhák át- és kipakolása, vasalása, helytalálás mindennek - ez nem könnyű feladat!, és még sorolhatnám), az egyik kedvencem, amikor a kimosott ruhák kint száradhatnak. És eljött ez az idő... Én nagyon élvezem, és vasalni is nagyobb élvezet ilyenkor...

Most csak lelkesedésemben írok, hogy végre nagytakaríthatok, és ez nekem olyan jó! Én szeretem, élvezem, de nincs időm. Ma is úgy vasaltam ki mindent, hogy egyszer-egyszer meg kellett állnom Katával Gyí-Paci-Paripázni, esetleg bújócskázni, és Sót vegyenek játékot játszani...:)
Így is halad az ember, csak lassabban...
De azért pár percre megállni mindig jó :)