"Édesapám, Pálhegyi Ferenc, sokak szeretett Feri bácsija tegnap este mennyei hazájába költözött. Családi körben, békességben, szeretetben. Utolsó óráiban a 63. Zsoltárt kérte: „Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.”
Csodálatos ember volt,
Csodálatos elvekkel,
Csodálatos volt, ahogy képviselte az élet, a házasság, az Isten szeretetét.
Csodálatos volt, hogy ennyire szívén viselte a házasság intézményét.
Hála érte az Úrnak!
Nagy veszteség, de könyvei itt maradtak. Remélem, hogy Isten elhív utána valaki arra méltót, aki folytatja a családgondozást.
VálaszTörlés