Volt kutyánk is, de azoktól valahogy nem voltam oda.
De a macskák...
A legtöbb macskámmal jó barátságban voltunk. Nemcsak a kajára jöttek, hanem az ölembe ültek, és doromboltak, és bírták a kiképzést. Ahogy én is szerettem őket.
Volt egy cicám, a kedvencem volt. Kb. 5-6 évig volt velünk. Gyönyörű, vörös macska volt, de amikor apukám hazahozta egy kis gombóc volt. Először, amikor megláttam dünnyögtem, hogy "ó, vörös...", mert leginkább a cica-színű cicákat szerettem. Olyat, mint most a mi Zivánk.
De apukám hozta, és nagyon okos és ügyes cica lett belőle.
Már akkor érdekelt a Biblia, és mivel vörös volt, meg szőrös, más nevet nem is adhattam volna neki, mint: ÉZSAU, de mi Zsazsikának becéztük.
Tényleg nagyon okos volt. Kinyitotta az ajtót, amikor ki akart menni wc-re, mindig jelezte, hogy mit szeretne, sokat volt bent, de sosem aludt a szobában. Ellenben minden reggel 6-kor jött kelteni. Odabújt hozzám és szeretgetett. Amikor elköltöztem Nyíregyházára, akkor anyukámékkal maradt (nem akartam emeletes házba vinni), de minden pénteken, amikor jöttem haza, már a kisajtóban várt.
Barátok voltunk.
Aztán egyszer csak eltűnt. :(
Amikor Férjjel összeházasodtunk lett nekünk cicánk. Kettő. Egy cicaszínű, és egy vörös.
A cicaszínű, Ziva még megvan, de a vörös cicánk, Horika már nincs meg. Nem is volt velünk sokáig.
Hiányzik.
És már nem titkolt tény, hogy oda vagyok a vörös cicákért. Újra szeretnék is egyet.
Remélem, hogy hamarosan lesz.
Mert hát nézzétek a képeket, nem cukik? (sajnos nem a sajátjaim, természetesen a Printeresten találtam)
Ilyet szeretnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése